Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Mándoki László: Búsómaszkok

BUSÓMASZKOK MANDOKI LÁSZLÓ Felesleges munkára vállalkoznánk, ha Schmidt kitűnő összefoglalása után (1955, pp. 4—71.) az európai maszkkutatás helyzetét akarnánk vázolni, hdgy keretbe helyezzük tanulmányunkat, azonban elengedhetetlenül rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy „divatba jöttek" a maszkok (az újabb európai irodalom legfontosabb maszktanulmányaira lásd Wüdhaber összeállítását — 1960, pp. 7— 8.). Nem célunk most okokat nyomozni, csupán megállapítjuk, hogy tudománytörténeti érdekesség lesz az utóbbi évek nagy maszkkutató áramlatának indítékait és irányait, mellékágait feltárni. Tanulmányok, könyvek egész sora foglalkozik a maszkokkal és az alakoskodó szokásokkal; albumok, kiállítások tárják a nagyközönség elé az átváltozás csodájának („Wunder der Verwandlung" — Reichstein kifejezése: 1960, p. 3.) tárgyi kellékeit. Sok az „álarcos" maszktanulmány: a primitív művészettel foglalkozó kiadványok egész soráról elmondhatjuk, hogy csupán kiegészítésként szerepelnek bennük a maszkok mellett más művészi tárgyak.

1 Hazánkban is érződik az utóbbi évek nagy maszkkutató áramlatának hatása. Bár nem hazai anyagot tárgyal, itt is megemlítendő Bodroginak Óceánia művészetéről írott könyve (1959). A magyar anyaggal (főleg történeti síkon) Dömötör foglalkozik, disszertációjának („Ünnepi szokások és népi színjátszás Magyarországon a feudalizmus évszázadaiban") 1 Hogy csak néhány jellemző példát említsünk: Himmelheber jelentős teret szentel müveiben az eszkimó s néger maszkoknak (1953, pp. 47—59, XIII—XXI. és XXXVI—XXXVII. illetve XL. táblák; továbbá felsorolhatatlan gazdagságban: I960.), amely utóbbiaknak egész sorát írja le és mutatja be German is a néger szobrászatról szóló tanulmányában (1958, X—XIII. és XV—XIX. táblák). Hazánkban is jelent meg ilyen mű: Bodrogi könyvét (1959) az óceániai maszkok albumának is tekinthetjük. A szibériai sziklarajzok és a sámánizmus orosznyelvű irodalmának maszk^adatait és utalásait leneteken felsorolni, azonban kifejezetten maszkokkal foglalkozó publikációk is egymás után jelennek meg a Szovjetunióban (Avdeev 1956;" 1958; I960.). eddig sajnos csak részletei láttak napvilágot.

2 Tudomásunk szerint a Bukovinából áttelepített székelyek maszkos betlehemezésének publikálása sem késik soká: Pesovár E. és Andrásfalvy már évek óta foglalkozik e témával. Néhány kisebb adaléktól eltekintve azt mondhatjuk, hogy az utóbbi években jóformán csak a magyarországi délszlávok farsangi szokásának, a busójárásnak maszkjaival foglalkoztak kutatóink (Csalog, 1949; Földes, 1958), s ez okozta, hogy a magyarság, Magyarország fehér foltként szerepel az európai maszkok térképén. „Ungarn ist kein maskenreiches Land" — szegezi le Schmidt (1955, p. 67.), és nem tudunk állításával vitába szállni, nincs megfelelő feldolgozásunk maszkos alakoskodásainkról, csupán részlettanulmányokra hivatkozhatunk (például Dömötör, 1940.). Remélhetőleg a Magyar Néprajzi Atlasz megfelelő kérdései

3 kellő áttekintést adnak majd hazánk maszkjairól, s elegendő anyagot szolgáltatnak majd a monografikus feldolgozás megkezdéséhez is. Ez a várakozásunk nem alaptalan: éppen a busójárás analógiáinak kutatása közben bukkantunk néhány olyan adatra (Babos, 1943, p. 48; Lajos, 1960, pp. 288—289. — hogy csak két újabbat említsünk), amelyek alapján, ha nem is cáfolhatjuk egyelőre, de minden esetre megkérdőjelezhetjük Schmidt állítását. Magyarország területén eddig a famaszkoknak csupán szigetszerű előfordulása ismeretes a mohácsi sokacoknál. E famaszkok a sokacok farsangi szokásának, a szakirodalomban busójárásnak nevezett farsangvégi alakoskodásának legfontosabb kellékei, s mint 2 Három írását közli A színjátszás funkciója falun összefoglaló cím alatt. Témánkhoz a harmadik tanulmány kapcsolódik közvetlenül: Álarcok a magyar népszokásokban. (Dömötör, 1960, pp. 67— 82.). 3 Lásd a 171. kérdést: Farsang vége, és a 172. kérdést: Alakoskodók. A Magyar Néprajzi Atlasz Kérdőíve. Készítette: Barabás Jenő, Diószegi Vilmos, Gunda Béla, Sz. Morvay Judit, Szolnoky Lajos. Bp. 1958. IV. kötet, pp. 52—53, illetve 56—57.