Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája

BACHMINSZKY KERÁMIÁJA 27 í Az életfákról érdemes még néhány szót szólanunk. Tulajdonképpen egy típus válto­zata valamennyi. A rovátkolt díszű, kétfülű kantharosból emelkedik ki a hármas virág, a szárakra tapadt akanthuslevél csökevények­kel/ A három virágon kívül még két levél A nyugati művészeti irányok hatásai érvé­nyesülnek rajtuk: az oldalágai?: nem emelked­nek határozottan felfelé, hanem lehajlanak. legyezőszerűen, lágyan szétterülnek és a férfias erő, a virágok nagy súlya emelésének a kifejezése helyett a levelek, virágok súlya 8. kép. Bachminszky motívumok vagy virág díszíti, amelyek a felemelkedő virágok ellentéteképpen lefelé hajlanak. A magyar virágbokorra a határozott szögű el­ágazások jellemzők. Felfelé emelkedő szára­kon ülnek a nagy virágok, lent pedig, ennek ellentéteképpen, lefelé hajló ágakon a leve­lek. Az ellentétes irányú kihangsúlyozott mozgás igen nagy erőt és határozottságot kölcsönöz e díszítménynek. 153 De Bachmin­szky életfái, virágbokrai nem ezt mutatják. 153 Fáy Aladár, A magyarság díszítő ösztöne. Budapest. alatt görnyedve lehajlanak és polgári kényes­kedő, érzelgős hatást keltenek. A kompozíció elvesztette minden valószerűségét, tele van ellentmondásokkal. Vagy talán ez is volt a célja az egész elgondolásnak: hogy a mese­beli fa mesebeli, valószerűtlen ábrázolást kíván? E kompozíciók világítanak reá e mű­vészet tulajdonképpeni lényegére, ahol a kantharosból kinyúló hármas tagoltságú élet­fán — melynek megformálása a régiségbe vész, de szerkezetében már egy érzelgős, romantikus kornak, a biedermeiernek itt megrekedt utórezgése — ott ül a két madár, az életfa csodás, kristályszemű madara, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom