Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Bökönyi Sándor: A lengyel kultúra gerinces faunája. I.
iié BÖKÖNYI SÁNDOR Két femurdarab. Kifejlett állatból. Gímszarvas — Cervus elaphus L. 7 agancsdarab, jobboldali mandibularészlet a P 3 — Мз-mal, baloldali metacarpusdarab és os phalangis II. A szarvcsapok kora meghatározhatatlan, a mandibularészlett és az jucsont kifejlett, a ímetacarpusdarab pedig nem teljesen kifejlett állatból származik. Őz — Capreolus capreolus L. Agancsdarab és baloldali metacarpus. Utóbbi proximalis epiphysise sérült, distalis epiphysise levált. Az agancsdarab kifejlett, 5802 hrsz.^on feltárt sötét folt. Lelt. sz.: 4/-4, 15, 16—1934. Szarvasmarha — Bos taurus L. Bal- és jobboldali szarvcsap a fejéi nagyrészével, összetartoznak. A fejéi széles, nagyjából egyenes. A szarvcsapok hosszúak, elég vastagok, tövüknél oldalthajlók, majd előrekanyarodók. Primigenius-típus. Kifejlett állatból. őstulok — Bos primigenius Boj. Agykoponyarészlet a két szarvcsap tövével. (IX. t. 8.). A fejéi egyenes, széles. Legnagyobb szélessége 195 mm. A homlok széles, lapos. A szarvcsapok töve, vaskos, fala vastag, külső felülete erősen barázdált. Kifejlett őstuloktehénből származik. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. Mandibula oralis fele. Az agyarák kitörve. Kifejlett kanból származik. I. négyszög, 1. szelvény. A gödröket felülről takaró rétegből. Lelt. sz.: 3/11, 12, 13— 1941. Szarvasmarha — Bos taurus L. Jobboldali szarvcsapdarab, jobboldali metacarpus distalis epiphysise és jobboldali astragalus (XII. t. 9.). Utóbbi sérült. Mindhárom csont kifejlett állatból származik. A szarvcsapdarab rövid, vékony, enyhén hajlott szarvcsap részlete. Töve csaknem köralakú, fala vékony, külső felülete finoman barázdált. Brachyceros-típusú. a metacarpus pedig nem teljesén kifejlett állatból származik. III. négyszög. Gödörlakás. A gödrök szintje fölött. Lelet, sz.: 2/333—1948. Szarvasmarha — Bos taurus L. Baloldali szarvcsapdarab. Hosszú, vastag szarvcsap részlete. Tövének keresztmetszete lapított ovális, fala középvastag, kívül mélyen barázdált. Primigenius-típusú, kifejlett állatból származik. Őstulok — Bos primigenius Boj. Jobboldali szarvcsapdarab, vaskos, hoszszú szarvcsapból. Kifejlett állaté. Őstulok — Bos primigenius Boj. Jobboldali radius distalis epiphysise (XII. t. 3.). Kifejlett állatból. Gímszarvas — Cervus elaphus L. Agancsdarab (X. t. 7.). Kora meghatározhatatlan. I. négyszögi, 1. szelvény, 16. gödör. 4. sír koponyacsontjai mellől. Lelt. sz.: 3/18, 19— 1941. Szarvasmarha — Bos taurus L. Baloldali szarvcsapdarab és szarvcsap hegye. Mindkettő kifejlett állatból. Az első szarvcsapdarab hosszú, elég vastag szarvcsap részlete. Keresztmetszete ovális, fala középvastag, külső felülete barázdált. Tövénél oldalt mutat, majd előre és kissé felfelé irányul. Primigenius-típus. A második szarvcsapdarabból eredeti alakjára kö^ vetkeztetni nem tudunk. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. Tibiadarab. Kor meghatározhatatlan. I. négyszög, 1. szelvény, 16. gödör töltelékföldjéből. Lelt. sz.: 3/34—1941. Eb — Canis familiáris L. Koponya. Sérült, hiányos. Kifejlett állatból. I. négyszög, 1. szelvény, 11. gödör töltelékföldjéből. Lelt. sz.: 3/34—1941. Szarvasmarha — Bos taurus L. Felső molaris fog, kifejlett állatból. Í7Í. Pécsvarad.