Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

216 PAPP LÁSZLÓ kiemelkedő Mersei (Mersai) magaslat, ahonnan az ekkor már csatarendben álló magyar sereg kétségtelenül jól látható volt. A esatairodalom jórészében, így Gyalókaynál is, uralkodik az a felfogás, hogy a török sereg, a Karasicától északnak indulván, a baloldalt, a terasz hátán folytatta előnyoimulását. Ez az elképzelés főként Brodaricsnak azon a közlésén alapszik, hogy a csata előtt, illetve megkezdésének perceiben, nagyszámú ellenséges csapatokat láttak a ,,velük átellenes dombról leereszkedni". Ez a megállapítás csak megszorítással fogadható el. Kétségtelen, hogy egyes török egységek, a Buziglica táján, a terasz hátán fel- s azon végigvonultak, a Mersei magaslatról a felderítők, a szultán és vezérkörnyezete a terepet áttekinthették. Erre a célra a magaslat a környék legalkalmasabb pontja volt. Felvonulásnál minden hadsereg igyekszik felhasználni az előtte álló utakat. A felvonuló törökök számára az Eszéktől Baranyaváron át Mohácsig, — s innen Budáig vezető —, nyilvánvalóan szélesebb, jobb karban levő ősi útvonal kínálkozott. Ez lényegében megfelel a mai főútvonalnak. Ezt az utat Buziglica után a kezdődő terepemelkedések táján a török sereg nagyobb része rövidesen elhagyta, továbbhaladásra felhasználta a terasz alján húzódó mezei utat is, de itt a seregrészek már szétterültek a síkságon, egyre szélesebben elborították az ott húzódó szántóföldeket, réteket, legelőket.

32 A váltakozva 15—25 m paintmagasságú, menedékes, sőt nem egy helyen meredek szélű teraszra a teljes hadseregnek, tüzérséggel, nehéz podgyásszal felhúzódni felesleges, onnan levonulni szerfölött körülményes és fáradtságos lett volna. Már csak mindennek elkerülése végett is, a sereg nagy részének a síkon kellett maradnia. A török fővezérségnek még a Mersei magaslat vonalának elérése előtt pontos tudomása lehetett a magyar sereg hollétéről, fel32 Л XVIII. sz-i térképekre tekintve arra is gondolhatnánk, hogy a terasz hátán végbemernő nagyarányú felvonulásnak akadálya lett volna az itt, Bezedek—Majs között elterülő, kelet-nyugati irányban különösen kiszélesedő, nagy területet elborító erdő. Ez azonban • — legalábbis a térképeken látJiató kiszélesedésében —, éppen a török idők terméke, amely a hódoltság alatt elpusztult Ormán és Merse íaluk helyét is elborította. Itt említjük meg, hogy a hadtörténészektől sokat emlegetett Lipszícy-féle térkép a baranyai erdőségekre nézve jórészben használhatatlan, téves adatokat tüntet fel. vonulása közben már annak szemben való megközelítésére törekedhetett, s nem húzódhatott az egész hatalmas sereg a kényelmes, sík terep helyett a horihókkai is szaggatott, emelkedő földhátra. Az előbb mondottakat igazolja Pecsevi is, aki szerint az említett főútvonal mentén, Buziglicánál (Puszu-keleszeszi)

33 vált el a főseregtől Báli bég, azzal a paranccsal, hogy balra térve, а „hegy szélénél", azaz a terasz lábánál haladjon tovább Bácsfalu irányába. Báli és a közvetlenül nyomában haladó Khoszrev bég hadosztályai, ikörülbelül 5— 5000 ember, egyébként is a török sereg balszárnyához tartoztak. Báli, és nyilván Khoszrev is, Dselálzáde szerint azt a parancsol, hogy mint ,,a győzelmes hadsereg előőrse" haladjon előre, akkor kapta, amikor a török sereg a magyar tüzérség lőtávolába ért, а magyar jobbszárnyon (?) az első ágyúgolyót kilőtték. GS , .ti ruímilii hadtest harcrendbe felállott, Ez a közlés, a parancsnyerés helyét és időpontját illetően, nem egyezik Pecsevi állításával. Hogy az oldalazó hadniozdulat megtörtént, tudjuk Brodairácstól is. Báliék kiválásának pedig feltétlenül a seregek találkozásánál korábban kellett megtörténnie. Báliék feladatáról egyébként részletesebben ír Kemálpasazáde, aki szerint ,,Báli, a kiválasztott legvitézebb, farkasbörsapikát, tigrisbőrt viselő, teknőpajzsú, legjobb lovakkal felszerelt akindzsikkel" a csatatérről kiszemelt síkság egyik szélén foglalt állást. Kapott parancsa az volt, hogy „onnan csak szemléljék az ütközetet, a harcba ne elegyedjenek bele, hanem várjanak addig, amíg azt nem látják, hogy a rasszérzelműek hadosztályai állásaikból kivetve futni kezdenek: akkor törjenek elő leshelyükből és fogják hátba az átkozottakat". Hadállások az ütközet előtt. Földvár Mi történt eközben, augusztus 29-én, „Szent János fővétele napján" a magyar tábornál? Az események sora, Brodarics nyomán, a következőképpen rekonstruálható. A magyar sereg a táborból hajnalhasadtával megindul délnek. A csapatok az Eszék 33 Puszu-keleszeszi = a les temploma (Vámbéry), amelyből a szláv Buziglica szó keletkezett, s ezzel az elnevezéssel később egész pusztát jelölteik meg. Helyét, Gyalókay ellentétes véleményével szemben, teljes biztonsággal kijelölhetjük: a. buziglicai vadászház táján többfelé ágazó utak kereszteződésénél válhatott ki Báli.