Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Gebhardt Antal: A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata
OÊÊËtfÀRDÏ ÀMf ÁL A Mecsek forrásai általában a gyengén lúgos, közepes keménységű vizek közé tartoznak, amelyek csaknem semmi vasat sem. tartalmaznak. A maradékot a kalciumés magnéziumoxid, a hidrokarbonat, továbbá kisebb mennyiségben a szulfát és a vízben mint metakovasav előforduló Si0 2 alkotja, így a Mecsek forrásvizeire a mészben való meglehetős gazdagság jellemző. A vas és alumínium oxidja, nemkülönben a klór és mangán csak jelentéktelen mennyiségben szerepel. A forrásvizek proteid ammoniakot nagyon ritkán tartalmaznak. A vízpróbákban mutatkozó csekély mennyiségű szerves anyag inkább növényi eredetű humusz-anyagnak, mint állati szervezet bomlásából keletkező proteidnek tételezhető fel. Nitrát — mint, a szerves anyag bomlásának és az azt követő nitrifikációnak végső terméke — a forrásvizekben kivételesen kimutatható ugyan, mennyiségét azonban a kevés szerves anyagot tartalmazó forrásvizekben számbavenni alig lehet. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a Mecsek forrásvizeinek analízise nagyjában megegyezik a karsztvizek átlagos vegyi összetételével. A forrásban élő szervezetek szempontjából annyira fontos oxigén mennyiségére vonatkozóan ezideig mindössze egyetlen adat áll rendelkezésemre, mely az Abaligeti barlang patakjának forrásvízére vonatkozik. Itt a titrálás eredményeként nyert adatok szerint az elnyelt oxigén mennyisége 1000 cm-ben, 11,5 C° mellett, mgr. pro Lit. 10,99 cm 3 pro Lit. 7,69. A vizsgálati eredmények tehát az oxigénnek figyelemreméltó jelenlétéről tesznek bizonyságot. Az elektromos vezetőképesség meghatározása ugyancsak az Abaligeti barlang forrásvízére vonatkozik. Ennek értéke 11,5 C° mellett pH = 3,694. A fény befolyása. Bár a forrásoknak biológiailag fontos sajátosságai között a fény szerepe meglehetősen alárendelt, s fontossága a barlangbiológiában elért életbevágó jelentőségét rneg sem közelíti, mindazonáltal azzal mint miliőfeltéteLlel mégis foglakoznunk kell. A fény élettani hatása minden forrásnál általában csak annyiban érvényesül, hogy az a patakban élő fénykedvelő és a földalatti vizekben elterjedt fénykerülő szervezeteket egymástól elkülöníti. A szétválás azonban csak a legritkább esetben — rendszerint csak igen kicsiny forrásoknál — vezet tér elkülönítésre, s a fény hatása inkább az 7 Az adatok egy liter vízben levő fémoxidok és savmaradékok mennyiségét grammokban kifejezve adják.
