Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből

VÁZLATOK PECSVÁRAD TÖRTÉNETÉBŐL 175 ami 60 rakás gabonából, 16 hordó boirból, egy fél kepe kenderből állott. A kárt hordókkal stb. együtt 100 arany forintra becsülték. 75 A gabona, szlőlő, kendertermelésen kívül pa­raszti gyümölcsösökről is olvasunk, mint pl. Bezedeken, ahol 1354-ben a gyümölcsfákat vágták ki a támadók. 76 Feltűnnek Pécsvárad mellett vízmenti kerti gazdálkodásra utaló nyomok is. Gyakori eset, hogy a szomszéd földesúr elnéptelenedett területein erdőt ir­tanak, földeket törnek fel, szőlőt ültetnek a közeli falvak parasztjai, amiből azután úri magánháborúskodás keletkezett. Hatalmasan kibontakozott tehát a paraszt­ság alkotóereje, ahol csak teret találhatott. Közben zonban egyre pusztította a termelő­erőket a feudális anarchia terjedése, a földes­úri kizsákmányolás erősödése. Szóltunk már Mitán elnéptelenedéséről. 1335-ben a zebe­gényi apát Kerekegyházát, 77 1345-ben a foátai apát Bénye falut ugyancsak benépesítés cél­jából adta béírbe. 78 Ez volt az ok Bátatő, a pécsváradi apátság értékes szőlőtermő és ha­lászóheiyének bérbeadásánál is 1345-ben. A szomszédos szekcsői jobbágyok Bátatő elnép­telenedő földjeit, kaszálóit akkoriban éveken át használták. 79 1391-ből a sokat fosztogatott, virágzó Lajmér elpusztításáról olvasunk. 80 Ezt azonban újra felépítették a parasztok. Nem úgy a szintén sokat pusztított Kairakót, Véménd és Felked között. Ezt 1430-ban nép­telennek találták, s többé nem építették föl. Jellemző, hogy a karakói határt magába fo­gadó akkori Véménden is 40 lakott telekből 5 üresen állt, 12 telkein pedig újonnan beköl­tözött parasztok éltek, tehát a lakott telkek­nek majdnem a fele üresedett meg a XV. szá­zad elejére. 81 Mindazonáltal a paraszti munka termelé­kenysége tovább emelkedett, és az áruterme­lés kiszélesedett. Ezt a vásárokra járó parasz­tok adatai szemléltetik. Sok adat szól Bát­monostor, Bátatő táján a baranyaiaktól lá­togatott bodrogi, dunamenti vásárokról. 82 13714эеп, majd 1373-ban a vásárról haza­igyekvő karakói parasztokat fosztották ki a cikádori apát emberei, iroihát, pénzt, ökröket ragadtak el tőlük. 83 1382-ben a pécsváradi konvent hiteleshelye egy közelben lejátszó­75 Uo. V, 166—467. 1. 76 Uo. II, 555-^556. 1. 77 Uo. I, 469—470. 1. 78 Uo. Hl. 1., 174—175. 1. 79 Uo. Ш1. 1., II, 169—170., 299—1260. 1. 80 Uo. IV. 4l5!2—4513'., 472—474 1. 81 Uo. VIII, 426—428. 1. 82 L. Székely Györgynek a 60. jegyzetben idé­zett tanulmányát, i. h. 117—118. 1. 83 Zichy okmt. III 417—418., 4®ö—4®8. 1. dott hasonló esettel foglalkozott. 84 1397-ben a pécsváradi apát egy kökényesi jobbágyától útközben 24 márka készpénzt és ingókat ra­boltak el. 85 A példákat még; szaporíthatnók. A szőlők után most -már szántók és rétek paraszti tulajdonpogszeirű birtoklása is mind gyakoribb jelenség, ami az árutermelésnek a bor mellett a szántóföldi terményekre és a rétgazdálkodásra való kiterjesztésével volt kapcsolatban. Pécsváradon az egykori Olasz utca mentén, a dombháton a Várkonyvize felé olyan szántókról ad hírt egy 1349. évi okle­vél, melyeket egy pécsváradi parasztpolgár vásárolt össze. 86 Ezektől nem messze, a Val­lis Molendinorum (Malmok völgye) dűlőben 1353-ban Tamásfia Pető földje sövénnyel volt kerítve a patak közelében. 87 1357-ben Lőrinc szabó ,, föld je" tűnik fel Pécsváradon, egy eladottt telek mellett. Ugyanekkor ol­vasunk azokról a szántóilletőségekről, me­lyek továbbra is az osztó földközösségbe tar­toztak. 88 A mai ún. Hármashalom ikörül 1349­ben, a Malmok völgyében 1352-ben merülnek fel rétek adásvételéről szóló jogügyletek pa­rasztok között. 89 A dombháti szántók szőlőkkel elegyesen tűnnek fel Pécsvárad határában, ami annak a következménye, hogy — mint megvilágí­tottuk — a szőlőoptimum a középső tereplép­csőn a szántóföldi művelés területével esett egybe s ma is egybevág. A szőlők közé ékelt nyúlványokon indulhatott meg ekkoriban a paraszti szántók helyhezkötődése, paraszti birtoklásának tulajdonjogszeírűvé fejlődése. Perekedmál közeli szőlőhegyén szemléltető példát is találunk. E helyen 1372-ben épp egy ilyen közbeékelt földet adott el az apát­ság egyik nagyperekedi jobbágya a Gyulaiak egy ellendi jobbágyának. Az eladó „saját földjét" három oldalról más perekedi job­bágyok szőlei vették körül, s az nemrég az osztó földközösségbe tartozott még. A földet örököseire átszállóan „jure perpetuo et irre­' uocabiliter possidendam tenendam pariter et habendum" vette meg; a vevő a „salvo tarnen jure alieno" fenntartással, ami azt jelentette, hogy a jobbágyi „ius" és „possessio" bizonyos földesúri terhekkel szállt át. 90 De továbbra is leggyakoribb volt a szőlők pénzért való adásvétele jobbágyok, mezővá­rosi polgárok között, főként Pécsvárad, Pok­84 Székely i. m. i. h. 119. 1. 85 Zichy okmt. XII, 57. 1. 86 Anjoukon okmt. V, 267—268. 1. 87 Uo. VI, 41—42. 1. 88 Uo. VII, 562-^563. 1. 89 Uo. V, Ж0—Ш1., 540—*54ll. 1. 90 Zichy okmt, III, 444. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom