Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
†Gállos Ferenc: Vázlatok Pécsvárad kialakulásának és középkori mezővárosi fejlődésének történetéből
172 GÁLLOS FERENC A harmadik útvonalat a kisperekedi Őrhegynél és a Szilágy—Pécsvárad közt feküdt egykori Pokloisnádasdnál jelzik kútfőink (1348, 1407). Ez az ellendi patakvölgyön át csatlakozott a Pécs és Dánóc közti országúthoz. Végezetül a negyedik, a későbbi ún. Vasárut Várad felső piacán áthaladva, a szőlők közt Heténybe, onnan az egregyi völgybe vezetett, azon át pedig a Völgységbe, ahol találkozott a Pécs és Szekszárd közötti nagyúttal. Az utat a Maré váránál kialakult piachely jelezte,'' 7 ezt még érintjük. A forgalom emelkedését önmagában is szemlélteti, hogy Várad településén a XIII. század első negyedétől már két piacteret említenek, melyeken külön-külön napokon volt a sokadalom. A Szt.-Pét er templom melletti felső piacon hétfőn, az utak csomópontján, az Olasz utca végén — az alsó piacon — pedig szerdán. 58 Állandóan nőtt a révhelyeken át Pécs és Várad felől az Alföldre és a só útvonalán, a Maros völgye felé irányuló forgalom is. Amikor a nyugatról széttelepített Németújváriak egyike, Kakas Péter, Károly Róberttől megkapta a szekcsői uradalmat, egyik első ténykedése az volt, hqgy több dunai révnél vámot kezdett szedni. 1343-ban a bodrogi megyegyűlésen egy pécsi kanonok tiltakozott emiatt, felmutatva I. István és II. András okleveleit a szintén érdekelt pécsváradi konvent átiratában, annak bizonyítására, hogy a pécsi püspökség népei az egész 57 Első út: 1351: „via ... magna ..., que ducit de Zyk ad pechwarad" és uo. alább „magna ... via .. . щ que ducit de Karakow ad pechwarad" Emen (Véménd) közelében (Zichy okmt. II, 471., 473. 1.); 1430: útjelzés uo., ugyanígy: Zichy okimtt;. VIII, 42,6—428. 1. Második út: 1367: „magna via ..., que ducit de danouch ad Pechwarad"; ugyanitt Boly és Harsány falukba elágazó utak: Zichy okmt. Ili, ЗЭЗ-^З'ЗЭ. L Ezzel egyezik a Bertalan pécsi püspöknek adott adományokat is megeirősítő, hamis 12315-1 keletű oklevél leírása: Fejér 111/2,, 421. s. kk. 1.; a Pécs— Dánóc közti utat jelzi Sarlós, Kozár, Paly közelében 140,1 : Zsigmondkori okit. II, 136. 1; Bodrogra 1. Koller i. m. II, 59^60. 1. Harmadik út: 134Э (Anjoukor! okmt, V, 222. 1.); 1407: „in ... Kysperekud ... mons Ewrhegh" (Zichy okmt. V, 505.). Negyedik út: 1357: „magna via" Váradtól nyugatra a szőlők között (Anjoukori okmt. VII, 5612—• 583. 1); ezt a néphagyomány Vásárútnak nevezi Hess z úhet én у ben. A Glaser Lajos A Dunántúl középkori úthálózata (Századok. 1029.) с dolgozatához csatolt térkép és a 97., 1215. bekezdésé a fentiek szerint módosul. — A sokszor említett Dánóc neve Csúza határában egy szőlőhegy nevében maradit fenn. 58 L. a 2. és a 7. jegyzetet; a piacnapokat a kikiáltásokból ismerjük. Ezekről alább. országban vámfizetés nélkül közlekedhetnek. A közgyűlés a jelenlévő nádorral az élén az ügyet akként rendezte, hogy továbbra is vániimerntes átkelést biztosított ezekneik Szekcsőn, Mohácson, Dánócon, valamint a Duna és mellékfolyóinak más átkelőin, 1 ' 9 köztük a csak 1344-ben említett Bodréven is, Baranya egy eddig ínég nem ismert dunai átkelőihelyén. 60 A váradi niagybirtokközpont és piacos hely Dánóc felé irányuló forgalmát és a babarci szőlővidékkel való összeköttetését ugyanez időben kezdte eirősebben zavarni az Óváriaknak Szederkény-Nyomja Karasicahídján szervezett és sokfelől panaszolt vámhelye. 61 A Váradtól keletnek tartó forgalom Dánóc helyett Szekcső felé terelődött e nehézségek miatt, Szekesőm kívül pedig a Csele és Mohács felé ágazó útra. Bár Szekesőnél és a közvetlenül szomszédos Bátatőnél az apátságnak a Duna mindkét partján voltak birtokai, Bátatőn Szekcsői Herczeg (Kakas) Péternek épp a dunai forgalom megvámolása miatti panaszok idejében a hegy vámot is átengedte ennek élete fogytáig, 62 hogy átkelő forgalma zavartalanságát biztosítsa. A kialakult széles alapon a mezővárosi fejlődést Váradon — mint Pécsett is — az ottani egyházi és nagybirtokközpont révén jelentős helyzeti előny támogatta a magánföldesúri hatalom korlátai között. Piacaik egyre bővülő útihálózat csomópontjai lettek. Forgalmuk helyi lés — a jelek szerint — az Alföldre, a Szerémségbe irányuló távolsági viszonylatban a XIV. század első feléire megnőtt. Várad a mezővárossá válás küszöbére érkezett. Helynevének újabb módosulása is jelezte ezt. Miután a felső piac körüli falurészt, majd Olaszfalvát már vagy félszázada Űj-Pécsnek is nevezték, erről a legfejlettebb negyedről a Peech nevet a XIV. század elején átvitték az egész településre. Pechwarad (Pécsvárad) helyneve ebben az összetételben 1316 óta ismeretes. 63 59 Koller i. m. II, 479— 48Э. 1.; az ,1090. évi de~ cretum 18. pontjára itt nem hivatkoztak. 60 Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (Bpest, 10Ö3.) с kötetben Székely György dolgozata: A parasztság szerepe az árutermelésben. 122. 1. 44. jegyzet. 61 Uo. 121., 1212. 1.; de korábban is: 107)2: „terra Zederkyn iuxta pontem Namija'". Koller nyomán Csánki i. m. II < 523. 1. 62 Zichy okmt. II, 169*—1TO. 1. 63 Károly Róbert 1318 tavaszán Pécsvárad mellerfet táborozott. Egy itt kiadott adományleveiben olvassuk: „Datum in campis prope Pechwarad, sabbato proximo ante festum ascensionis domini' t (Zichy okmt. I, 1152—1153. 1.).
