Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határper történetéhez (1695–1720)
154 HOLUB JÓZSEF Radnay Mátyás pécsi püspök. Fennmaradt az alispánnak egy 1695. december 14-én Tolnán készített összeállítása azokról a városokról és falvakról, amelyek joggal és régóta Tolna megyéhez tartoztak, s ebben az alábbi, később Baranyához számított helységeket találjuk: Demerkapu, Nádasd, Hidas, Mányok, Váralja, Máza, Csaszta, Szász, Györe, Vékény, Kárász, Egregy, Nagyág, Vaszar, Püiska (ma Mecsekpölöske), Sziget (ma ismeretlen), Varga, Töttös, Vásárosdombó, Szekcső, Hajmás, Mekényes, Köblény, Mágócs. 12 Ez is azt mutatja, hogy a bizottságnak az a reménye, hogy javaslata meghozza a nyugalmat, nem vált valóra. Így tehát} a nádornak kellett? döntenie. Esterházy nádor, miután megkapta a bizottság jelentését a határjárással együtt, 1696. március 12-re meghívta az érdekelteket Pozsonyba, hogy ott döntsenek ebben a vitában. Itt a két megye kiküldötteinek, a királyi ítélőtábla néhány bírájának, valamint több mágnásnak és jogtudós férfiúnak jelenlétében először a Baranya és Somogy, majd a Somogy és Tolna megye közt folyt határpert döntötték el a pozsonyi kamaránál őrzött 1534-i adólajstrom alapján, azután tértek rá a Tolna és Baranya közt folyó határper tárgyalására. Elővették II. Endre királynak Boda, Nyárád és Máza földek adományozásáról szóló oklevelét s ennek alapján úgy döntöttek, hogy Máza s vele együtt az a terület is, amely fölötte van Tolna felé, Tolna megyéhez tartozzék. 13 Ez az ítélet azonban nem jelentette ennek a viharos ügynek a lezárását. A tolnaiak folytatták a bizonyítékok gyűjtését jogaiknak az alátámasztására, s Mérey Mihály szekszárdi apát március végén azt írta az alispánnak, hogy igyekezni fog megszerezni bizonyos okleveleket, „hiszen kötelessége megyéjéért, melynek szerény tagja, fáradni és érdekeiért áldozatokat is hozni". 14 De Baranya megye sem volt hajlandó a nádor döntésébe belenyugodni. Itt Visa János püspöki helynök volt a főmozgatója ennek az ügynek, aki tehát így szembe került püs12 Specificatio oppidorum et pagorum ad comitatum ToJnensein de jure et ab antiquo spectantium (Uo., 10. 16). 13 Uo., 10. 13; Koller, J., História episcopatus Quinqueecclesiarum. VII, Posonii, 1812, 174. и Szekszárdi ÁUami Levéltár, 10. 14, pökével, mert Radanay, mint láttuk, teljes erejével a tolnaiakat támogatta. 15 Ügy látszik, hogy mindkét fél valamilyen megoldást szeretett volna találni, mert Tolna megye felhívta a szomszédját, hogy küldje ki a megbízottjait helyszíni vizsgálatra és határjárásra; Baranya megye hajlandó volt rá s meg is ígérte, hogy 1696. június 19-re elküldi hites emberét Mázára. Ebből az összejövetelből azonban nem lett semmi, mert a baranyai kiküldöttek ezen a napon kelt levelükben azt közölték, hogy a budai káptalan protokollumának egy 1437-i oklevelére támaszkodva igényt tartanak Szekszárdra, Űjpalánkára, Grábócra és még más helységekre is. 16 Június végén Visa János útra kelt Pávics Ignác volt pécsi kamarai tiszttartóval Pozsonyba, hogy Baranya érdekében eljárjanak. A püspök ez ellen határozottan tiltakozott, mert az ő tudta nélkül történt, s rögtön megírta tolnai alispánjának, akinek arra is felhívta a figyelmét, hogy Baranya azokra a határokra tart igényt, amelyeket ő már megírt neki, s azt is kérte, hogyha a megye követei esetleg már elindultak Pozsonyba, küldesse utánuk azt a levelet, hogy tudják, mihez tartsák magukat. 17 A márciusban meghozott nádori ítéletet azonban még ki kellett egészíteni a határoknak a megjárásával. Épp akkor rendelték el az országos összeírást, s a Pozsonyban összeült bizottság jelölte ki, hogy melyik megyébe honnan kell kiküldeni az összeírókat. Legmegfelelőbbnek találták tehát, ha a Tolnába kijelölt összeírókat bízzák meg a határjárással is. Ifj. Losonczy máskép Farkas János és Szőke Mihály veszprémmegyei alszolgabírák voltak ezek, akik megyéjüknek június végén tartott közgyűlésén le is tették az esküt. 18 Baranya megye most is ügyeskedett. Az összeírásra ide küldött két veszprémi kanonokkal Visa is bejárta a megyét s igyekezett őket meggyőzni megyéje követeléseinek jo15 „ ... inter nos et circumiacentes comitatus pristina adhuc ratione limitum et metarurn vigeant dissidia, quae in dies ab admodum reverendo domino Joanne Visa novis foventur molitionum stiniulis adeo, ut neque excelsae nuperae eommissionis iudiciaria sententia debitum suum potuerit sortiri iuris et iustitiae complementum", — olvassuk Tolna megyének a nádorhoz intézett felterjesztésében (Orsz. Levt., Nádori levt, 54. 7. 56). í6 Szekszárdi Állami bevéltár, 10. 21, 17 Uo., 10. 23. 18 Uo., 3. 35; 3. 5,
