Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)
Parádi Nándor: Árpád-kori perembélyeges edénytöredék Pécsről
92 FÜLEP FERENC perembélyegesek, 9 de a bélyeg alakja a mi edény töredékünk perembélyegétől elütő. Kétségtelen, hogy a mi perembélyegünk alakja közelebb áll a fenékbélyegekhez, mint a már említett ausztriai edények perembélyegeihez. Ugyanis a körbe foglalt fenékbélyegek — mind a hazai, mind a külföldi edényanyagban — a legáltalánosabbak közé tartoznak, 10 és közöttük a küllős formájú is gyakori. 11 Az elmondottakból kitűnik, hogy a fenékbélyeg a hazai készítésű, a perembélyeg pedig a külföldről behozott edényeinken gyakran megtalálható. A fenékbélyegek kérdésével a külföldi kutatás már régóta foglalkozik s így a kérdésnek aránylag kiterjedt irodalma van. Jelentésüket különbözőképpen magyarázták. A régebbi kutatás részben szimbolikus értelmet tulajdonított >a fenékbélyegeknek, így pl. M. Nabe a kereszténység jelképét látja bennük. 12 A kutatók nagyobbik része azonban a készítő jegyének határozta meg a bélyegeket. J. Kostrzewski szerint a fenékbélyeg nemzetiségi eredetű mesterjegy. 13 A magyar kutatás is foglalkozott a fenékbélyegek jelentésével. Höllrigl József Árpádkori edényeink fenékbélyegeit vizsgálva megállapítja, hogy az Árpád-kori pénzeink köriraton belüli középterét kitöltő négy vagy hatküllős kerék több esetben egyezik a fenékbélyegekkel. 14 Felveti, hogy ha nem is közvetlenül a pénzekről vették a mintát, mindenesetre egy forrásra vall a megoldás. A korábbi fenékbélyegekről — amelyek az egész fenékrészt kitöltik — az a feltevése, hogy tisztán ornamentális célt szolgáltak, mivel az edényeket használat után a szájukkal lefelé helyezhették el. A későbbi edényeknél a bélyeg csak a fenék középrészét tölti ki. Vannak közöttük asszimetrikusak, tehát egyéniek is. Arra a végső véleményre jutott, 9 Holl L, BpR. 16 (1955) 57. kép. Ezeknek az edényeknek a formája és anyaga is más, mint hazai edényeinké; egy részük grafitos anyagú. 10 Höllrigl J., Arch. Ért. 44 (1930) 167, 91. kép 5—7; 92. kép 23—26; 93. kép 42—43; 97. kép 1; 99. kép 1—2. Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. BHH III. (Bp. 1938) 26., 48— 49. kép. 11 Höllrigl J., i. m. 167, 91. kép 7; 92. kép 26; 93. kép 43; 99. kép 2. 12 Nabe M., Mannus 10 (1918) 85. " Kostrzewski J., Znaki na dnach naczyn wczesno — historycznych z Wielkopolski. Niederluv Sbornik 1925. 126. l * Höllrigl J., i. m. 160. hogy nem lehettek fenékdíszek, hanem műhely — vagy mester jegyek voltak, s a korábban alkalmazott fenékdísz később mint műhely- vagy mesterjegy élt tovább. 35 Az újabb külföldi kutatás alaposabban és szélesebb körültekintéssel vizsgálta a fenékbélyegek kérdését és közelebb került a megoldáshoz. B. A. Rybakov szerint a régészetben véglegesen kialakult az az álláspont, hogy a fenékbélyegek mester jegyek. 16 A fenékbélyegeket a tulaj don jegyekkel veti össze, melyeknek rajza közel áll a fenékbélyegekéhez. Megállapítása szerint a fazekasok fenékbélyegeinél is a tulaj don jegy ékhez hasonló folyamat mehetett végbe. A tulaj don jegyek a birtok öröklésével vagy a család osztódásával bonyolultabbá válnak. A fiú, midőn különválik atyjától, átveszi apja jegyét, de új vonást tesz hozzá. Feltételezi, hogy a fazekasság öröklődő, apáról-fiúra szálló mesterség volt. Egy-egy kurgántemető anyagát vizsgálva, megállapítja, hogy a fenékbélyegeknek egy közös rajzuk, alapsémájuk van, mely csak részleteiben és kiegészüléseiben váltakozik. 17 A bolgár régészeti anyagban a fenékbélyegesek mellett olyan edények is vannak, amelyeknek peremén vagy vállán bekarcolt jegy található. 18 E bekarcolt jegyek között olyan is akad, amelyiknek rajza a fenékbélyegekével egyezik. St. Stanzev Stancev a bolgár korai építészet kőfaragó jegyei vei vetette össze a fenékbélyeget s az egyszerűbbek között hasonlókat talált. 19 A bolgár régészet is a készítő jegyét látja az edényeken található bélyegekben. 20 Az edények jelölésénél nemzetségi jegyeiket használták fel, ami még erős nemzetségi kötelékekre mutat. 15 Höllrigl J., i. m. 164. 16 Rybakov B. A., Remeslo drevnej Russi. (1948) 176. 17 Rybakov B. A., i. m. 178. 35. kép. is Stancev St., Nekropolat do Növi Pazar. é. n. 63, 66, 91., 10. ábra 3—4. XXI. t. 7—8. Ezek a bekarcolt jegyek részben amphorákon és amphorákhoz hasonló edényeken fordulnak elő. A bekarcolt vagy bepecsételt jegyek már az antik amphorákon is megvannak. Jimenez Cisneros M. J., Germania 36 (1958) 469—473., 66. t., 1—3. kép. Valószínű, hogy egyes helyeken — így a bulgáriaiak is ezt bizonyítanák — az antik amphorák műhely és mesterjegyei a későbbi időkben sem mentek feledésbe. 19 Stancev St., Razkophi i proucvanija 3 (1948) 241. s" Stanëev St., Nekropolat do Növi Pazar 93.
