Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Soproni Olivér: Bachminszky kerámiája
BACHMINSZKY KERÄMIÄJA 253 jesen elvesztették kapcsolatukat a falvak népével és azok szívósan továbbélő hagyomány világával. Díszítménykincsük a városi lakosság igényeit elégítette ki és a kor divatjának, az általános európai stílusváltozásoknak volt alávetve. Ezzel szemben a falusi fazekas tagja volt a falu közösségének, hiszen sok esetben a gölöncsérség csak mellékfoglalkozása volt. és a község népével egyetemben földművelő vagy pásztorkodó életet élt. így hagyományaik, díszítő készségük és ízlésük közös volt. Ezt akarták és csakis ezt tudták műveiken kivetíteni. A népi művészet igen mély gyökerű hagyományait és kifejezési formáit állandóan ostromolják az idegen hatások. Ez elsősorban — főleg a vegyes nemzetiségű vidékeken — az egyes népelemek sajátos művészeti stílusának, kifejezési formáinak és gondolatvilágának a hatásaiban mutatkozik meg és tárgyaikon is erősen kifejezésre jut. Igen erős hatást gyakorolt reájuk a városok művészete is, mivel minden népi művészet külső megjelenési formáiban követi a város művészetét, azaz a nagy összefogó európai kultúrák és művészi áramlatok vonalát. A hagyományt természetesen megtartják és tovább viszik, de ez is sokszor átértékelődik, mint pl. az ősi mítoszoknak a keresztény szimbolikába való beleolvadása esetében. Nem történik egyéb, mint hogy az ősi tartalom a kor eszmei és művészi magatartásának megfelelőbb, új alakot nyer. Ez a Kárpátvidék művészetében ütközik ki talán a legpregnánsabban : egyrészről a bizánci eredet és az ősi hagyomány, másrészről az egyes népcsoportok sajátos népi stílusa és külön hagyományai, végül az európai városi művészetek hatásai olvadnak össze benne. így megtaláljuk a bukovinai kerámia díszítmény kincsében az ősi tradicionális anyagot és Bizánc hagyatékát, de már az ukránhucul nép szellemében harmonikusan összeötvöződve a városi polgári elemekkel, amelyek az idők múlásával onnan kikopva a nép művészetébe süllyedtek. E feltételek határozzák meg a következőkben kerámiánk tárgyalási módját is. Azonnal feltűnik, hogy kerámiájuk nem egységes. Vannak bizánci stílusú, színskálában, technikában azzal egyező darabok; találunk sgraffito technikájú tálakat, de már nem a bizánci foltos mázzal, végül vannak irókás festésűek a népi művészet stílusában, erős magyar és román hatásokkal. A bukovinai művészetnek három típusát és egyben lépcsőfokát különböztetjük meg. Egyszerű használati edények alkotják az első csoportot. Itt találkozunk a népi formakincs legősibb rétegeivel a peremek szokott módon való díszítésében. A megelőző geometrikus minták ezek, 25 amelyeket főleg csak a kerámiában szorított ki a növényi és a figurális ábrázolás. Népi művészetükben egyébként még mindig a mértani kompozíciók dominálnak, amelyek között a kereszt motívuma igen fontos szerepet tölt be. Tálaik peremén főleg a hullámvonal szerepel, ami a szláv kerámiai díszítmények között a legfontosabb. Azonkívül koncentrikus körök, vonalkázás van még rajtuk. Öblükben a virágbokorral, kereszttel, és ügyetlenül megrajzolt állatalakokkal találkozunk 26 (XLIII. t. 1), E csoportnak egyik legjellegzetesebb sajátja, a minták pontozása. A kereteket pontsorok alkotják; a kis virágok apró pontokból tevődnek össze, és a pontsor mint kiemelő, ragyogtató elem övezi az egyes motívumokat. 27 Slatineanu szerint Radauti vidékén zöld-sárga-barna foltos a kerámia, és a pontozás jellegzetes sajátossága. De Radautit székely-csángó falvak övezik. Közép-Moldvában Calugara (Kalugyer) és Csík megye túloldalán Gozesti csángó falvakban is honos volt ez a stílus. Ez arra mutat, hogy a csángó művészet sajátja, és mint látni fogjuk, csak ezen első csoportunkra jellemző, amely még minden egyéb hatás nélkül a nép eredeti ősi ízlésére és díszítményanyagára építi mondanivalóit. Slatineanu által közölt egyik Radautiból származó tállal érdemes bővebben foglalkoznunk, 28 mivel mintája központi helyet foglal el majd mondanivalónkban és pontozásos rajzstílusa jellemző példája ennek a csoportnak (XLIII. t. 2). 2 9 Ez az életfa motívuma. Tálunkon ugyan az ábrázolás igen vázlatos, de a három virág és az ágak eléggé sejtetik az eredeti kompozíciót, a fát három ágával és három virágával. Az életfa szimbólumának ábrázolása visszanyúlik a neolithikumba és egész Európában 25 Bátky—Győrffy—Viski, A magyarság tárgyi néprajza. Budapest. II. 383. 28 Haberlandt, i. m. 63. t. 1. kép; 64. t. 1—1. kép. (XLIII. t. 1,) 27 Haberlandt, i. m. 63. t. 1. kép; Slatineanu, i. m. XXIX/a kép, Radauti.; Slatineanu B. — Petrescu P. — Stahl P., Manual de ceramica populara. Bucuresiti. 1958. 6. t, 2—3. kép. 28 Slatineanu —Petrescu— Stahl, i. m. 96. 29 Slatineanu, Ceramica ... XXIX/a. kép. (XLIII. t. 2.)