Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Füzes Endre: Népi építkezés Mecsek-Hegyalján
NÉPI ÉPÍTKEZÉS MECSEK-HEGYALJÁN 225 nálták, hogy a ház elején emelt oromfalat a tetején vízszintesen levágták, majd az egész oromfalat szarufával bekeretezték. Azután a második szarufa-pár tetejéről két szarufát vezettek* le az oromfalra. Ezzel kész volt az üstök váza, most már csak léceket és zsúpot kötöttek^rái Bizonyosnak látszik, hogy ez az üstökös tetőforrgya sátortetőből- alakult ki, kb. a múlt század első felében vagy közepén, amikor az oromgerendás szerkezetről kezdtek áttérni a szarufásra. Ez az üstökös forma ugyanis csak szarufás' tetőnél jelentkezik, szelemenesnél nem. Felvetődik a kérdés, mi magyarázza a keletkezését akkorf ha ez az üstökös forma a szarufás szerkezethez kapcsolható? Erre határozottan nem tudunk felelni, de néhány szempontra rámutathatunk. 8, kép. Cseréppel fedett üstökös ház. Kővágószöllős már falusi és más mesterek faragták ki a tető gerendáit. Erre az időre már differenciálódott annyira a parasztság, hogy külön falusi iparosréteg alakulhatott ki. Az iparosok eleinte a városból, a céhekből kikopott mesterek voltak, akik vidéken próbáltak szerencsét. Más részük helybeli volt; ezek uradalmakban, a katonaságnál, esetleg a városban tanulták mesterségüket. A tanult mesterek a múlt század második felében egyre nagyobb számban tűntek fel a falun, és ez okozta, hogy az új építőanyag, tetőanyag, tetőszerkezet és az új építési forma gyorsan elterjedt. Természetesen elősegítette elterjedését az egyre fokozódó polgári igény is. A régi házaknak zsúp-, vagyis szalmateis eltűnt a farazat, csak az üstök maradt meg (8. kép). Végül — különösen, amikor a zsúpot a cserép váltja fel — az üstök is eltűnt és megjelent a tiszta nyeregtetős forma. — A hagyományokhoz, a hagyományos formákhoz való ragaszkodás okozta, hogy Hegyalján több sátortetős ház napjainkig megmaradt, és üstökös házat is szép számmal találunk. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a tetőanyag könnyebben és gyorsabban változott meg, mint a hagyományos formák. Igaz, hogy az előbbi megváltozását több gyakorlati előny is elősegítette. Az öregek úgy emlékeznek, hogy régen mindenki maga ácsolta a tetőt. Akkoriban mindenki értett hozzá. Az akikori tetőszerkezetek nem is kívántak különösebb szakértelmet. A múlt század második felében azonban Az átváltás a szelemenes szerkezetről a szarufásra nem volt könnyű, de ennek ellenére aránylag gyors volt a folyamat. A gyors szerkezetváltozást azonban nem követte ilyen gyorsan a tetőforma változása is. Az új tetőforma az új építkezési mód mind erőteljesebb térhódításával, amit apró előnyök — mint a padlástér kisméretű bővülése, kevesebb anyag kellett hozzá, készítése egyszerűbb volt, és hogy az egész tető könnyebb lett — mozdítottak elő, csak fokozatosan terjedt el és így több átmeneti forma keletkezett. Az egyik a már ismertetett kisüstökös tető, ahol a régi sátortetőből megmaradt a ház végén a farazat és a ház elején a farazat csökevényeként az üstök. — Egy másik átmeneti formánál a ház végén 15 J. p. Múzeum