Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1960) (Pécs, 1961)
Bökönyi Sándor: A lengyel kultúra gerinces faunája. I.
m BÖKÖNYI SÁNDOR I. négyszög, 8. szelvény, 10. gödör. Lelt. sz.: 2/213—1948/ Gímszarvas — Cervus elaphus L. Jobboldali metatarsus proximalis fele. Diaphysisének lateralis fele lecsiszolt. Kifejlett állatból. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. Jobboldali alsó agyarfog. Kifejlett kané. Háromszögalakú keresztmetszetének belső oldala a leghosszabb, majd a hátulsó, végül pedig az elülső oldal (következik. I. négyszög, 8. szelvény, 17. gödör. Lelt. sz.: 2/233—1948. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. Baloldali femur proximalis epiphysise. Kifejlett állaté. I. négyszög, 8. szelvény, 26. gödör. Lelt. sz.: 2/238—1948. Szarvasmarha — Bos taurus L. Alsó molaris fog, 4 bor dadarab és femurdarata. A fogak kifejlett állatból származnak, a többi csont kora meghatározhatatlan. őstulok — Bos primigenius Boj. L. Humerusdarab. Kora meghatározhatatlan. I. négyszög. 9. szelvény. 60 cm mélységig, a gödrök szájnyílása fölött . Lelt. sz.: 2/241—1948. Szarvasmarha — Bos taurus L. 5 molaris fog, nyakcsigolyadarab, 3 bordadarab, jobboldali l&capuladarab, baloldali humerus distalis epiphysise, 2 humerusdatrab, baloldali radius distalis fele, bal- és jobboldali radius distalis epiphysise, baloldali calcaneus, 3 calcaneusdarab, 2 jobboldali metatarsusdarab, os phalangis I. és II. A distalis humerusvég, a két distalis radiusvég, a calcaneus és az os phalangis II. sérült. A boirdadarabok, a calcaneusdarabok és a.metatairsusdarabok kora meghatározhatatlan, a többi csont kifejlett állatból származik. Kecske — Capra hircus L. Jobboldali szarvcsapdarab és jobboldali metacarpus. Mindkettő kifejlett állatból származik. A szarvcsapdarab hosszú szarvcsap proximalis fele. Keresztmetszete erősen lapított ovális. Végiig egy síkban fút, abból ki néni tér, csavarodási hajlamot nem mutat, szablyaalakú. Mindezen jellemvonások alapján az aegagrus-típusba sorolható. A metacarpusdarab igen erős. Sertés — Sus scrofa dorn. L. Koponyatetőrészlet és baloldali maxillarészlet a P 3 —M 2-vel. Mindkettő nem teljesen kifejlett állatból származik. Őstulok — Bos primigenius Boj. Atlasdarab, hátcsigolyadarab, jobbokhli radius proximalis epiphysise, jobboldali metacarpus distalis fele, 1 bal- és 2 jobboldali astragalus, jobboldali calcaneus és os phalongis III. Két astragalus és a calcaneus sérült. Valamennyi csont kifejlett állatból származik. Gímszarvas — Cervus elaphus L. 4 agancsdarab, bal- és jobboldali scapula distalis fele, 2 baloldali scapula faciès articularisa, jobboldali humerusdarab, baloldali metatarsusdarab és os phalangis I. A két distalis scapulafél faciès articularisa sérült. Az agancsdarabok kora meg;határozhatatlan, a metatarsusdarab fiatal, a többi csont kifejlett állatból származik. őz — Capreolus capreolus L. Agancsdarab és baloldali mandibularészlet a Мз-mal. Mindkettő kifejlett állatból. I. négyszög, 9. szelvény. A gödrök szintje fölött, 60 cm mélységig. Lelt. sz.: 2/244—1948. Szarvasmarha — Bos taurus L. Jobboldali szarvcsap, jobboldali szarvcsapdarab és 2 szarvcsaptöredék. A szarvcsap hegye letört. Kifejlett állatból. Valamennyi hosszú, vastag, primigenius típusú szarvcsap, vagy annak darabja. Az első kettőnek pontos alakja és lefutása is megállapítható. Ezek tolkeresztrnqtszete kissé lapított ovális, faluk vastag, kívül meglehetősem barázdált. Tövüknél oldalt és kissé felfelé irányulnak,, majd széles ívben előre és kissé lefelé kanyarodnak. Az elsőn az is megfigyelhető, hogy vége befelé fordul. E szarvalakulás teljesen teljesen megegyezik az őstulokéval, s ebből, valamint a szarvcsap óriási méreteiből frissen domesztikált őstulokra, vagy őstulok-házimarha keresztezésre kell gondolnunk.
