Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Regöly-Mérei Gyula: Kórbonctani szempontok sírleletek torzult és torzított koponyáinak vizsgálatakor, különös tekintettel a domolospusztai leletre

276 REGÖLY-MÉREI GYULA szép kísérletei nem jelentenek meggyőző bizonyítékot, mert ezek a vizsgálatok hullán történtek, ahol éppen az élőbeni viszonyok, mint nedvkeringés, stb. hiányoztak. Ezzel szemben azonban kétségtelen az. hogy a csecsemő helytelen fektetése (elsősorban kemény alap) vezethet maradandó torzuláshoz. Hasonló eredmény jön létre, ha a varratok időelőtt elcsontosodnak, tehát akkor, amidőn a koponya növekedése még nem fejeződött be. Ilyenkor a Virchow-szabálj értelmében a növekedés mind a még nyitva maradt varrat irányába történik, míg a koponya szűkülete az elzáródott varratra merőleges. Régebben úgy gondolták, hogy a varratok korai elcsontosodása mikrokephaliában nyilvánul meg, ezzel szemben a retardált elzáródásnak makrokephalia a következménye. Ujabban az a nézet alakult ki, hogy az időelőtti varratelcsontosodás nem oka a mikrokephaliának. Bartucz több esetben észlelt nyitott varrat esetén is mikrokephaliát, sőt arra is felhívta a figyelmet (személyes közlés), l\ogy a párizsi múzeum 40 mikrokephal koponyája közül 38 esetben nincsen időelőtti varratelcsontosodásról szó. Amennyiben nem az összes, hanem csupán egy-két varrat csontosodik el túlkorán, akkor a koponyán jellegzetes alaki torzulás következik be. Tanulmányunkban a nem szándékosan szerzett koponyatorzulásokkal is kizárólag pathológiai szempontból foglalkozunk és ezért az orvosi irodalomban megszokott nomenclaturát használjuk (Haranghy, 29. II. 920. old.: VerebéW sen. I. 67—68. old.; Hamperl, 27. 687. old.). Alábbiakban Haranghy által használt (29. II. 920.) beosztás szerint csoportosítjuk a koponyatorzulásokat: aaa) a koszorúvarrat korai elcsontosodása miatt kialakul a rövidje jűség,, a kóros brachykephalia; voltaképpen ennek alakja: bbb) a koszorú és nyílvarrat elzáródása következtében: a turrikephalus (toronykoponya), illetve ennek alfaja az oxijkephalus (hegyesfej űség); ccc) a koszorúvarrat időelőtti synostosisakor összecsontosodott homlok- és falcsontok miatt a koponya lapossá válik: platykephalus: ddd) ha a folyamat csupán féloldali, akkor a koponya növekedése asymmetriás és ferde koponya jön létre: plagiokephalus; eee) a lambdavarrat összenövése miatt a koponya vaskossá válik: pachykephalus. A koponyatorzulás másik alaptypusában a növekedés hosszirányban történik, éspedig: fff) a nyílvarrat korai elcsontosodása miatt kóros dolichokephalus fejlődik, az ilyen koponya a kompenzatórikus növekedés következtében hosszú és csónakalakú (innen a skaphokephalus elnevezés); ennek tulajdonképpen alcsoportja: ggg) a sphenofrontal és sphenoparietalis varratok synostosisa által okozott leptokepn.alus. Megjegyezzük, hogy az anthropológiai nomenclaturába A. Retzius vezette be a dolichokephalus és brachykephalus elnevezéseket, a normális értelemben vett hosszú és kerek koponyaalak megjelölésére. Nem említettük meg a főként anthropológiai szempontból érdekes klinokephalust, trigonokephalust, bathrokephalust, vagy a toronykoponya olyan variánsait, mint az akrokephalus. A kórbonctani vizsgálat számára azonban jelentős a platybasia, amelynél a lelapult koponyaalapon azonos mélységbe kerülnek a koponyagödrök. Rachitisben ugyancsak elferdülhet a koponya. A csontosodási zavar következtében a koponyacsontok lágyak (craniotabes) és csecsemőnél a fekvés következtében lelapulnak. Mikrokephaliában „rendszerint súlyos agyfejlődési zavar alakul ki" (Haranghy). Több, előbb ismertetett koponyatorzulás esetén azonban nem figyelhető meg a szellemi tevékenység csökkenése, sem pedig az agy működésének más jellegű zavara, s ezért kérdéses, hogy kórosnak nevezhetők-e ezek az alaki eltérések. A toronykoponya kétségtelenül súlyos következményekkel járhat, mert a koponya alkata miatt a szemgödör mélysége a szokottnál kisebb, ezáltal egyrészt a szemteke kidülled (exophthalmus), f ontosabb azonban, hogy a látóideg a csontfal nyomása miatt sorvadhat (atrophia nervi optici), ami viszont vaksághoz vezet (Enslin, Friedenwald, VerebéW sen.). b) A koponyatorzulás létrejöhet különböző megbetegedések következményeként: aa) angolkórban (rachitis) jellegzetesen a koponyadudorok felett indul meg a csontképzés (osteophyta-képzés). s ezáltal a koponya alakja négyszegletes formára emlékeztet (caput quadratum); bb) a csontok rendszerbetegségei közül alaki változást okoz a koponyán a. Pagfeí-féle betegség (ostitis deformans, mely idős korban lép fel. A koponya ajzélessé válik, vaskos csontjai az oroszlánkoponyára hasonlítanak (leontiasis ossea); cc) tömör, vaskos koponyacsontok jellemzik az ún. márványbetegséget (Albers— Schönberg -féle betegség), amelyben a velő-