Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

232 PAPP LÁSZLÓ nél (?) volt a nagy tábor, ahol a király is tartózkodott".

63 A már említett Gerlach István 1573-ban a csatatéren járva, a már mondottakon kívül feljegyzi: ,.Ezen mező most részben puszta, részben szántóföld. Ottlétünkör hullámzottak a kalászok". Pecsevi Ibrahim, a már ismételten említett, 1642. évi útjának tapasztalatairól emlékezve, magáról a síkságról csak annyit mond: „Jelenleg az olyan nagyon híres tér egyéb közönséges rétektől nem különbözik." A két évtizeddel később errejárt Ottendorf Henrik a csata térségéről nem sokkal többet tart érdemesnek feljegyezni, mint hogy az ,igen sík és lapos föld. Ismert a szerencsétlen csata miatt, melyet Lajos magyar király Szolimán török császárral vívott itt..'." A török után rövidesen megindul, majd rohamos méreteket ölt a telepítés, a megmaradt faluk csekély lakosságának nyugatról, délről hozott elemekkel való növelése, egy-egy elpusztult falú helyének benépesülése, aminek következtében egyre nagyobb és távolabbi földterületeket vesznek használatba. Még erőteljesebb lesz ez a törekvés az 1720-as években meginduló kamarai uradalmi gazdálkodással, amikor létrejön az évszázadokra Habsburg-kézre jutó bellyei uradalom, amely csaknem egészében birtokába veszi a mohácsi csatamező területét is.

64 A nagy síkság azonban még ma sem népesedett be. A rajta állott magyar faluk helye ma is szántó, rét és legelő, máig az maradt a csata- és a magyar táborhely térsége is. Csak Sátorhely központ települt meg azon a térségen, amely legfeljebb kisebb csataeseményeknek lehetett színhelye. Mohács népe úgy tartja, hogy a csatasík végpontja, ahol a menekülő magyar sereg üldözése végetért, a város déli vége. Ezen a helyen 1813-ban Király József pécsi püspök kápolnát állíttatott, ,,a szerencsétlen ütközet emlékét évenkint ünneplendő és a mellette elhaladó utast minden időben a múlt kor szomorú történeteire figyelmeztetendő , .,"

65 63 A magyar tábor helyének kérdésére nem kívánunk visszatérni. Mégis annyit, hogy a tábor ily messze délre nem feküdhetett. 64 Pl. a Kneidinger Atlasz térképeihez fűzött szöveges magyarázatot. 65 Hölbling Miksa: A magyar orvosok és természetvizsgálók Pécsett tartott hatodik nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. „Pécsett, 1646. — 6. §.: „A magyar orvosok és természetvizsgálók Mohácson." Ezen a helyen, az említett időtől fogva, minden év augusztus 29. napján, a környék népe összegyűlt s „magyar, német, horvát nyelven mondott szent szónoklatokkal... a bajnok atyák iránti hálára, a hazafiság erényeire lelkesíttettek". Ez a szokás egy évszázadig fennmaradt, az első világháború idején tünedezik el. A csatateret azonban mások is látogatják. Az 1845. évben megtartott pécsi orvosés természetvizsgáló kongresszusnak 500 főnyi résztvevője előtt a helyszínen tartja meg Kiss Károly a korábban említett előadását, amikor az erdélyi Kemény József felhívta a figyelmet a csatatérről előkerülő fegyvereik és ékszerek összegyűjtésének jelentőségére, amelyeket a lakosság nagyobbára nyerészkedőknek szokott eladni. Hermann János megyei főorvos, mohácsi lakos Ígéretet tett, hogy a jövőben mindent, amit a csatatéren találnak, megvásárolnak és Kemény Józsefnek, Erdélybe elküldik.

66 Hogly ez az elhatározás valóra vált-e, — nem tudjuk. Az bizonyos, hogy Mohács népe évszázadokon át, nemzedékről nemzedékre, az ott lezajlott nagy eseménynek csaknem örökösen friss légkörében élt és él a mai napig is, s mindenkor sokakat izgatott a kérdés, hogy a nagy mohácsi térségen igazában hol zajlott le a csata. Az első ásatási kísérletek Említettük, hogy a történészek egy része, kimerítvén az írásos dokumentumokat, ásatásokat sürgietett. Köztük Szurmay már 1901-ben szorgalmazza a Törökdomb megkutatását, amely alatt a csata halottjainak csontjait sejti. Sürgeti az ásatásokat Ortvay, majd Gyalókay is. Halmay, borúlátóan, nem sokat vár, az egyébként tőle is szorgalmazott ásatásoktól, mert, iszerinte, a halottak jórészét a Selska-barába dobhatták. A gondolat azonban nehezen talál megvalósítókra. Megnehezíti a kutatás munkáját az a körülmény, hogy manapság a csatamezőt áttekinteni nem egyszerű dolog. Eltűnt a síkság zavartalan képe, megváltoztatta azt a modern mezőgazdasági kultúra. Védőfasorokkal szegélyezett utakkal közrezárt, hatalmas, négyszögletes táblák sorakoznak egymás mellett, a fasorok csak egy-egy parcella területére kiterjedően engedik meg a tájékozódást. A Sátorhelyi Állami Gazdaság központi telepü66 Illustrierte Zeitung 18415. december l!3-i száma.