Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Papp László: A mohácsi csatahely kutatása

A MOHÁCSI CSATAHELY KUTATÁSA 213 zóan, 25—28 000 főben jelölik meg a halálba indulók hadát, ideértve a táborban hagyottakat és a dunai naszádon maradtak kicsiny csapatát is. Ezt a számot csaknem valamennyi történetírónk elfogadja, elvetvén a török kútfők komolytalanul túlzott, 600 000-re is felmenő számadatait. Hézagos kútfőink alapján megállapíthatóan a sereg jó kétharmada volt magyar, a többi horvát, cseh, morva, lengyel, csekélyebb szambáin német, osztrák sőt, Gyalókay adatai szerint, volt közte néhány olasz és spanyol is. A magyar sereg fegyvernem szerint való megoszlására nézve aggálytalanok azok a számítások, amelyek szerint annak mintegy fele volt gyalogos, a másik rész páncélos és könynyú lovas. Emezek között az utóbbiak voltak többen, míg a tüzérség, valamint a hajósok száma nem volt több néhány száz főnél. A magyar sereg fegyverzetének megállapítására alkalmas egykorú adatot,Brodarics szórványadalékain, az itt szerfölött megbízhatatlan s ennek folytán különös szigorúsággal megrostálandó török adatokon kívül, Istvánffitól is kapunk. Magyar Históriájából általánosságban kialakítható a XVI. sz.-i magyar hadi viselet,

27 amely néhány lényeges vonásról, így a Mohács után hamarosan eltűnő nehéz páncélzatról nem beszélve, nagyjából azonos volt a mohácsi sereg! felszerelésével. A magyar gyalogság nagyrésze íjász volt, könnyen kezelhető kézíjjal, kisebb részben nehézkes, de biztonságosabban lövő számszeríjjal felszerelve. Egyes seiregrészeknek lándzsájuk, a külföldi zsoldosoknak inkább alabárdjuk volt. Rövid, kanócos puskával a gyalogságnak kisebb része lehetett ellátva. E vonatkozásban aligha volt előrehaladottabb a helyzet, mint Mátyás idejében, amikor az állandó gyalogságnak ötödrészét szerelték fel kézi tűzfegyverrel. A lovasság nehéz vértes páncélosokból és könnyű lovasokból tevődött össze. Teljes vasöltözékük csak egyes alakulatoknak és a tehetős előkelőbbeknek volt. Ezeknek száma azonban jelentős kellett, hogy legyen, mert a magyar támadás reájuk volt alapítva. A török kútfők pedig kivétel nélkül kiemelik a — sokszoros túlzással 30— 60 000-re, sőt (Luftinál) 200 000-re tett, — tetőtől-talpig vasba öltözött és lovát is vasba burkoló, átkozott szörnyetegeket". '

27,

Holu'b József: Istvánffi Magyar Históriája hadtörténelmi szempontból. Bp. 1I90I9. 8. sz. kép. Gyalókay Jenő helyszínrajza A páncélos lovasnak hosszú lándzsája, „vasnyársa" volt, ha lándzsáját nem használhatta, egyenes, többnyire kétélű kardjával folytatta a harcot. Köztudomású, hogy az európai hadtörténelem a nehéz páncélos hadak szereplését Mohácsról utolsónak jegyezte fel. Itt az ellenséges arcvonal pillanatnyi áttörésére a