Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből
1*74 GÁLLOS FERENC nél többel iriemdelkezők nem fizettek, 67 Pécsváradon volt gazdasági téren a legerősebb, s bizonnyal számban is a legnépesebb. Hetény, Pereked és Nádasd jelzőszámai már nem érték el a pécsváradi érték felét. Azokból a kamarabérleti szerződésekből, melyekben Károly Róbert megállapította, hogy a mezővárosok mily összegeket kötelesek az új pénzből ezüst ellenében átvenni, megtudjuk, hogy a pécs—szerémi kamara területén a Somogy megyei Segösd 11, Zimony 15, Nagyolaszi 25, Esztyén 30, Pécs 40, Szávaszentdemeter 50 márka ezüstre rúgó beváltást tudtak teljesíteni. 63 Ha a három pécsváradi plébánia a tized 1/8-át kapta, a tizedbevétel összege a magyar márka és a baranyai márka színezüst egyenértéke alapján Esztyén és Pécs beváltási kötelezettsége között mozgó eredményt mutat, míg 1/16-od részesedést feltételezve, Zimony és Nagyolaszi színvonalak közé eső értéket kapunk. 69 Minthogy Pécsvárad egyik plébániája a későbbi években már nem tudott fizetni, e kísérletképpen felvetett összehasonlítás alapján fizetőiképességét, általános vagyoni helyzetét a XIV. század első felébein a Zimonytól Pécsig terjedő fcíkozatsorban a szerémségi Nagyolaszi színvonalára helyezzük, megjegyezve, hogy itt csupán a tizedteher ismeretéből indulhattunk ki és a kedvezőtlenebb 1/16-od részesedéssel számoltunk. Pécsváradot éppen az 1333. évi pápai tizedjegyzékben nevezték először „civitas"nak, mezővárosnak. De ez a megjelölés nem ölelte még fel az egész települést. Csak a plébániává szervezett Mindenszentek egyházának kettős javadalmáról, két — valószínűen két külön nyelven, magyarul és németül lelkészkedő 70 — plébánosáról jelzik a jegyzékben, hogy a civitas-hoz tartoztak, míg Szt. Péter plébánosát külön említik. Ez azt jelenti, hogy a hospesek negyede, az egykori Űj-Pécs az 1258-ban megkötött egyezség alapján megtartotta, sőt továbbfejlesztette 67 Mályusz Elemér: Az egyházi tizedkizsákmányolás с dolgozata a 60. jegyzetben idézett Tanulmányok ... c. kötetben. 38ß—303. 1. 68 Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés с tanulmánya a 67. jegyzetben idézett kötetben 178. 1. és 3:28. jegyzet. 69 A baranyai imáidkát 176,01018, a magyar márkát 198,430 g színsúllyal számítottuk Hóman Bálint: Magyar pénztörténet ЮО—13I2S. Bpest, 1Ш6. 3126., 346. 1. ínyomán. Így itt 1/8-résznél kereken 70iOO, l/H6-nál ЗбЮ® g színezüst az eredmény; Pécs 7867, Esztyén 5892, Nagyolaszi 4010, Zimony 2946 (tizedes nélkül vett) g színezüstöt váltott új pénzre. 70 Fékeibe Nagy Antal: Településtörténet és egyháztörténet (Századok. 1037. 430. 1.). kiemelt helyzetét, elérve most már a mezőváros jogállását, míg Váralja — legalább a század első felében még — földesúri jobbáigyfalu maradt. De Váralja is fejlődött közben: külön plébániává szervezték a Szt. Péter egyházzal, s ennek tized jövedelme a 30-as években megközelítette a fejlettebb Pereked vagy Nádasd jövedelmét, sőt 1333-ban egyenlő volt a Mindenszentek egyház egy javadalmával, így Váralja vagyoni helyzete Pécsváradon belül 1:3 arányban alakult volna a hospesek helyzetéhez mérve. Ám ezt az arányt lerontotta, hogy papja 1344-ben és 1345-ben semmit sem fizetett, noha az első évben — mint láttuk — a legjobban teljesítők közt tűnt fel. Ennek okát abban kereshetjük, hogy míg a vidék jobbágyfalvai egyedül gazdálkodtak a maguk határában s irányíthatták is ezt a gazadálkodást a földközösség rendjében, addig Pécsváradon a határ legértékesebb részét a hospesek használták, a gazdálkodás menetét ők irányították, és így Váralja jobbágyparasztjai nehezebb, egyenlőtlen feltételek közt termeltek. Mielőtt azonban Pécsvárad lakosainak gazdálkodásával közelebbről is megismerkednénk, néhány vonással a termelőerők XIV. századi fejlődését mutatjuk be területünkön. A müveit terület tovább bővült, folytatódott a központi birtokcsoportban is az új települések kialakulása, mint pl. Szentlászlóé, erősen irtásira szoruló területen, vagy a régi Magyarkékesd mellett feltűnő Tótkékesdé, Szenterzsébeté 71 a Karasica mentén stb. Feltűnően sokasodtak a szőlőültetvények. így a Pécsről Dánócra vezető országút mentén egy 1401. évi határjárásban Sarlóstól Hásságy, Hidoir, Olasz stb. határában Gyuláig szinte meg sem szakadnak a szőlőhegyek. 72 Mind több szó esik a parasztok termelőeszközeiről, azok értékéről. 1377—78-ban Bolyban 1—1 ekét raboltak el jobbágytól és földesurától 10—10 ökörrel. 1380-ban a lakiaktól 4 ekét vettek el a pécsi püspök emberei és csak 3 márka ellenében adták vissza. 73 1389-ben csak ebből a faluból előbb 52, majd 72 ökröt és 19 lovat raboltak a parasztoktól, Majsról pedig 1374-ben 40 szekér terményt. 74 Ugyanonnan Imre pécsváradi apát 1400-ban egy jobbágy egész évi termését elrabol tattá, 71 13Й7: „prior sancti Lady slay" az első adat Szentlászlóiról (Zichy okmt. I, 2194.); 1302: Maygerkekus ... Kekus ... (Zsigmondkori okit. I, 277. 1.) ; 113188': Touehekus (Zichy okmt. III, 343. L; 1364: Sancta Elisabeth (uo. 2130—231. 1.). 72 Zsigmondkori okit, II/l, 131©—^137. 1. 73 Zichy okmt. IV, 2Û., 46—47., 115)1—4612. 1. 7/ » Uo. III, 579—^5!80.; IV, 381—384. 1.
