Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Füzes Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján

I NÉPI ÉPÍTKEZÉS MECSEK-HEGYALJÁN 233 20. kép. Kem kép), amelyben főleg kenyeret sütöttek. Álta­lában vályogból készült; fenekét téglával rak­ták ki. Megépítése után kiégették. Ovális szája előtt agyagból képzett polc áll, a pócika, amelyre a sütőlapátot tették a kenyér beve­tése előtt. Sütés alatt a száját tévővel zárták be. — A kemencének nem volt füstelvezetése, hátul a falnál lyuk volt rajta, részben ezen, részben a száján jött ki a füst. A kemencéhez tartozott a pereiét, a ku­rugla és a sütőlapát. Az első kettő a kemence kitisztítására szolgált, az utóbbival a kenyeret vagy más sütnivalót vetették be. — A pemet hosszú rúdra erősített szalmacsóva volt, ame­lyet vízbe mártottak és sütés előtt kiseperték vele a kemence fenekét. — A kurugla hosszú rúdra merőlegesen felszegeit, egyik oldalán egyenes, a másikon ovális alakú deszkalap volt, amivel a hamut és parazsat húzták ki a kemencéből. — A sütőlapát hosszú rúdra erő­sített, bükkfából faragott kerek lap. A kemence mellé, annak egyik oldalára építették be az üsthelyet. 60—70 cm magas volt; vályogból rakták. Közepén 50—60 cm átmérőjű üreg volt, abba állították bele az üstöt és alatta tüzeltek. Legtöbbször vizet me­legítettek benne. A tüzelőberendezés másik része a szobá­ban van, ez a takaréktűzhely, amit Hegyalján sparhelt-nék neveznek. Agyagból vagy tég­lából építették két platnival, hátul még ma is sok helyen látható megemelt sütővel. Füst­íce. Cserkút jét bádogcsövön vezették ki a konyhába, ahol a szabadkéményen keresztül távozott. A sparhelt mellett a falba épített kis fülke szokott lenni, amit függönnyel vagy két kis ajtóval takarnak el. Az utóbbi esetben kis fali szekrénynek néz ki. Általában a főzéshez használt fűszereket és sok egyéb apróságot (gyufa, madzag, kés, kefe, gyertya stb.) tar­tanak itt. A ma még meglévő régi házakban a szobai és a konyhai tüzelő füstjét a szabadkémény vezeti el. Vályogból rakták. Három oldalon a falra, negyedik oldalon a mestérgerendára támaszkodik. Általában a kemence fölé épí­tették. Belülről félhenger alakú; középen ve­zet ki belőle a tulajdonképpeni kéménynyílás, amely felfelé fokozatosan elkeskenyedik. A nyílás elejére egy-két vasrudat építettek be, erre akasztják a füstölnivalót.' Ilyen volt a ma még meglevő régi házak tüzelőberendezése. Az öregek azonban emlékeznek rá, hogy a múlt század közepén még nem ilyen volt a tüzelő. A konyhában akkor is nagy négyszög­letes kemence állt, olyan mint a mai kemen­cék. Tetején égett a nyílt tűz; azon főztek. Volt egy kis mélyedés a tetején, ott rakták meg a tüzet. Amikor már jól égett, tűzikutyát vagy vas háromlábat állítottak melléje, arra tették a cserépfazekat. Egy-két öreg még arra is emlékszik, hogy láncon lógó bográcsban is főztek, A láncot az egyik általgerendához erő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom