Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből
Hè ÔÀLLOS FERENC losnádasd, Várkony, a két Kékesd, a két Perekéd, Nadajcsa határában. Ezekben már nincs szó földesúri engedélykérésről, de az apátság hiteleshelyén foglalták írásba azokat. Több idegen polgár is vásárolt szőlőt e területen. Sreyber pécsi bíró és polgár kezén szőlők, malmok, rétek tűnnek fel az 1340-es evőktől Pécsvárad határában. Ezeket örökösei, ©gy pécsi kanonok és társai 1387-ben Balázsfia Imre pécsváradi bírónak és Mihályfia János polgárnak 150 dénármárkáért adták el. 91 Ugyanakkor, az 1340-es évektől Balázsfia Imrének és gyermekeinek Poklosnádasdon, Kelenfia Gergely pécsváradi polgárnak Peirekedmálon voltak vásárolt szőlei. 92 A pécsi püspök egy fény ősi jobbágyának felesége, Ánizs asszony magyarkékesdi szőlejét 1392ben kékesdi jobbágyoknak eladva, Várkonyban vett ennek áráért, 6 dénármárkáért másik szőlőt. 93 A mezőváros gazdálkodásában a legnagyobb jövedelmet a bortermelés hajtotta. Az adatainkban felmerülő telkek, sessiók elmaradhatatlan trésze volt a szőlő. Összevásárlás útján némelyek nagy szőlőterületekhez jutottak. Ezen a téren mutatkozott legélesebben a törvényszerűen előrehaladó paraszti vagyoni rétegeződés. Nagy Kelemen paraszt fiának, Kelemenfi Gergelynek, aki az 1340es években más faluban is vásárolt szőlőt, Pécs várad on és vidékén 1353-ig Iker ekén 30 baranyai márka értékű vásárolt szőlőterülete volt a meglévő mellett. 94 Vett szőlei mintegy 10 kat. holdra terjedhettek. Ugyancsak összevásárlással szerezték nagyobb szőlőbirtokukat a Balázsfiak vagy a tót- és magyarkékesdi Dragon v. Dragyn-család tagjai. 95 Szőlőikben, földjeiken a mezőváros egyre szaporodó elszegényedett zsellérei dolgoztak. Hogy ez a réteg is magában a mezővárosban keletkezett, példa rá a következő — sokakra jellemző — eset. 1344-ben a Szt. Péter templommal szemben, a „civitas superior" területén —, melyet imáig is Felvárosnak hívnak — Csortán Jakab háza, telke már sok éve elhagyatva pusztult. A néhai gazda 8 évi eolleetával volt hátralékban, de adósa volt az apátnak 2 hordó árával, jegyző jenek, János mesternek pedig kölcsön címén 1 márkával is. A telket a gazdag Kelemenfi Gergely vette meg 4 és fél márkáért, 91 L. a 87. és 90. jegyzetet; Zsigmoindkori okit. I, 16—16. 1. 92 Anjoukon okmt. V., 2122. 1.; uo. IV, '648—16!49. 1. 93 Zsigmoindkori okit. I, 277. 1. 94 L. a 87. és 92. jegyzetet; Anjoukori okmt. V, 117., 3№—361. 1. 95 L. a 91. és 93. jegyzetet. leróva ezzel a tartozásokat. Az ügyletben hangsúlyozták, hogy a telek pusztulása a mezővárosnak is nagy kárt oikozott, s ezért a hospesek közössége a földesúrral egyetértve adta el azt, arra kötelezve a vevőt, hogy állítsa helyre. A vidék sokasodó zsellérnépéről megemléketzek a pécsi egyetemen a XIV. század második felében elmondott prédikációkban is. Megtudjuk ezekből, hogy a kor eretnekmozgalmai a városi kézművesek, a körében terjedtek el a legjobban, s egyik szegény szőlőmunkások s a délvidéki népek feltűnő vonásuk a vagyongyűjtés elleni támadás volt. 93 A paraszti, parasztpolgári elem vagyongyűjtését a szántókon, szőlőkben folyó árutermelés mellett más művelési ágak fellendü • lése is gyorsította. A Malmok völgyében a mezővárosok határára egyébként jellemző kerti gazdálkodásra mutatnak a körülkerített földek, melyek a pataknál feküdtek. Áruként termelték a szénát, de foglalkoztak a parasz tok gyümölcs- és kendertermeléssel is. Megnőtt az igavonók száma és értéke, az ökrökön kívül lovaikkal is szántottak. Egy Somogy megyei adat arról ad hírt 1360-ból, hogy a különben favázas ekéken ekevasat alkalmaztak. 9 ' A terjedő szántóföldi árutermelés, a szőlők összevásárlása, a zsellérmunka pénz felhalmozását tette lehetővé a gazdag polgároknál. Marx tanítja, hogy a tőke középkori jelentkezési formája az uzsora- és kereskedőtöké volt. 98 Mindkettő — a második csak csíráiban — feltűnt Pécsvárad mezővárosában is. A megszorult parasztnak pénzt kölcsönző apátsági jegyző nein volt elszigetelt jelenség. Kelemenfi Gergely még 1352 előtt pénzkölcsön ellenben pécsi és hirdi malom jogtulajdonosoktól Hiitfden zálogként malomrészt szerzett, 1/4 részt pedig megvásárolt. 99 Később földesurának is adott készpénzkölcsönt, mikor ez a kolostor falai között palota — az ún. habitatio maior ahhatis — építésébe fogott, de 1357-ben úgylátszik anyagi nehézségei támadtak. 100 Az ügyletet meglehetősen átlátszó adásvételi szerződéssel leplezték. A kereskedő-vállalkozó tqke első jelentkezése a gazdagog malomjog-vásárlásában mutatkozott. Keleimenfinek 1353— ig három malmáról tudunk. Ugyanennyije volt Sreyber pécsi 90 L. a 05. jegyzetet; Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Bpest, 1966. 71. s. kk. 1. 97 Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi xegeszták. Bpest, li963. 211. 1. 98 Marx Károly: A tőke. I. Bpest, 1949. 810. 1. 99 Anjoukon okmt. V, 560., 5611., 910—191. 1. 100 L. a 38. és 88. jegyzetet.
