Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Füzes Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

NÉPI ÉPÍTKEZÉS MECSEK-HEGYALJÁN 235 ban ugyancsak a régi házból kerültek a pincékbe a hasonló primitív tűzhelyek.

10 E feltevés alapján elképzelhető tehát, hogy a múlt század elején a tüzelőberendezés fejlődésében a konyhai kemencét és a rajta levő nyílt tűzhelyet megelőzte ez a primitív tűzhelyforma. Később, amikor kemence került a konyhába, az egész tűzhely a láncon lógó bográccsal együtt felkerült a kemence tetejére. Majd elmaradt a bogrács és háromlábra állított fazékban főztek. A következő fejlődési fokozatban a nyílt tűzhelyet beépítették a kemencébe. Egyik oldalába került, takaréktűzhely-szerűen, platnival és sütővel. Két zárt tüzelő maradt tehát: a konyhában a kemence a beépített sparheltel, amelyen sütöttek és főztek, és a szobában a kályha, amely fűtötte a szobát. A két zárt tüzelő azonban megkövetelte a füstelvezetés megoldását, a konyha füsttelenítését. Megjelenik a szabadkémény, amely kivezeti a kemence, a kemencébe épített tűzhely és a szobai kályha füstjét is. — A fejlődésnek ez a fokozata kb. a múlt század első felére tehető. A 60—70-es évekre azonban már kialakult a régi házak mai formája és berendezése. Elsősorban a polgári igény hatott döntőleg, ezenkívül a tűzhelyek racionális használata is előmozdította a fejlődést. Először a tetőszerkezet alakult át szarufásra és ezzel megnyílt további helyiségek hozzáépítésének a lehetősége. Elsősorban még egy szobát vagy kamrát építettek a házhoz. Az új tetőszerkezettel a tető formája is megváltozott: nyeregtető lett. A leglényegesebb változás azonban a tüzelőberendezésben törnént. A szobából kidobták a kályhát, amely az igényeknek már nem felelt meg, amellett sok tüzelőanyagot is fogyasztott. Takaréktűzhelyet építettek a helyére vályogból vagy téglából. Ezután már kizárólag ezen történt a főzés, egyúttal a szobát is fűtötte. A takaréktűzhelynek az az előnye is megvolt, hogy télen nem kellett a hideg, huzatos konyhában, a kemencébe épített tűzhelyen főzni. — A sparhelt füstjét kürtőn keresztül a mennyezet alatt vezették ki a szabadkéménybe. — A konyhában megmaradt a kemence, de már csak sütésre szolgált, a tűzhely eltűnt róla. A múlt század utolsó harmadában bekövetkezett fejlődés pedig teljesen átalakította a hegyaljai házat. A fentebb leírt, a 70-es évekre kialakult régi házakból csak néhány 10 Seemayer Vilmos: Régi tüzelőberendezések Dél-Zalában és belső Somogyban. N. É. XXV. (1933). 49, maradt meg, amely ezután ezt a formáját és tüzelőberendezését még sokáig megtartotta. * Ha a hegyaljai házat értékelni akarjuk, önkéntelenül az ormánsági házzal kell párhuzamba állítanunk.

11 Ezt az összehasonlítást nem a földrajzi és etnikai közelség indokolja elsősorban, hanem az építkezési kultúrának számos megegyező vonása. Igaz viszont, hogy ezek a megegyező kultúrjelenségek a földrajzi közelség, a kultúrelemek gyors továbbadása következtében jöhettek létre. Nézzük először magát a házat. Külső formájában, tetőformában teljesen megegyeznek. Ugyanazt a kisméretű, szoba-konyhás, tornácos, sátortetős, zsúpos házat találjuk meg mind a Hegyalján, mind az Ormánságban. Igaz, hogy falépítési technikája, anyaga, tetőszerkezete más-más volt, de ezt a földrajzi körülmények magyarázzák. Az Ormánságban a láza, vizenyős talaj, a mocsarak, a gyakori áradások miatt vált szükségessé elsősorban a fatalpas faépítkezés, míg Hegyalján a talaj, ha nem is egyenletes, de szilárd volt mindenütt. Itt az egyes telkek tagolt felszíne miatt lehetetlenség lett volna fatalpra építeni. Számos hasonló vonást találunk a tüzelőberendezésben is, sőt annak fejlődése teljes egészében a ormánságihoz kapcsolható. — A legkorábbi tűzhelyforma, az alacsony sárpadkára rakott nyílt tűzhely a láncon lógó bográccsal, mind az Ormánságban, mind a Hegyalján megvolt.

12 Csökevényeiben a szőlőbeli pincékben ma is láthatjuk. Ennek a primitív tűzhelynek az Ormánságban használt szinte teljes eszközanyagát ma is meg lehet találni a hegyaljai padlásokon vagy kamrákban, az ormánságival teljesen megegyező formában. így használták a rostélyt, a vasháromlábat, és a tűzikutyák különböző változatait.

13 Valószínűleg ennél a primitív tűzhelynél használták a puplikát vagy sütőharangot is, amelyből ma már egyet sem lehet találni Hegyalján, de egyik-másik öreg még emlékszik rá. Agyagból készült, kiégetett, 60—70 cm átmérőjű fedőeszköz volt. A parázsra helyezve felmelegítették, majd amikor már forró volt, alája tették a lepényszerű kenyeret. — A fent leírt eszközöknek nagy részét a kemence tetején rakott nyílt 11 Vö. Gunda Béla: idézett cikkét és Kiss Géza idézett könyvének a házról szóló részét. 12 Gunda Béla: i. m. 184. 13 Uo. 193., 11. ábra.,