Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája

Ш SOPRONI OLIVER bélyesedett ki legteljesebben.

64 A hagyomány oly erős volt, hogy a keresztény egyház sem tudta kiirtani, és hogy kanonizálja, Szt. György csodatetteihez fűzte e hagyományt. A klasszikus ókorban Herakles a megfelelője, aki a Hesperidák kertjében a fát őrző Drakon sárkányt ölte meg. Az, hogy tálainkon legtöbbször katona alakjában találkozunk vele, csak bizonyítja népi eredetét, mivel a nép a hagyomány alakjait kora hőseinek viseletébe öltözteti. Akkor gyanakodhatnánk idegen befolyásra, ha számukra ismeretlen mitológiai szörnyeket és alakokat ábrázolnának. És a huculok, akik — lehet mondani — nagyrészt ősi, pogány hagyományaik világában éltek, különösen érezték még e jelképek erejét. Ök még sok ősi, pogány ünnepet megültek. A téli napforduló, a karácsony ünneplése két hétig is eltartott. Március második felében elégették a telet megszemélyesítő Baba Jendochát. Ünnepeiken, pogány szokás szerint, ökröt és juhokat vágtak le. Ez utóbbi a madach, az Anahid istennőnek bemutatott áldozat emléke. Az ünnepi Kupol-dalokban a lidiai Astarte imádására is történik utalás.

65 Természetes, hogy geográfiai okokból is elzárt településeiken a körülöttük élő világ kultúrkincseitől elzárva, saját ősi változatlan hagyományanyagukba az általuk ismert világ figuráit helyettesítették be. Amíg e csoport eddigi darabjainak díszítményei az ősi népi hagyományokban gyökereznek, addig néhány tál mintái a kossovi anyaghoz csatlakoznak. Füzéres peremű keretben a tálak öblében forgórózsát és koszorút láthatunk. A forgórózsa szirmainak egyirányba való dűlése, a koszorú virágainak egyirányú hajladozása igen erős keringő mozgást ad e díszítménynek és barokkos lendületű mozgásával teljesen kiüt a szigorúan merev, zárkózott együttesből: a manufakturális művészet hatását mutatja (XLIV. t. 6).

66 Csoportunk legtöbb darabjának ezt a szigorú merevségét nemcsak a sgraffito technika diktálta, hanem mély hagyománybeli, szimbolikus tartalmával és a tálak rituális használatával összefüggésben a díszítmény mondanivalója is. Az ünnepek méltósága árad belőlük. E tálakat, díszítményük szerint, az 64 Spiess, Neue Marksteine. Wien. 1955. 6. kép. Szasszanida selyem bizánci utánzata, császári öltöny Lyonból. 65 Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. Bukovina. 275, 276, 318. Galícia. 418. 66 Orsz. Néprajzi Múzeum, Itsz: (88,390, 88.403. (XLIV. t. 6.) egyes ünnepi alkalmakhoz használták, ételek felszolgálására. Mindig a konyha vagy a szoba falán lógtak és megszentelt mivoltuk miatt nem is igen illett beszélni róluk.

67 Szellemi életük kettőssége: a keresztény tanoknak ősi hagyományaikkal történt összebogozódása, művészetükben is nyomot hagyott. A foltos Tang-máz bizonytalan, lebegő hátterével a sgraffito minden valóságértékét lerontotta és a szimbolika, az absztrakció céljait szolgálta. Az egész kompozíció ridegsége, merevsége, karcokban összevont mondanivalóinak szűkszavúsága vad környezetük, nehéz életük és ennek következtében borongós lelkiviláguk hű tükre. De, hogy ezt a merevséget inkább ez utóbbi okok diktálták, arra Bachminszky kerámiája a döntő bizonyíték. Ő is sgraffitóban dolgozott, de legtöbb művén sem ilyen nagy merevség, sem ünepélyesség nem észlelhető. Alkotásai általában nem az ünnepek használati tárgyai, s bár sok rajtuk a népi hagyománybeli elem, célja mégis egyedül a gyönyörködtetés volt. A népi és hagyománybeli alapon alkalmazott reneszánsz és rokokó díszítő elemek a népi és hagyománybeli alap hangsúlyos voltát háttérbe szorították és megfosztották e műveket egyházias jellegüktől. A keletgaliciai, bukovinai kerámiának ez az utóbb tárgyalt típusa az egyszerű falusi gölöncsérmunka és a kastélyok kifinomodott manufakturális fajansz készítményei között foglal helyet, de a díszítmény népi és tartalmánál fogva a nép számára készült. Ilyen miliőben született meg Kossovban, e virágzó fazekas centrumban, Alexander Bachminszky vagy eredeti nevén Bachmietuk és körének művészete. Ezért kell szemléleténél a népművészetet, annak sajátos hangját, külső és belső megnyilvánulásait mindig figyelembe venni és ezeknek az európai városi művészetekkel való ötvöződését megfigyelni. Bachminszky az, aki kiemeli e körből e kerámiát és azon keresztül — bárcsak a rajz külsőségeiben — a nagyrészben megőrzött hagyománybeli tartalom mellett Nyugat művészetének formanyelvén szól hozzánk. Sok követője volt, és ez a stílus széles körben elterjedt. Kerámiáját részben átalakítva, a hagyomány beüt már csak mint dekorációt alkalmazva, a mai napig is utánozzák. Kedveit tárgyai ezek a kerámia gyűjtőknek. Alexander Bachminszky vagy eredeti nevén Bachmietuk 1820-ban született Kossov67 Szegedi Maszák Györgyné, Holló Valéria szíves szóbeli közlése.