Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)

†Dombay János: Árpád-kori temetők Baranyában. I.

ÁRPÁD-KORI TEMETŐK BÁRÁNYÁBAN I. fDOMBAY JÁNOS Baranya megye Múzeumának 1938-ban történt megalapítását követően legfőbb törekvésünk az új múzeum, gyűjteményanyagának erőteljes gyarapítása volt. A pusztuló régiséganyag mentésén kívül azért volt szükség erre, hogy a múzeum megalapítását ezzel is indokoljuk és ezáltal a kutatómunka támogatását is előmozdítsuk, helyesebben a múzeumfenntartó hatóság számára megkönynyítsük. 1939-től 1944-ig négy temetőben kereken Eilend község a pécsváradi járásban, Pécsváradtól D-re, többé-kevésbé zárt, kisebb dombok és közöttük elterülő völgyek által tagolt völgykatlanban fekszik, A völgykatlant Ny felől, Romonya és Hásságy között, hosszú, keskeny, К felől Martonfánál kezdődő, Pereked és Berkesd vonalában ÉNy— DK-i irányban hosszan elnyúló, szélesebb dombvonulat határolja. É felől a Magos-mező (Hirdi-lhát), D-ről a hásságyi dombok zárják le. A Mecsektől D-re, kb. a pécs—harkányi vasútvonaltól csaknem Bátaszékig elterülő vidék legfőbb táji jellegzetességét a Mecsek lábánál nyíló, nagyjából É—D-i irányban húzódó eróziós völgyek: a hegyvidék természetes vízlevezető csatornái alkotják. Ilyen völgyben halad a pécs—mohácsi vasútvonal. Hasonlót találunk Nagykozár — Személy — Kiskassa — Palkonya, Vasas — Romonya — Nagysarlós — Belvárdgyula, Martonfa — Pereked — Berkesd — Szederkény, Pécsvárad — Erzsébet — Szellő — Máriakéménd, Nagypall — Szellő, Mecseknádasd — Apátvarasd — Fazekasboda — Kékesd — SzeUő, — Féked — Szebény — Cselegörcsöny és Véménd — Palotabozsok — Somberek vonalában is. Közöttük széles dombvonulatok vannak; ezeket is sokszor kisebb, szűk völgyek tagolják, 700 Árpád-kori sírt tártunk fel Baranya riiegye területén. Ezekből származik az itt közölt régészeti emlékanyag. Az 1960. évi évkönyvünk terjedelme nem eng|edte meg ennek a nagy régiségianyagnak egyszerre való közlését és értékelését, ezért ezt két részletben végezzük el. Ezúttal közreadjuk a két ellendi temető leletanyagát, következő évkönyvünkben pedig az anyag még hátralevő részét. Ebben a második részben tesszük meg az egész leletanyaggal kapcsolatos megjegyzéseinket is. Hogy ezek a völgyek valóban a hegyvidék természetes vízlevezető csatornái, az is mutatja, hogy ma is patak csörgedez bennük; a szélesebbekben néha kettő is. A. Mecsek lábánál fakadnak. Búja növényzetű réteket öntöznek. Bőségesen terem takarmány; ma is intenzív állattenyésztés folyik itt. Részben a kedvező természeti adottságoknak tudható be, bogy Baranyában ma is éppen ezen a vidéken legfejlettebb a szimentáli (bonyhádi tájfajta) szarvasmarha tenyésztése. A vidék összefüggő nagy löszterület. A völgyek közt húzódó dombvonulatokat valószínűleg jórészt erdő borította, de még így is bőven lehettek földművelésre alkalmas területek, amelyek termékeny lösztalajuknál fogva bőséges terméssel viszonozhatták a rájuk fordított murikát. A völgyeket szegélyező domboldalak alacsonyabban fekvő részei kitűnő legelőterületek lehettek; bőségesen szolgáltattak téli takarmányt is. A lápos, ingoványos völgyékben a sok vízi vad, az erdőkben, főleg a Mecsekben, a sok erdei vad sem lehetett lekicsinyelhető tényező a megélhetés szempont j ából. Kutatásaink során kitűnt, hogy ez a Mecsektől D-re elterülő vidék az avar időkben, továbbá Eilend és Vasas egymáshoz való közelségét tekintve, a magyar honfoglalás korában is sűrűn lakott volt. Feltűnt, hogy a J. Eilend — Nagygödör-dűlő