Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből
VÁZLATOK PÈCSVARÀÛ TÖRTÉNETÉBŐL {tf polgárnak is a Malmok völgyében, a budai útnál, 101 hol kőhajításnyira sorakoztak a vízimalmok. De 1387. évi oklevelünkből megtudjuk, hogy a másutt említett Baranság alján, a Malmoík völgyének végében is volt másfél malomrésze, melyet Balázsfia Imre pécsváradi bíró vásárolt meg örököseitől s ezzel a már akkor — s azóta máig is — Hármas-malomnak nevezett imalomcsoport tulajdonosa lett társával (másfél malomrész már az övék volt). 102 1364-ben Szentgáli János pécsi polgár 16 márkáért vette meg egy másik malom felét, melynek fele már ugyancsak az övé volt, majd az egészet továbbadta az apát világi jegyzőjének és kulcsárjának, egy testvérpárnak, immár 25 márkáért. Szenterzsébeten, a két Kékesd közelében szintén voltak idegen malomirészjog tulajdonosok. Iparos is akadt köztük, pl. a pécsváradi Rubyn varga. 103 A példaként felsoroltak egyrésze kereskedelmi-vállalkozó tőkésként vett össze több vízimalmot, Más esetekben a részjogvásárlás járadékvásárlás alakját öltötte, mint pl. az apát jegyzője, kulcsárja vagy Rubyn varga esetében. Az ilyen malmokban nyilvánvalóan idegen munkaerő kizsákmányolásából állott elő a jövedelem. Nem így az igazi molnár családoknál, kik a fenti ügyletekben s másutt szomszédokként tűnnek föl, mint Vörös Jeklin, Hench unokája, László, Dechmár özvegye stb. a Malmok völgyében, Pécsváradon. Ezek a más faluk határában feltünedezendő társaikkal egyegy vízimalom jogtulajdonosaként űzték a molnáripart, malmuk körül mezőgazdálkodással foglalkozva. Mesterségüket iparszerűen gyakorolták. Erre Molnár Péter nevének felbukkanása utal, kinek valamely szolgálatáért az apát elengedte a kilencedet. 104 A földesúr most is csak kisszámú malmában jobbágyai dolgoztak. A molnár családok kezén lévő malmok elszaporodása, a kereskedővállakozó tőkés polgárok érdeklődése, a malomjog járadékforrásként kezelése, adásvételének gyakorisága, zálogként elfogadása mind arra mutat, hogy a földesúr — mint korábban láttuk — szabad teret engedett az •egyéni vállakózásnak, mert így jobban kiakaázhatta a maiamipar felvirágzását. De lássuk egy példán a malomjog alaku101 L. a 86., 89., 99. jegyzetet. 102 L. a 9il. jegyzetet. Az (18817. évi oklevélen egykorú írással „Super molendino Harmasmálom" olvasható a hátlapján. 103 Zichy okmt. III, 280^-.28ll., 248—249. 348. 1., V, 408. 1.; Anjoukori okmt. VI, 47. I. 104 Sörös i. m. i. h. i24. 1. Az adat Ш'ОЧЬап merül fel. lását, a bérleti feltételeket. Amikor Kelemenfi Gergely 1349-ben új malom építéséhez malomhelyet kért a földesúrtól, ezt azzal a szokásos feltétellel kapta meg, hogy ő és utódai évente 20 báni dénárt kötelesek fizetni a jövedelmek és haszonvételek fejében. A földesúri malomhelyen az engedélyes, a bérlő „pro se ipso . . .", sajátjaként építhette fel vízimalmát s annak jövedelmével rendelkezett, a malmot eladhatta, zálogba vethette stb., földesúri engedély kérése nélkül. A magántulajdoniba került felépítményihez — melyet tehát csak az örökbér terhelt — hozzátartozott a patakból kiágazó, mesterséges malomárok is, melyet „fossatum molendini in vulgo gaath dictum", malomgátnak neveztek. Aki tehát a felépítményre jogot szerzett, kedvező feltételű örökjáradékhoz jutott. Másutt, pl. a gairamszentbenedeki egyházi nagybirtíoikon a malomkerekenként megállapított évi census majdnem négyszerese volt az itteninek, idegennek pedig csak földesúri engedéllyel lehetett a malomjogot eladni, ami itt szintén ismeretlen. 105 A termelés elkülönülőben lévő másik nagy ágának, az iparnak művelőiről továbbra is hézagosak az ismereteink. Ám a mezőváros gazdálkodásában és piacainak forgalmában helyüket már ipari termelékenységük szabta meg, noha a mezőgazdálkodással korántsem hagytak fel. Foldj üik, házuk, telkük, malomjoguk említésével kapcsolatban merül fel a nevük és mesterségük. Iparos mivoltuk e hangsúlyozásán kívül egyikük-másikuk lakóhelye tanúskodik már arról, hogy a forgalom központjában, a mezőváros piacán helyezkedtek el, mihelyt ingatlant szerezhettek. Kozma bognár még a XIV. század első felében költözött a „Civitas superior", a Felsőváros piacterén, ..communis piatea"-ján szerzett házába, melyet 1349-ben adott el vidékről behúzódó Hidágaiaknak. 106 Ugyanott, a piacon lakott Lőrinc szabó is 1357-ben. Feltesszük, hogy vagyoni helyzete alapján szintén a piacon űzte mesterségét az 1353-ból ismert Rubyn varga. 107 Egy kétes azonosságú oklevél 1347-ből Pál Szabót, Finta szíjgyártót említi Váradon. 108 A népes molnáriparos csoportiról már megemlékeztünk. A XV. században ismét más iparágak űzőiről szólnak a tö105 L. a 86. és ©9. jegyzetet; Zsigmondkori okit. II, 88. 1. юз Р ф г i m IX /1, 515*5—i5l56. 1. Ez az oklevél Pécsett került elő. 106 Zichy okmt. II, 862—8i68. 1. 107 L. a 87. jegyzetet; Anjoukori okmt. VI, 47. 1. 109 Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés, i. h. 184., 157. 1. 12 J. P. Múzeum
