Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Papp László: A mohácsi csatahely kutatása
200 PAPP LÁSZLÓ magyar történetírás kötelességének érezte, hogy a magyar történelem eseményeivel a megszokott ősi forrásokon túlmenően is foglalkozzék, s elvégezze az adatok mélyrehatóbb értékelését is. A szakirodalmak kialakulásával elkülönülő hadtörténetírásnak visszatérő tárgya lesz a mohácsi csata. Problémáinál számos olyan kérdés merül fel, amelyek körül erőteljes szembenállás fejlődik ki a csatairodalom művelői között. Egyes, számunkra jelentőséggel bíró kérdésekre alább visszatérünk. Itt csak arra mutatunk rá, hogy az eltérés természetszerűéin adódott a gyarapodó kútfőismeret mennyiségi különbségéből, de még inkább az azok értékelése körül követett eljárásból. Értelmezésük sokféleségére az összeségükben is hiányos kútfők, maga Brodarics is, bőven adnak lehetőséget. Hadtörténeti irodalmunkban a fáradságosan úttörő munkát Kápolnai katonaíró végezte. Mint minden úttörés, Kápolnaié sem lehetett hiány- és tévedésmentes, (pl. a csata helyének .meghatározásánál alapul veszi a Földvár = Sátorhely elméletet, Törökdombot a szultán főhadiszálláshelyének tekinti, stb.). Követőinek számára azonban széles és kényelmes csapást vágott. 17 Nem magyarföldi, de hazai irodalmunkban sűrűn emlegetett katonaíró J. Kupelwieser. Művében, amelynek nagyobb fejezete szól a csatáról, mély hódolattal ír a német oldalról sokszor megbántott mohácsi hősökről. 13 E kettőt megelőzve és őket követve a polgári író Fraknói Vilmos két művében foglalkozott, némi önállósággal, a mohácsi csatával is. 14 Katonaíró Rónai Horváth Jenő is, akinek műve Kupelwieserével egyidőben lát napvilágot. Kápolnaihoz képest visszaesést jelent, bár néhány új szempontból ő is gyarapította látásunkat. 15 A milleneumkori monogirafia-írás művelője, Németh Béla, Baranya megye múltjairól írván, elkerülhetetlenül foglalkozik a megye területén lezajlott nagy eseménnyel. Érdeme í2 Kápolnai—Pauer: A mohácsi hadjárat 1526ban. — Hadt. Közi. 1889. 13 L. Kupelwieser: Ungarns Kämpfe mit den Osmanen bis zur Sohlacht bei Mohács. Wien u. Leipzig, 18915. 14 Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi csata előtt. Bp. 1886. — U. ő.: A Hunyadiak és Jagellók kora. (1. 440— И5Й6.) (Szilágyi S.: A magyar nemzet története. IV. k.) Bp. 1896. 15 Rónai Horváth Jenő: Magyar Hadi Krónika. . A magyar nemzet ezeréves küzdelmeinek katonai története. I—II. Bp. 11895. főként abban rejlik, hogy a helyszín alapos ismeretével kísérli meg a csata mozzanatainak helyhez kötését s ha hibásan is, így nyújt elgondolkoztató, új szempontokat. 16 Az ezredéves kiállítás céljaira készít, szövegesen okadatolt, hatalmas térképet Szurmay Sándor katonaíró, majd, alapos terepismerettel, terjedelmesebb tanulmányban is foglalkozik a csatával. „Segédletei" közt említi, de valóságban fel nem használja, az 1782 —84 évi Első Katonai Felmérésnek a bécsi hadilevéltárban őrzött térképanyagát is. 17 Közel egy évtizedes szünet után ismét polgári író, Ortvay Tivadar nyúl, akadémiai értekezésében, a mohácsi csata problémáihoz, csekély helyismerettel, de igiazdag kútfőídézéssél, amivel a korábbi írók általában adósok maradtak. Nem sokkal később megjelent, Mária királvnő életét megrajzoló mű vében is rátér, vázlatosabban, a csata kérdéseire. E munkájához, mint mindenben elfogadottat, aggály nélkül csatolia Kupelwieser egykori művéből átvett térképét. 18 Mindezek az írók, — még inkább az ezután sorakoztatandók. — mint elöljáróban említettük, számos jelentős kérdés megoldásánál, így a csatát megelőző utolsó napok eseménvei, a helyszínrajz, a táborhelyek, hadrendekbe állás, a seregtestek egymáshoz való helyzete, a csata egyes mozzanatainak megállapításánál, gyakran kerülnek egymással ellentétbe. Abban azonban valamennyien egyeznek, hogy a csata középponti térségeként a mai Sátorhely, volt uradalmi, ma állami gazdasági központ épületcsoportjának helyét jelölik meg. Ide helyezik ugyanis a Brodarics István leírásában említett Földvár középkori falu térségét, amelynek megállapításával, szerintük, a csata helyes eseménymozzanatai megfejtésének kulcsához jutnánk. E különösen jelentős kérdés vitatásánál fordulatot jelentett két fiatal katonaírónaik, Gergely Endrének 19 és Halmay Barnának 20 16 Németh Béla: Baranya Szent Istvántól a jelenkorig. (Várady F.: Baranya múltja és jelenje. II. k.) Pécs, 1898. 17 Szurmay Sándor: A mohácsi hadjárat 1526ban. (Ludovika Akadémia Ért. 11901. évf. — Különnyomat.) 18 Ortvay Tivadar: A mohácsi csata elvesztésének okai és következményei. Bp. 19110. — U. ő.: Mária II. Lajos magyar király neje. (115015—1538.) — Bp. 1914. 19 Gergely Endre: Ásatások a mohácsi csatamezőn. (Mohácsi Emlékkönyv. 1926. Szerk. Lukinich Imre. (Bp. 192©.). 80 Halmay Barna: Az l!526-iki mohácsi csata keletkezése és igazi helye. — Debrecen. 1926.
