Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1961) (Pécs, 1962)

Füzes Endre: A Janus Pannonikus Múzeum borotvatartói

A JANUS PANNONIUS MÚZEUM BOROTVATARTÖI 153 11. kép. Figurális jelenetekkel díszített, karcolt tok. temetési menetet a róka nyitja meg füstölővel a kezében. Utána két farkas viszi a keresztet és a gyertyát. Az imakönyvet ismét egy róka tartja. A menet közepén négy szarvas emeli a koporsót, amelyen trombitáló róka ül. Mögötte a vadász kalapja. A koporsó alatt vaddisznó halad, szájában ásó. A menetet a vadász felnyergelt lova zárja be nyergére akasztott puskával. A borotvatartó alján karcolt felirat: SZANYI HUSZÁR JÓZSEFF TSINALTO. — Kissé kopott, a spanyolozás hiányos. Szanyi Huszár József készítette Sopronban 1872-ben. Gyűjtője ismeretlen. 52.653.1 — Ismeretlen. — Ismeretlen. — H: 206 mm, M: 32 mm, Sz: 44 mm. Lekerekített vége felé keskenyedő hasáb alakú doboz. Másik vége szögletesre sarkított. Belül osztatlan. — Zár: 3. típus. Díszítménye vésett és pirossal spanyolozott. Fedelén kétoldalt bevonalkázott háromszögek sora. Mindkét oldalán csipkézéssel díszített keret. — Kopott, a fedelet biztosító pecek hiányzik. Készítője, a készítés helye és ideje ismeretlen. Gyűjtője ismeretlen. 59.159.1 — Hirics. — 1958. — H: 230 mm, M: 34 mm, Sz: 45 mm. Egyik végén lekerekített hasáb alakú doboz. Belül osztatlan. — Zár: 6. típus. Díszítménye vésett. Fedelén egyszerű rajzú stilizált virágminták. Mindkét oldalán bevonalkázott háromszögek sora. — Nagyon kopott. Készítője, a készítés helye és ideje ismeretlen. Vass Zoltán gyűjtötte. > Gyűjteményünkből összefoglalóan az alábbiakat állapíthatjuk meg: Elterjedés. — 54 borotvatartó származási helyét ismerjük. Ezeket térképünkön tüntettük fel (12. kép), megjelölve azt is, hogy egyegy helységből mennyi került a múzeumba. A kép aránytalan még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a megye területének jó részén németek és délszlávok éltek a gyűjtés idején. 50 borotvatartót gyűjtöttek az Ormánságban, a megye többi részéből mindöszsze négy került elő. Ezek közül kettő a Hegyhátról (Tormásról), egy a Pécsvárad környéki magyar területről (Ellendről) és egy Pécsről, Ez utóbbi azonban magángyűjtőtől vásárolták, tehát nem tekinthető pécsi származásúnak. Hat tárgy eredete ismeretlen. Az aránytalanságot részben a gyűjtés rendszertelenségével magyarázhatjuk. Bizonyos azonban az is, hogy csak ott terjedhetett el, ahol jelentősebb állattartás volt. Már dolgozatunk elején hivatkoztunk az ormánsági állattartás jelentőségére. Nem véletlen tehát, hogy gyűjteményünk nagyobb része az Ormánságból származik. Ugyanezt az összefüg-