Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)
Mándoki László: Búsómaszkok
174 MÁNDOKI LÁSZLÓ 19. kép. A szerző felvétele, 1961. mi anyagunkból lásd például az L, N, R, S keresztmetszeteket), legújabbaknak tekinti a vastag, mélyen és meredeken kivésett hátlapú darabokat (ilyenek a C, I, T, V, Y keresztmetszetek), s a kettő közé ékelődőnek, de az újabbakhoz közelebb állónak veszi az állatmaszkok rétegét. Földes szkeptikusan fogadja e kronológiát (s csakugyan: a különböző stílusok a megragadható legrégebbi idők óta egymás mellett élnek), az állatmaszkok közül pedig az ökör éppen emberemlékezet óta mindig is szerepelt a busójárásban. 23 Földes tipizálása a budapesti Néprajzi Múzeum búsómaszkjaira .szorítkozik, s tulajdonképpen a három gyűjtési etap (1905, 1928, 1957) maszkjait veszi három stílusnak, holott e maszkok legfeljebb a három gyűjtő egyéni Ízlését tükrözik, hiszen bizonyos, hogy mindhárom időszakban a típusok, stílusrétegek virulens egymás mellett élésével lehet számolni, ezt bizonyítják a korabeli fényképfelvételek is. Földes tulajdonképpen a Csalog által első csoportnak vett maszkokat bontja két alcsoportra, s az 1957ben gyűjtött Salga-féle maszkokat veszi harmadik stílusrétegnek. A Csalog által legújabban tekintett stílus (amelyről bizonyosan állíthatjuk, hogy Kovács János maszkfaragó egyéni stílusa) darabjaiból nincs példány a Néprajzi Múzeumban. Mint fentebb láttuk, a típusoknak, stílusrétegeknek sokkal nagyobb változatosságával kell számolni, mint a két említett szerző teszi. Eddigi ismereteink alapján mindössze azt véljük leszögezhetni, hogy a busómaszkok legrégebbi stílusrétegét az óriás-maszkok képviselik (II. tábla; IX. tábla 8. kép), amelyekhez egy egészen új (1952-ben készült) maszk is csatlakozik (V. tábla), bizonyítva a stílusrétegek párhuzamos életét. Szintén még a stereotip formák kialakulása előtti Ízlést képvisel a KDM 54.402.1 maszkja is (lásd I. táblánk 11. képét). Valamennyi többi, általunk ismert maszk többé-kevésbé zárt, stereotip formákkal dolgozó csoportot alkot, s az egyre szaporodó adatok arra mutatnak, hogy az egyedi maszkokat követő stílusok a XIX. század második felében kezdenek kialakulni, szinte tökéletesen egy időben. Már a legrégebbi fényképeken a típusok egymás mellett élését láthatjuk, s a maszkok datálása sem volt annyira általános, szokás, hogy a datált maszkok alapján messzemenő következtetéseket vonhatnánk le. Az eddig publikált anyag ismeretének, valamint 30 újabb maszknak birtokában sem mernénk állítani, hogy ismerjük a stílusokat, s különösen nem ezek megjelenésének időrendjét, pedig a tárgyi anyag mellett felhasz23 „A tehén- vagy bika-fej egyike a kevésszámú állatmaszkoknak, amelyek a busójárásban emberemlékezet óta előfordulnak." (Földes, 1958. p. 221.) Ezt tanúsítja a legkorábbi ábrázolás is (Várady, 1896, I. p. 161.), ahol a kép jobb szélén álló alak szintén ilyen maszkot visel. Ugyanezt a maszkot mutatja be Ortutay is (1958, p. 72. után az első kép). Vargha is közöl egy ilyen maszkot (1961, p. 79.).
