Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Horvát A. Olivér: Mecseki erdőtípus-tanulmányok

MECSEKI ERDŐTÍPUS-TANULMÁNYOK 45 Az északi oldal mészkő talaján gyertyános tölgyes alakul ki a Bromus erectus hegyi gyepek után, tarkítva Fagetumokkal. A régebbi, rossz erdőgazdálkodás következtében a méskedvelő tölgyes bokrosodásra, míg a karsztbokor erdő kopárosodásra hajlamos. Az egyes társulásokon belül a különböző termőhelyi, talajvízgazdálkodási viszonyoknak megfelelő erdőtípusok szukcessziója is megállapítható. Az inkább imészszegény, valamivel hűvösebb és nyirkosabb talajon, a déli oldalakon, a zuzmókat és mohákat követőleg a MeMegvizsgálva a mecseki erdei fitocönózisokat (karsztbokorerdő, mészkedvelő, cseres, gyertyános és mészkerülő tölgyes, valamint bükkös), megállapíthatjuk, hogy a kozmopolita fa jóknak nincs jelentősége az erdei növénytársulásokban. A circumpoláris fajok, melyek Eurázia és Amerika mérsékelten hideg égövére jellemzően, legnagyobb százalékos aránnyal szerepelnek a mészkerülő tölgyes erdőben, azután a Fagetaliákban és legkisebb a százalékos előfordulásuk a Qu ercetalia sorozatban tartozó erdei fitocönózisokban van. Az euráziai fajok általában az öszszes többi fajok 20%-át, tehát jelentékeny részét képezik. Legmagasabb százalékos értéket a cseres tölgyesben, a legalacsonyabbat a mészkerülő tölgyesben érik el. Az európai flóraelemek legkisebb értékkel a karsztbokorerdőben, legimagasabbal a ímészkerülő tölgyesekben találhatóik. Középeurópai fajok legmagasabb számértékel a bükkösökben, legalacsonyabb százalékos arányszámmal a karsztbokorerdiőben és a mészkedvelő tölgyesekben lelhetők fel. Kontinentális fajok csak a száraz tölgyesekben találhatók, és pedig a legmagasabb értékszámmal a karsztbohcetum. ciliatae-t Airo-Vulpietum váltja fel. Ebből alakul ki megjelenésében a karsztbokorerdőre emlékeztető bokros állapotú cseres tölgyes, főleg megzavart ezukcessziójú állományokban. Ezt követi a déli oldalakon, klimiax állapotban a cseres tölgyes, míg a2 északi oldalon mint klimax a gyertyános tölgyes mészben szegény talajon élő társulása. Itt-ott a bükkös is található. Erősen savanyodó talajon Luzulo-Quercetum (a Genistas típusa déli oldalon is) és Luzulo-Fage — tum él. korerdőben, kisebb százalékban a mészkedvelő tölgyesekben és a legkisebb százalékos arányban a cseres tölgyesben. A többi mecseki erdei növénytársulásokból teljesen hiányzanak. A mediterrán fajok százalékos arányszáma fokozatosan csökken a következő sorrendben : kairsztbokorerdő, mészkedvelő tölgyes, cseres és gyertyános tölgyes, bükkös, mészkerülő tölgyes. Az atlanti flóraelemek a karsztbokorerdőben kuUminálnak s hiányzanak a mészkerülő tölgyes', erdőből. Pontus-meditterán és pontusi flóraelemek is elsősorban a kairsztbokorerdőre jellemzők. Általában elmondhatjuk., hogy, a kozmopolita, kontinentális, pontus-mediterrán és pontusi flóraelemeknek kevés a jelentősége a mecseki erdők flóraelemspektrumaiban, kivéve a karsztbokorerdőt, mely átmenetet alkot a hegyi styeprétekhez és azokból kapta az említett flóraelemeket. Annál nagyobb a jelentősége az európai flóraelemcsopoírt tagjainak és a mediterrán vagy helyesebben szuhmediterrán fajoknak. Kis számmal találhatók az atlanti (helyesebben szubatlanti) és balkáni fajok. III. A MECSEKI ERDEI VEGETÁCIÓ ELEMZÉSE A flóraelemek elosztása a mecseki erdők fitocönózisaiban Ea Em Ko M AI В Pm Cotino-Quercetum 1,0 20 1/9,0 112,0 16,0 7,0 215,0' 1,0 5^0 7,0 4,0 % Ото- (Lithosperano-) Quercetum — 3i,0 24,0 19,0 16,0' 4,0' 2/1,0' 3y0 3<2 3,0 + % (Potentillo-) Quercetum p. — с — 3,0 27,6 24,4 13>,0 2Д 17,0 4,3 3,2 — — % Querco-Carpiirietum — 8,8 22,5 26,3 17,5 — 15,0 3,0 3,8 — 2,6 % Fagetum silvaticae 1,6 8i,2 19,8 24,6 24,6 — 1(1,6 6,5 3,2 — — % Luzulo-Quercetum — 16,7 16,7 3(3,3 16,7 — 8^3 — — — — %