Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Horvát A. Olivér: Mecseki erdőtípus-tanulmányok

MECSEKI ERDŐTIPUS-TANULMÁNYOK HORVÁT A. OLIVÉR I. A mecseki erdőtípusok néhány jellegzetes differenciális faja 1. Tilia argentea

1 A Tilia argentea rendkívül elterjedt és jellemző Querco-Fagetea differenciális faja a Délkelet-Dunántúl erdeinek a pannóniai flóratartomíányon belül, amint ez asz alábbi К adatokból következik: Cotino-Quercetum mecsekense К II Lithospermo-Orno-Quercetum mecsekense К II (Potentillo)-Quercetum petraeae-cerris poetosum nemoralis К I (Potentillo)-Quercetum p.-c. melicetosum uniflorae К II (Potentillo)-Quercetum p.-c. brachypodietosum silvatici К I Luzulo-Quercetum К I Querco-Carpinetum caricetosum püosae К II Querco-Carpinetum melicetosum uniflorae KI Fagetum silvaticae caricetosum püosae KI Fagetum silvaticae melicetosum uniflorae KI Querco-Carpinetum carpinetosum К I (Potentülo)-Quercetum p.-c. castanetosum К I Tilia argentea a Kiárpátmedencén belül Horvátországiban, Délkelet-Dunántúlon, Erdélyben a Kárpátok és a Nagyalföld között, a Nagy Magyar Alföld északkeleti szélén terem. A Mecsekben számos erdei fitocönózisnak differenciális faja, a Magyar Középhegység hasonló erdőtípusainak a fitocönózisaival szemben. 2. Tamus communis A Tamus communis több mecseki erdei növénytársulás differenciális faja. 1 Wagner, J.: Magyarország hársai. I. Az ezüstlevelű hársak. Kertészei Akadémia Közleményei, 1940. Separatum.. A Tamus communis {Regi, 1939)

2 német nyelvterületen különösen délkeleten gyakori Clematis-szal együtt (ezt a Mecsekben is észlelhetjük), .erdők szélén, kerítések mellett, cserjésekben és a felső Rajnavidékein ligeterdőkben Vitis silvestris társaságában. Ligeterdőkben a baranyai háromszögben én magam is [megtaláltam Lonicera caprifoliummal együtt. Svájcban és Németország délnyugati részében főleg az árnyékos bükkerdőknek az ékessége. A síksággal szemben előnyben részesíti a nyirkos hegyi tájakat. Kísérő növényei Württembergben (azok közül, melyek a Mecsekben is nőnek) Anemone hepatica, Lathyrus vernus, Carex pilosa, Cynanchum vincetoxicum; a Garda-tónál: Genista tinctoria, dementis recta, Melittis melissophyllum, Dictamnus albus, Campanula sibirica, Inula hirta, Dorycnium germanicum, Astragalus glycophyllus, Melica ciliata és több a Mecsekből hiányzó, főleg eumediterrán és részben örökzöld faj. Elterjedése ciircummediteirirán jellegiül, de azért Hegi legmegfelelőbben délnyugati vagy atlanti elemnek tartja. Felfogása szerint a Középeurópában maradt meg, illetve vándorolt vissza a jégkorszak után, főleg kiegyenlítettebb és nyirkosabb klíma mellett. Baranyában is az Alföld széle és a Mezőség irányában csak addig jut el, ameddig a Dunántúl nagyobb csapadékú és magasabb páratartalmú 600 mmes izohiétái húzódnak. (1—2. kép). (Horvát, 1943.) Mecseki erdőtípusokban való előfordulása К érték szerint így alakul: Omo-(Lithospermo)-Quercetum mecsekense К II (Potentillo)- Quercetum p.-c. melicetosum uniflorae К I (Potentillo)-Quercetum p.-c. brachypodietosum silvatici К I ? Hegi, G.: Illustrierte Flora von Mitteleuropa. 3 Horvát, А. О.: A Dunántúl nö vény földrajzi határa keleten. Pannónia. H943. 1—3). Separatum.