Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Dombay János: Próbaásatás a villánykövesdi kőrézkori lakótelepen

VILLÁNYKÖVESDI KÖRÉZKORI LAKÓTELEP 57 követ pattintások nyomaival (IX. t. 3, lsz: 58.44.9) —, iszapolt agyagból készült, bekarcolt vonalakkal díszített, vékonyfalú edény töredékét bütyökkel, vörös festés nyomaival (XI. t. 4, lsz: 58.44.2) és mindkét oldalon használt, teknősen kikopott csiszolókő töredékét (XI. t. 7, lsz: 58.44.8) mutatjuk be. A 4. gödör É-on enyhén befelé lejtő, széles oldala Ny és К felé haladva fokozatosan elkeskenyedett és meredekebbé vált. Ezek határolták legmélyebb részét: a tulajdonképpeni gödröt, amelynek alja a közepe felé kissé teknősen mélyült. Az 5. szabálytalan ovális, É—D-i irányú hossztengellyel. Három részre különült. A D-i felén levő sekélyebbet és mélyebbet egységesen kiképzett oldalak fogták egybe. Széles K-i oldala enyhén befelé lejtett, a keskenyebb Ny-i meredeken esett alá. Az É-i felén levő gödör nagyobb, kerek és mélyebb volt; oldalai hozzá igazodtak, anélkül azonban, hogy ezáltal a hármas egység rendje megbomlott volna. A benne talált egyik vékonyfalú edénytöredéken finom kettős vonallal megrajzolt, egymásba kapcsolódó meanderek vannak. Az élénkvörös festési nyomok szerint az egymásba kapcsolódó kettő-kettő közül az egyik vörös volt, a másik az edény természetes, sötétszürke színében maradt. A letompított oldalélen levő bütykön vízszintes irányú lyuk van (XI. t. 6, lsz: 58.45.10). A gödörből került ki egyebek mellett egy durva, szemcsés agyagból készült miniatűr csövestalpú tál tömör talpa is, a tál csonkjával. Alja homorúra kivájt; oldalán, szemben egymással, egy-egy durva bütyök ül (XI. t. 5, lsz: 58.45.4). A 6. csak részben esett bele az ásatási területbe; így róla nem lehetett tiszta képet alkotni. К felől keskeny, meredek oldala volt; ez határolta legmélyebb részét. Mellette kissé sekélyebb, oválisnak látszó gödör helyezkedett el. Ny felől enyhén befelé lejtő, széles oldala volt, amely azonban К felé fokozatosan elkeskenyedett és meredekebbé vált, majd a két gödör között keskeny, lépcsőszerű padkát alkotva esett alá. A 7. csak kis részben esett bele az ásatási területbe; kerek, vagy ovális gödör szélének látszott. Az ásatási szelvény D-i falában (I. melleklet 2), a humusz alatt, végig sötét, csaknem fekete, televényszerű töltelékföld helyezkekedett el; a 4. és az 5. gödör fölött és között lényegesen vastagabb volt, mint egyebütt. A 2. gödör K-i széle fölött kevés, a 4. fölött sok patics volt benne. Ez alatt, az l-ben, laza, erősen hamus, szürke, majd sötétebb, tömör, nehéz, barna- és sárgafoltos következett. A 2-ban és a 3-ban is lazább, hamus, szürke következett a sötét televényszerű réteg alatt, de a két gödröt elválasztó löszváll és a szélek fölött vékonyabb, a gödör közepe fölött pedig vastagabb volt. A 2. fölött mindenütt sok patics volt benne; paticsrÖgök kísérték alját a 3. Ny-i részén is. A 3. fölött sárgás, hamus folt helyezkedett el benne. A 2ban vékonyabb, sárgás, hamus réteg következett, amely Ny-i irányban fokozatosan vastagodott. Alatta 5—10 cm vastag hamucsík, majd a tömör sárga- barnafoltos következett. Ugyanilyen töltötte ki a 3. alját is, csak a gödör Ny-i részén a hamutól gyengén szürke tónust kapott. Csak a 2. Ny-i sarkában volt benne kevés patics. E két gödör egész hosszán végighúzódó és egész területén egységesen három részre különülő töltelékföld is azt mutatta, hogy e két gödör egyazon épülethez tartozott és egyidőben, azonos körülmények között telt meg földdel. Erre vallott az is, hogy a rétegek mindkettőben lefelé ívelődtek, amiben a kettőt elválasztó löszváll is közrejátszott. A 4-ben a sötét, televényszerű réteg alatt végig tömör, nehéz, sárga- barnafoltos töltelékföld helyezkedett el. A gödör K-i felén a felső, sötét réteg alatt, de különösen az alján, erősen hamus volt. Az alján fekvő hamus sávban sok kisebb és nagyobb paticsrög is feküdt. Lényegében egyező képet mutatott a gödör szélén áthaladó D—Dl metszet is (I. melléklet 4). Az ásatási szelvény D-i fala az 5. gödör szélén haladt át. Mivel a széleken nincs zavartalan rétegképződés, a hosszmetszet csak annyit mutat, hogy a humusz alatt is a sötét, televényszerű, majd a tömör, sárga- barnafoltos következett. Az utóbbi kissé hamus volt. Tisztább képet nyújtott a gödör egész hosszán áthaladó Cl—

С metszet (I. melléklet 5). A háromosztású gödör egész hosszára kiterjedő humusz alatti sötét, televényszerű és az alatta következő, laza, hamus, szürke réteg mintegy egybefogta három elkülönülő részét. Az utóbbi aljának vonalát paticsrögök kísérték. A két szélső gödör alján a már jól ismert tömör, sárga- barnafoltos töltelékföld feküdt. Az É-i kerek gödörben benne talált paticsrögökről feltételezhető, hogy a középső, laza, hamus réteg alján fekvők sorába tartoztak. Az ásatási szelvény É-i falában (I. melléklet 3) csak az 5. gödörnél volt meg a humusz alatt az előzőkből már ismert három réteg. A 6-ban csak a két felső volt meg, a 7-ben pedig az alsó és a felső. A gödrök területén