Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Papp László: Dombay János munkássága

DOMBAY JÁNOS MUNKÁSSÁGA 197 mető megtalálása, illetve feltárása lett. Nem tudta valamennyit feltárni, a második világháború előrehaladtával évekre félbeszakadó kutatómunkájába már nem tudta bevonni az avarkori temetők ásatásának folytatását. Életében avarkori kutatásainak közzétételére sem kerülhetett sor, ásatásainak, megfi1 gyeléseinek nyersanyagát, feldolgozóra vár\ va, naplói, feljegyzései, vázrajzai őrzik. Árpád-kori kutatásainak során 6 temetőt vizsgált meg, illetve tárt fel részben, egészben. Közülük a 3 legjelentősebbnek eredményét anyagismertető feldolgozásban hagyta hátra. Ennek egyik fejezetét az általa szerkesztett évkönyv életében már meg nem jelent számában közreadta, másik részét az évkönyvnek ez a száma tartalmazza. (Árpádkori temetők Baranyában I. Eilend I. és Eilend II. JPM 1960. évi Évkönyve. 135—158. o. -f- 16 tábla és 2 helyszínrajz. Pécs 1961. — Árpádnkori temetők Baranyában II. SomogyVasas. JPM 1961. évi Évkönyve. Pécs 1962.) * Munkásságának évtizedei alatt nem halad|( hatott el közönyösen a felszínre került

^ róm

ai 1 telepek, temetők s azok leletanyaga előtt sem, ha mindjárt érdeklődési körétől távolabb is esett a régészetnek ez a területe és időszaka. Utóbb pedig, főként Pécsvárad környékén ugyanúgy igyekezett szemmeltartani a római lelőhelyeket is, mint az avar és Árpád-koriakat. Mintegy 20 esztendő nem tervszerű kutató, ásató tevékenységének eredményeként Baranyában 8 római kori uradalmi telepet figyelt meg, amelyek közül hetet Pécs környékén ta! Iáit. Közülük a hoszúhetényi hatalmas villát megásatta. (Sajnálatos, hogy a romok környékének kutatására s a falak konzerválására ezideig nem kerülhetett sor.) 9 helyen végzett temetőkutatást, de feljegyzéseiben, kutatlanul ezen felül még jó egynéhány terület szerepel. Ily irányú kutatásainak és megfigyeléseinek eredményét jóval későbben, a „Késő római temetők Baranyában" с tanulmányában tette közzé. (JPM 1957. évi Évkönyve. 181— 330. o. + 40 táblakép. Pécs 1958.) E tanulmányból kitűnik, hogy a kezdetben esetlegesen eléje tárult lelőhelyek anyagát utóbb már nemcsak a gyűjtemény-gyarapítás szempontjából nézte, hanem azért is számbavette, mert abból a IV. sz.-i Sopianae gazdasági hátterének felderítését, az ott lakó népesség ideszármazásának, ethnikai összetételének, társadalmi viszonyainak megfejtését is remélte. A Pécsvárad-környéki régiség-anyagban sajátos leletegyüttes t mutat ki, amely — szerinte — nem római, vagy romanizálódott helyi, hanem bizonyos, Contantinus-dinasztia korabeli, betelepedett idegen, éspedig germán elemtől származik. Következtetéseit óvatosan fogalmazza meg, tudja, hogy „ma még elégtelen az az anyag, amely szükséges ahhoz, hogy a Sopianaekörnyéki lakosság népi összetételére fényt derítsünk", de bizonyosra veszi, hogy a Pécskörnyéki romterületek vizsgálata révén „a pécsi műemléki komplexum" anyagi hátterei, gazdasági alapjai is feltárulnak. * A felszabadulást követő első évek, természetesen, az épület egészének birtokáért, rendbetételéért folyó küzdelemben telnek el. A gyűjteményt ugyan kívülről ható károsodás nem érte, az anyag számbavétele, rendbehozatala mégis rengeteg időt vett igénybe. Mindezt régi, hűséges ásatómunkása, majd hivatalsegéde, Gáspár János segítségével végzi. Külső, rendszeres ásató tevékenységét 1947. évben kezdi meg újból, a következő évben folytatja. Természetesen Zengővárkony a munka színhelye, ahol most már hosszú hónapokon át valóban nagyszabású feltárási műveletek folynak. A kitermelt földet erre a célra lefektetett síneken járó csilléken szállítják tova, a látogatók, köztük szakemberek serege, egymást váltják az ásatás színhelyén. Az eredmény csodálatosan gazdag. Az ása- \ I tás befejeztével, a korábbiakkal együtt, — \\ 368 zsugorított sír s nagykiterjedésű gödör- I lakás-komplexum, az ásatás vége felé egy nagyméretű, téglalapalakú, 2 helyiségből állott lakóház maradványai s mindezekben megszámlálhatatlan tárgyi leletanyag, főként festett színes kerámia került napvilágra. Élete munkásságát, eddigi törekvéseit látja igazolva Dombay János. Az eddig személyét és munkáját nehezen elismerő hivatalos körök / is világosan látják, hogy 15jalatt a magyar régészgárda egyik legmegbízhatóbb munkásságú, szakmai tudásban is alaposan felkészült szakemberévé fejlődött. * A háború után bekövetkezett gazdasági talpraállásunk s a nagy átalakulás velejárójaként végbement kulturális változások kihatottak a múzeumok életére is. A múzeumok tervezett állami kezelésbevételének előmunkálataként a szakfelügyeleti főhatóság 1949. évben elrendelte a pécsi Városi Múzeum és a Megyei Múzeum azonos szakmai anyagának kölcsönös kicserélését. A régészeti anyag az utóbbiba,, a néprajzi és természettudományi a Városi Múzeumba, illetve az ennek számára fenntartott épületekbe ke-