Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Holub József: Bonipertus

BONIPERTUS 99 után kelt, mert a buzgó püspök bizonyára hamarosan hozzáfogott székesegyházi iskola létesítéséhez. Érdekes Fulbert levelének az a része is, amelyben jelezte, hogy örömmel fogja személyesen is felkeresni, ha Bonipertnek szüksége lesz rá és úgy akarja, s ha neki módjában lesz. Bonipert püspöktársáról nagy elismeréssel szólt a tudós püspök, s ezt nem kell okvetlen udvariassági frázisnak tenkinteni,

11 mert Hilduin kétségtelenül sokat beszélt neki kiválóságáról. Ha helyesek fenti megállapításaink, akkor kevesebbet tudunk Bonipertről, mint eddig tudtunk: ha ugyanis Fulbertus nem ismerte, akkor nem tanult sem Rheimsban, sem Chartres-ban, vagyis nem volt sem tanulótársa, barátja, sem tanítványa Fulbertusnak.

12 11 „ ... qui te quoque, dilectissime páter, 'multa sapientia illustravit ad prebendum bone vite exemet décore sanctitatis ad prebendum bone vite exemplum decenter ornavit" (Koller i. m. 22). 12 „Chartres humanista-ízű, erősen rhetorikai jellegű bölcseleti iskolája ... Magyarországon is képviselve volt Bonipert pécsi püspök személyében", — írta legutóbb Váczy Péter A korai magyar történet néhány kérdéseiről с tanulmányában (Századok, 92. évf. 1958', 268) A. Clerval. Lés écoles de Chartres (Paris, 1895, 109) с munkája nyomán. Die Gründungsurkunde des Bistums Pécs (Fünfkirchen) aus dem Jahre 1009 hat uns auch den Namen des ersten Bischofs bewahrt. Er hiess Bonipertus, der aller Wahrscheinlichkeit nach auf die Einladung unseres ersten Königs mit mehreren Gefährten aus Frankreich zur Missionstätigkeit in unser Vaterland kam. Nach einer Angabe war er sacellanus, d. h. Hof geistlicher König Stephanus, und gewann vermutlich wegen seiner vorzüglichen Eigenschaften dessen Vertrauen, so dass er ihn auf den bischöflichen Stuhl von Pécs setzte. Bonipertus bekleidete dieses Amt bis 1036, dann dankte er ab — zog sich vielleicht wegen Kränklichkeilt oder seines hohen Alters in ein Kloster zurück —• und starb im Jähre 1042. Von Fulbertus, dem gelehrten und frommen Bischof von Chartes besitzen wir einen Brief, den er an Bonipertus richtete und ihn benachrichtigte, dass er ihm den Priscianus, den Bonipertus durch Közelebbről megismertük azonban Hilduint, Bonipert kedves munkatárását, akit „fiának" nevezett Fulbertus, mint tanítványait szokta, s így feltehetjük, hogy Chartres-ban járt iskolába. Említettük, hogy Bonipert haláláról megemlékeznek a Pozsonyi Évkönyvek. Ezeknek 1060-ig terjedő adatai egykorúan írt szentbenedekrendi — minden valószínűség szerint píannonhalmi — lévkönyvekből valók.

13 Bencés volt Mór püspök, akinek püspökké történt kinevezését feljegyezték, s bizonyára bencés szerzetes volt Bonipert is, akinek a halála évét érdemesnek találták ott feljegyezni. Alátámasztja ezt az is, hogy a Géza fejedelem és István király idejében bejött nevesebb külföldi hittérítők szinte kivétel nélkül a bencések soraiból kerültek ki.

14 13 Hóman Bálint, A Szent Lászlókori Gesta Hungarorum. Budapest, 1925, 76. 14 Balanyi György: Magyar Művelődéstörténet. I., 392. Hilduinus von ihm erbeten hatte, gerne zur Verfügung stelle. Daraus wurde gefolgert, dass Bonipertus Schulgefährte, Freund, vielleicht aber ein Schüller des Fulbertus war. Die Adresse des Briefes lautet bei Migne: „Sancto ac venerabili arc. suo Bcniperto, und da man die Kürzung arc. mit archiepiscopo deutete, konnte man mit dem Adressaten nichts beginnen. Der gelehrte Historiker des Bistums Pécs teilt uns aber einen besseren Text des Briefes mit, in dem anstatt arc. das Wort coepiscopo zu lesen ist, und so wird die Andresse sofort klar: Fulbertus war nämlich 1006—1028 Bischof von Chartres, der Brief enstand also zwischen 1009 und 1028. Den bisherigen Forschern, die sich nur mit dem interessanten Teil des Briefes über die Bitte um Priscianus beschäftigten, entging aber, dass Fulbertus den Gruss seines Mitbischofs folgendermassen erwiederte: er schätze es hoch ein, dass Bonipertus ihn „licet irnmeritos et ignotos" dafür BONIPERTUS J. HOLUB (Zusammenfassung) r