Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből

VÁZLATOK PÉCSVÁRAD KIALAKULÁSÁNAK: ÉS KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL fGÁLLOS FERENCPécsvárad települése a Mecsek-hegység legmagasabb csúcsának, a középkori Vasashegynek (Zengő, 682 m) kelet felé ereszkedő lejtőjén 259 m magasságban alakult ki két szQnïDSzédos forrásról. Itt, a források közt előreugró hegyfok szélén épült fel 1038 előtt a bencés szerzetesek vasashegytövi apátsága, melyet I. István még fejedelemsége utolsó éveiben alapított. Feladatául a későbbi pécsi és kalocsai egyházmegye, a déli terület népeinek keresztény hitre térítését, az egyházi szervezkedés megindítását tűzte ki. Az alapító adománybirtokai révén a kolostor apátja a vidék első feudális földesura lett. Feltűnő vagyoni gazdagságáról István király Nagyobb Legendája az 1080-as évek elején már megemlékezett.

1 De sem ekkor, sem a XII. században nem hallunk még a közben egyre terjeszkedő egyházi nagybirtok székhelyéről. XIII. századi utalások tájékoztatnak arról, hogy a kolostor alapítása idején még csak a jobboldali forrás Julakuta — azaz Gyula kútja — körül lehetett település. A hegyfok napnyugati oldalán magasabban feltörő forrás, a Cheguercuta — azaz Cseger kútja — völgyfőjében később, tán ugyanabban az időben jelentek meg az első állandó lakosok, amikor a kolostor lábánál, a lejtőn Varallya — váralja utcányi viskósora is kibújt már a földből.

2 Keletkezésük idejét az 1080-as évek és a XII. század dereka közé tesszük. Pécsvárad három előtelepülését a hegyfok sokáig lakatlan magaslata választotta el egymástól. Ott csak a kolostor bővülő épület1 E. Szentpétery: Sriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae ge. stamm. Budapestiini. 19817. I. 125., II, 801. s kik. 1. A Legenda kormeghatározása uo. 36S. s kk. 1. 2 G. Fejér: Codex diploimaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis.. IV/2, 490—493 .1. Közlése többhely t hibás, modernizált. — Szenípétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Budapest, 1930, 3TO. 1. — Oklevelünk Pécsváraddal való azonosítását előadásunkba illesztve végezzük el. L. az 5í2;. jegyzetet. csoportja állott. Ismeretlen időben, de még a XII. század közepe előtt a kolostortól jobbra, a hegyfok magasabb kiszegelésén felépítették Szent Péter plébániatemplomát. 1733-ban még ismert romjai hozzávetőleg a mai plébániatemplom helyén állottak, s így ez az épület a három előtelepülés metszéspontjára került. Tervszerű elhelyezésével a hegyfok benépesítését, majd a források és Váralja teleprészeinek egyesítését kívántak elérni. Megkönnyítette ezt, hogy a templomnál piac alakult ki. Kutatóink már régebben felismerték — bár sokszor túlbecsülték — az ilyen központiasan elhelyezett plébániák településképző és piacot kialakító hatását,

3 mely — mint látni fogjuk — csak bizonyos feltételiek alapján bontakozhatott ki s nem is mindenütt. A közeli Szebény és Szűr között Fehéregyház korai — ma csak dűlőnévben élő temploma az ott feküdt régibb szláv Pangata és Fehéregyház falujának egyesülését csak a XV. században hozta meg, noha a két hely egymás mellett feküdt.

4 A templomalapítás itt sem járt közvetlen eredménnyel. Az előtelepülések a XII. sz. második felében mind néptelenebbek lettek, s ezért az apát-földesúr telepítésbe kezdett. Túlnyomóan hazai, kisebb részben pedig német és némi cseh jövevény népet költöztetett az őslakosok maradványai közé. Ekkoriban, a század vége felé, indult meg a lejtőik és a hegyfok keskeny síkjának benépesedése. II. András idejében a hézagosan, de már összeépült település lakosainak többsége hospesekből, jövevénynépből állott. Ezt onnan tudjuk, hogy a király kiváltságlevelet adott nekik, melyre utóbb hivatkoztak.

5 3 Schwartz Elemér: A patrocinium a helynévfejtés és

1 telepítéstörténet szolgálataiban. (Századok. 11988. 1817. 1.) — Eperjessy Kálmán: A magyar falu településtörténete. Bpest, Magyar Szemle Társaság. Kincsestár 7. 1940s. 28., 36. 1. — A kérdés_ irodalma e kis összefoglalás óta is igen kiterjedt. 4 A Zichy-csaláid okmánytára. VI, 560'. 1. 5 L. a 2. jegyzetet.