Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata
Л MECSEK PÔÈRASAINAÎC VláSGÁLA^A {$ Nematomorglia 17. Gordius aquaticus L. A húrféreg a Mecsek forrásaiban nem ritka. Általában a kristálytiszta, erősen áramló forrásokat kedvelik, amelyekben túlnyomó esetben többes számban, egymásba fonódva találhatók. Ismeretes, hogy a húrféreg álcái rovarokba, különösen Epihemerida- és Dipteira-lárvákba költöznek, s életük legnagyobb részét — mint azoknak élősködői — az idegen gazdaállatban töltik. Az irodalom adatai szerint a rovarok testét csak az ivarérett állapot elérése után hagyják el, amikor is forrásokba, patakokba költöznek. Ezt a megfigyelést nem igazolják azok a húrféargek, amelyeket a Magya'regregyi- és a Szuadó-vöígyben, továbbá Pécsbányatelep felett a „Hidegkút" forrásban gyűjtöttem, amelyek — mint egészen fiatal, fejletlen példányok — arról tesznek tanúságot, hogy a kivándorlás a gazdaállat testéből az ivarérettség elérése előtt is bekövetkezhet. Rotatoria 18. Callidina parasitica Gigl. Ez a kerekesféreg a Mecsek forrásaiban a Gammarus fossarum faj élősdije s azon nem ritkán nagy számban észlelhető. Annelida Azokból a forrásokból, amelyeknek talaja iszapos, a gyűrűsférgek ritkán hiányoznak. Előfordulásuknak különösebb biológiai jelentőség nem tulajdonítható, mert a gyűrűsférgek faji összetétele a környezeti tényezők éles eltérése esetében is rendszerint ugyanazt a képet mutatja. A forrás karaiktere: gyors vagy lassú folyású, a víz mennyisége, hőmérséklete és imésztartalma elterjedésükre nincsen befolyással, jelenlétüket, faj- és egyedszámukat egyedül az iszap alakjában rendelkezésre álló táplálék minősége és mennyisége szabja meg. Tipikusan földalatti életmódot folytató szervezet a Mecsek forrásaiban élő gyűrűsférgek között nem fordul elő, de két fajnak (Peloscolex velutinus Grube, Phreoryctes gordioides G. L. Hartm.) a subterrán, illetőleg mélyszinti vizekhez való vonzódása eléggé ismeretes. A fajok egy része amphibikus életmódot folytat. 19. Tubifex tubifex (Müller). A forrásiszap leggyakoribb gyűrűsférge, mely a Mecsekben nagyon elterjedt. A mániái „Kőlyuk" előtti források, 4 pld., Magyaregreigyi-völgy, 5 pld., Márévári-völgy 2 pld. 20. Peloscolex velutinus Grube. Ez a gyűrűsféreg, mely nemcsak Közép-Európában otthonos, hanem, magas északról is ismeretes, általában az Alpesek mély tavainak fenékszintjét kedveli. A hazánkra újaknak bizonyult első példányait 1927. július 17-én a mánfai „Kőlyuk"-ban dr. Dudich Endre gyűjtötte. Később a Kárpátokban is megtalálták. A Mecsek, forrásaiban helyenKent nagy példányszámban gyűjthető. Orfűi rét, 2 pld., Magyaragregyi-völgy, 20 pld., Újbánya—Obánya közöm völgy, 6 pld. 21. Peloscolex íerox Eisen. A mánfai „Kőlyuk" előtti forrás, 1 fejletlen példány. 22. Eiseniella tetraedra Sav. (f. typ.) Amphibikus életmódot folytat, — úgy a .terras iszapjában, mint a forrásmeder peremén heverő .kövek alatt egyaránt előfordul. A mánfai „Kőlyuk" előtti forrásokban, 2 pld., Kismélyvölgyi forrás, 1 pld. 23. Phreoryctes gordioides G. L. Hartm. Első példányait hazánkban 1927. július 17-én a mánfai „Kőlyuk"-ban ugyancsak dr. Dudich Endre gyűjtötte. Egész Európában és Közép-Ázsiában elterjedt faj, mely a földalatti vizekben, kutakban( „Kúti drótféreg") fordul elő. Mint mindenütt, úgy a Mecsek forrásaiban is meglehetősen ritka. Magyaregregyi-völgy, 3 fejletlen pld., Mély völgy, a forrás kifolyását elzáró, az iszapba mélyen beágyazott kő alatt, egymásba fonódva, 3 pld. 24. Octolasium lacteum Örley. Kozári forrás, 1 pld, 25. Allolobophora caliginosa (Sav) f. trapezoides (Dug) Szuadó-völgyi források, 3 pld. 26. A. rosea Sav. Hazánkban az Aggteleki- és a Kecskelyukbarlarugokból (Bükk hegység) is ismeretes. Michaelsen professzor közlése szerint ugyancsak amphibikus hajlamai vannak. Márévári-völgy, 2 pld. 27. Enchytraeidae sp. A mánfai „Kőlyuk" előtti forrásokban, 2 pld., Kismélyvölgy, 1 pld. Utóbbi valószínűleg Henlea lepitoedra (Vejd.) faj. 28. Lumbricus rubellus Hoffmstr. Kismélyvölgy, 1 fejletlen pld. 29. Lumbricus polyphemus (Fitzinger). Dél-Magyarországból (Mehádia) és Ausztriából ismeretes. A Márévári-völgy egyik forrásmedrében, a víziben heverő kő alól gyűjtöttem. 1 pld. Hirudinea A piócák előfordulása forrásokban a ritkább jelenségek közé tartozik. így pl. Bornhauser Basel környékén 680 több ízben átvizsgált forrásban a piócáknak mindössze 8 2*