Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határper történetéhez (1695–1720)

HATARPER BARANYA ÉS TOLNA KÖZÖTT 153 a nehéz időket, jórészt a felszabadító háborúk folyamán pusztult el. A nagyvezér 1686-ban tatár lovasokkal megerősített sereggel jött Buda felmentésére, de közben a vár elesett, s ezért a Duna mellett küldte őket vissza; elképzelhetjük, milyen pusztulás járt mindenütt a nyomukban. Amikor a felmentő sereg szeptember 6-án megindult a visszavonuló törökök után, kénytelen volt a Duna mellett haladni, nem pedig a főúton, s a hajókon szállított élelmiszerekre volt utalva, mert a kifosztott vidék egészen elnéptelenedett. Minthogy a nagyvezért már nem érhették utol, a szövetséges csapatok hazakészülődtek. Két jelentősebb csoportot azonban Károly herceg külön akcióra indított el: az egyiket Badeni Lajos őrgróf vezette, aki szeptember 23-án hagyta el Tolnát s elfoglalva Simontornyát az elpusztult vidéken át a Dráva felé vonult Tolna megye területe tehát rövid pár hét alatt felszabadult a másfélszázados török iga alól, közben azonban úgyszólván teljesen elpusztult. Az első összeírásokban, amelyek közvetlenül a felszabadulás után készültek a megye egyes részeiről, alig találunk lakott helyet, a régi falvak mint locus desertus-ok és desolatus-ok szerepelnek. Lakosságáról az első pontosabb képet az 1696-ban végzett országos összeírásból kapjuk: mindössze 28 falu szerepel benne szemben a Mohács előtti félezerrel, s 488 magyar és 459 rác lakott bennük. Amikor a karlócai béke megkötése után, 1699-ben, 200 embert követeltek tőle az új határok kijelölésére, a legutolsó összeírással bizonyította, hogy képtelen rá, mert a lakossága összesen 1396 jobbágy és 131 nyomorult zsellér.

7 Ugyanígy érvelt a rá kirótt nagy adó ellen is a nádorhoz intézett felterjesztésében, hangsúlyozva, hogy mindössze egy mezővárosa és 42 kis faluja van.

8 Baranyánál más volt a helyzet. Igaz, hogy tulaj donkép csak a nagyharsányi diadalmas ütközet után (1687. VIII, 12) szabadult fel, sőt Szigetvár csak 1689 februárjában adta meg magát majd kétévi körülzárás után, de egy része aránylag kevesebbet szenvedett, amit az is bizonyít, hogy az 1696-i összeírás alkalmával 254 helységet írtak itt össze. Ebben a nagy összeírásban azonban egész sorát találjuk az olyan helységeknek, amelyek okleveles emlékeink bizonysága sze7 Tm. jkv., I, 17. 8 Orsz. Levt, Nádori levt., 54. 7. 58: Acta com miss, subdel. Budensis, nr. 111, rint a török idők előtt Tolna megyéhez tartoztak, sőt olyanokról is olvasunk, amelyek elég távol feküdtek Baranyától és semmikép sem számíthattak oda, mint Bâta, Bátaszék, Nyék, Pilis és Decs. Az előbbiek jó része szerepel a pécsi tiszttartósághoz tartozó falvak 1695-i és 1696-i összeírásában is, s ez is hozzájárulhatott, hogy ezen a téren zavaros helyzet állt elő, amit Baranya megye igyekezett a maga javára kihasználni. Az összeíróknak ők adták a felvilágosításokat, s így került bele a konskripcióba az olyan helységek egész sora, amelyek régebben Tolna megyéhez tartoztak.

9 Ez természetesen nem volt hajlandó ebbe belenyugodni, s így indult meg 1695-ben az évtizedeken át folyt határper a két megye között. Az ország törvényei azt írták elő, hogy az ilyen határpereket tiszténél fogva a nádor vizsgálja meg és döntse el.

10 Esterházy Pál nádor tehát bizottságot küldött ki 1695-ben, amelynek elnöke Matusek András győri és fehérvári kanonok volt, s ez szeptember 6-án azt jelentette neki, hogy sikerült a kérdést úgy megoldaniok, hogy mindkét fél igényeit kielégítették, és „a szegénység bizonyos dependentiát megtanulván, nem fog a sokfelé adózás, húzás-vonyás miatt fogyni, lamentálódni"; egyben kérték a nádort, értesítse a két megyét, hogy már a jelenlegi dézsmálás alkalmával vegyék figyelembe a most megállapított határokat s ezek alapján intézzék el a porciózást és az elszállásolást.

11 Broderich András, aki 1695 végén h. alispán volt, majd 1696 elején rendes alispánnak választatott meg, teljes erejével feküdt bele ebbe az ügybe s késhegyig menő • harcot kezdett megyéje érdekében a szomszédos megyékkel, főkép Baranyával, amiben mindenkép támogatta őt főispánja, 9 „ .. pro avertenda vei maxime in portionutm militarium exaoctione de f acili... cum misera piebis oppressione subsequenda confusione ..." (A nádornak 1696. március 15-i alább idézendő ítéletleveléből.) — 1697-ben Jány apát sárközi falvaira, melyeket ekkor Baranya megye a magáéinak tekintett, 28 forintjával rótták ki a porciót (Orsz. Levt., Conc. exped. nr. 52. nov. 1697), ugyanakkor Tolna megyében 57,50 forint volt egy porció (Tm. jkv. I, 3). 10 „Controversias autem inter comitatus ratione metarum vigentes dominus comes palatinus ex officio revideat et complanet" (1618 : 71. te. Lásd még: 1635 :19. te). 11 Szekszárdi Állami Levéltár, 10. 4.