Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

Holub József: Adatok Pécs város és Baranya megye történetéhez

ADATOK PÉCS ÉS BARANYA TÖRTÉNETÉHEZ 187 rik halála után V. László király Barius Miklós egri prépostot nevezte ki utódává, a pécsi várnagyot és az udvarbírót értesítette erről, meghagyva nekik, hogy a várat adják át új uruknak.

13 Fontos része volt a várnagy tisztségének, hogy ő volt a püspök katonai szolgálatot teljesítő prediálisainak, egyházi, hadakozó nemeseinek a parancsnoka, akik az ő bírói joghatósága alatt is álltak, ő volt, mint nevezték, a földispánjuk.

14 Ami már most ez eset jogi oldalát illeti, bár bűncselekmény történt, tulajdoniképpen egyességről volt szó: László állandóan zaklatta Pécs városát, legutolsó hatalmaskodásán azonban rajta vesztett, elfogták a püspök emberei és a város hatósága és bebörtönözték. Az eset súlyos volt, hiszen jó részben nemes emberekről volt szó, de a püspökföldesúrnak pallosjoga volt. ítélkezésre azonban nem került sor, mert László ura közbelépett familiárisa érdekében s kieszközölte a püspöknél, hogy szabadon engedje Lászlót és társait, sőt ígérje meg, hogy sohasem fog ellenük fellépni az elkövetett bűncselekmények miatt, ők viszont kötelezik magukat, hogy nem fognak elégtételt követelni a beA Kisasszonyfalvi Istvánffy-család, amelynek egyik tagjával, Lászlóval fennebb megismerkedtünk, 1615-ben Miklóssal a neves történetíróval és alnádorral fiúágon kihalt. Volt ugyan egy fia is, Palkó, de ő negyedféléves korában 1581-ben meghalt, s így csak három leánya maradt. Vagyona rájuk szállt, mert Rudolf érdemeiért 1599-ben megengedte neki, hogy birtokairól szabadon rendelkezzék, így aztán a családi levéltár is bizonyára köztük osztatott meg. A java része a legidősebb leányával, akinek a férje Draskovich János bán volt, ehhez a családhoz került, s talán erről készült a 18. század derekán az az elenchus, amelyet később Széchényi Ferenc szerzett meg, s az ő értékes gyűjteményével azután a Nemzeti Múzeumba került. Jelenleg is ott őrzi az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára az Elenchi variorum instrumentorum littera13 Mâlyusz i. m. i. ih. 382. 14 1615-ben a pécsi püspök várnagyai: „ ... nobilium liöbagiorauim. episcopalium comités terrestres..." (Magy. orsz. levt. Dl. 2121. 733), börtönzésükkel ért sérelem miatt. Hogy László milyen elégtételt szolgáltatott a püspöknek és a városnak, arról az egyességlevél nem szól. Erről az egyességről azonban mindkét félnek szüksége volt hiteles bizonyságra. Elmentek tehát Maróthi János és társai 1427. június 9-én a legközelebbi hiteles hely, a pécsváradi konvent elé — a pécsi káptalan elé nem mehettek, mert ő is az érdekeitök között volt, tehát saját ügyében nem állíthatott ki hiteles oklevelet —, s ott felvallották az említett egyességet; a konvent feljegyezte a registrumába, hogyha szükség lesz rá, hiteles kiadványt adhasson ki róla hiteles pecsétje alatt. Erre hamarosan sor is került: Henrik püspök ugyanis már augusztus 20-án elküldte Pécsváradra egyik kanonokját, Bertalant, a székesegyház Szent Márton kápolnájának igazgatóját, hogy kérjen a konventtől hiteles oklevelet a felvallásról. Ezt meg is kapta; ez az oklevél fenn is maradt, s ez szolgált forrásul, hogy városunk múltjából ezt a kis epizódot nagy vonásokban megrajzolhassuk.

15 Пит с. kézirat II. kötetében, amelynek jelzete: Fol. Lat. 32. Az elenchusban olvasható oklevél-kivonatok legnagyobb része érdekli megyénket, de mi most csak egy 1517-i oklevél kivonatát ismertetjük, amely városunk történetéhez szolgáltat érdekes adalékot.

1 Kisasszonyfalvi Istvánfi János fia István, aki tehetsége és vitézsége folytán szép pályát futott meg, 1515 nyarán súlyos beteg volt, és szeptember l-én végrendelkezett is a pécsi káptalan kiküldöttei előtt, akiket magához kéretett. Nem sokkal ezután meg 15 Orsz. Levéltár Dl. 11.916. 1 16(17. Mandátum praeceptorio-compulsorium Ludovici regis pro parte egregioru'm Francisci et Pauli Istvanffi emanatum, quo mediante idem rex sierio injungit civitati Quinque Ecelesiensi, ut Vincentium aurifabrum eatenus examinent, qualiter tempore divisionis in bonis et rebus paternis cum Joanne et Emerico Istvanffi fratribus eorum carnalibus natu majoribus nuper facta iidem in certis argenteriis praefatos fratres suos exponentes defraudassent, superiodeque testimonium perfoibeant. III. Vincze pécsi ötvös 1517