Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
Papp László: Dombay János munkássága
192 PAPP LÁSZLÓ dolatot, hogy a leleteket Pécsváradon, egy alkalmas helyen kellene elhelyezni. Paulovitscsal megtekintik a közalapítványi igazgatóság kezelésében lévő pécsváradi várat, a szeneskamrának használt altemplomot, a repedező falú bástyatornyot. Paulovits megígéri, hogy felkéri Lux Kálmánt az épületek megvizsgálására, megmentésére. Paulovits eltávozása után váratlanul egyre többen látogatják Dombay gyűjteményét, ásatásait. A pécsi Dunántúl terjedel4^(4 mes cikket közöl róla (IX. 8.), amelynek eredménye az, hogy a megye vezető szeméx; Jtr-% lyei közül többen érdeklődnek, s némi anyagi segítséget is nyújtanak a zengővárkonyi őstelep feltárásának folytatásához. Az alapítványi igazgató pedig felajánlja a vár bástyatornyának ún. páncélszobáját az összegyűlt leletanyag elhelyezésére. Ez az ajánlat Dombay János titkolt álmait valósítja meg. A vár és egyetlen bástyatornya, valamint a XI. sz-i altemplom ugyan megdöbbentően elhanyagolt állapotban van, de Dombay egyszerre látni kívánja annak múltját és jövőjét: „...amikor betehettem ide a lábamat, úgy éreztem, hogy talán én leszek az a szerencsés, akinek sikerül erre a megszentelt helyre felhívni a figyelmet, akinek talán sikerül megakadályozni a további pusztulást. .. széppé, megbecsültté tenni ezt a helyet..." Egyelőre itt akarja megvetni egy „környék-jellegű múzeum" alapját. Ügy gondolja, hogy ennek segítségével tudja a figyelmet a legjobban felhívni a pusztuló műemlékre, „Pécsvárad szívére", s felvázolja maga előtt a vár majdani nagy idegenforgalmát is. A látogatók közt megjelenő megyei al) ;fb»v ispán és környezete előtt Dombay némileg bátortalanul tárja fel gondolatait. A látogatók tetszését megnyeri a gyűjtemény, s gyűjtőjének lelkesedése, de alig árulnak el bizakodást a várépület vagy akár részeinek megmentése, helyreállítása tekintetében. Dombay azonban él a kínálkozó lehetőséggel, birtokába veszi a bástyatorony felajánlott szobáját, később a másodikat és harmadikat is. Az egyelőre elfoglalt „páncélterem" másfél vagonnyi XVIII— XIX. sz-i, a község és a vár életére vonatkozó irattal van megtömve, roppant mennyiségű, évtizedes, sőt évszázados porral, szennyel, piszokkal, egeres denevérmúmiával. Feleségével közösen nekifognak a tisztogatáshoz, rendezéshez. Hónapokat töltenek el, amíg a szoba megürül, — az egy éven át válogatott iratanyagot Dombay a pécsi levéltárhoz juttatja, — s a több mázsányi szemetet is kihordják. A megyei uraktól 50 pengőt kap a „páncélszoba" rendbehozatalára, és segítséget hat 'kiállítási szekrény megrendelésére. Helyi iparosok önzetlenül közreműködnek a helyiség használható állapotba hozatalánál. A kőművesmunkához szükséges kész habarcsot Dombay utazótáskában, sajátkezűleg hordja a községből a várba. A padlót nyolc ízben kellett súroltatnia, amíg annyira amennyire rendbejött. Az olajozást már sajátkezűleg végzi. Elkészül az új ajtó, ablakkeret, üvegezés. E munka közben, este és éjszaka, felesége segítségével, feldolgozza, restaurálja, táblára fűzi a tárgyakat, készül a miniatűr múzeum első kiállítására: hétköznaponként egy-egy szekrény anyagát dolgozzák fel, amit vasárnap bemutatnak a látogatóknak. Beköszönt a tél, tüzelő nemigen van, gyakran dolgoznak fűtetlen helyiségben. A következő 1935. év tavaszán Wache Mihály és Schmeizl József, későbbi állandó, jóbaráttá vált munkásainak útmutatásával és közreműködésével fedezi fel az első szebényi avar temető, amelynek leletanyaga újszerű előtte. Feljegyzéseiben eleinte nem is nyilatkozik a temető koráról. De amint ásató munkájával előrehalad, megtanulja az avarkori sírok leletanyagának szókincsét is. A szebényi temető feltárásának őszi, egy hónapig tartó munkája már a Nemzeti Múzeum szakembereinek, Fettich Nándornak, utóbb László Gyulának, vezetése alatt folyik. Dombay első ízben dolgozik együtt oéhbeliekkel, sokat tanul tőlük, ellesi az ásatás technikájának, módszerének könyvből nehezen elsajátítható számos, még nem ismert titkát. Megnyugodva látja, hogy nem kívánják munkájában korlátozni, eddigi eredményeit elvitatni. Még az októberi ásatás alatt, Fettich Nándor társaságában, a Történeti Múzeum főigazgatója is meglátogatta. Ennek a látogatásnak eredményeként Dombay megkapja az Ar~ chaeologia Hungarica 19 kötetét. Közben újabb, kisebb összegeket kap ása- í tásaihoz, a vártorony szobájának lakályosabbá I tételéhez. Bevezetik számára a villanyvilágítást is. Ennek tiszteletére ismét tatarozzák a múzeumi „termet", két napi maradék szabadság-idején Dombay újból olajozza a padlót is. Késő ősszel szebényi munkásbarátaitól arról értesül, hogy a feltárni kezdett avarkori temetőtől nem nagy távolságra egy második avar temetőnek sírjai is mutatkoznak, amelyeket veszélyeztet az ott folyó földmunka.
