Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959) (Pécs, 1960)

Parádi Nándor: Árpád-kori perembélyeges edénytöredék Pécsről

92 FÜLEP FERENC perembélyegesek, 9 de a bélyeg alakja a mi edény töredékünk perembélyegétől elütő. Kétségtelen, hogy a mi perembélyegünk alakja közelebb áll a fenékbélyegekhez, mint a már említett ausztriai edények perem­bélyegeihez. Ugyanis a körbe foglalt fenék­bélyegek — mind a hazai, mind a külföldi edényanyagban — a legáltalánosabbak közé tartoznak, 10 és közöttük a küllős formájú is gyakori. 11 Az elmondottakból kitűnik, hogy a fenék­bélyeg a hazai készítésű, a perembélyeg pe­dig a külföldről behozott edényeinken gyak­ran megtalálható. A fenékbélyegek kérdésével a külföldi kutatás már régóta foglalkozik s így a kér­désnek aránylag kiterjedt irodalma van. Jelentésüket különbözőképpen magyarázták. A régebbi kutatás részben szimbolikus értelmet tulajdonított >a fenékbélyegeknek, így pl. M. Nabe a kereszténység jelképét látja bennük. 12 A kutatók nagyobbik része azonban a készítő jegyének határozta meg a bélyegeket. J. Kostrzewski szerint a fenék­bélyeg nemzetiségi eredetű mesterjegy. 13 A magyar kutatás is foglalkozott a fenék­bélyegek jelentésével. Höllrigl József Árpád­kori edényeink fenékbélyegeit vizsgálva meg­állapítja, hogy az Árpád-kori pénzeink kör­iraton belüli középterét kitöltő négy vagy hatküllős kerék több esetben egyezik a fenék­bélyegekkel. 14 Felveti, hogy ha nem is köz­vetlenül a pénzekről vették a mintát, min­denesetre egy forrásra vall a megoldás. A korábbi fenékbélyegekről — amelyek az egész fenékrészt kitöltik — az a feltevése, hogy tisztán ornamentális célt szolgáltak, mivel az edényeket használat után a szájukkal lefelé helyezhették el. A későbbi edényeknél a bé­lyeg csak a fenék középrészét tölti ki. Van­nak közöttük asszimetrikusak, tehát egyé­niek is. Arra a végső véleményre jutott, 9 Holl L, BpR. 16 (1955) 57. kép. Ezeknek az edé­nyeknek a formája és anyaga is más, mint hazai edényeinké; egy részük grafitos anyagú. 10 Höllrigl J., Arch. Ért. 44 (1930) 167, 91. kép 5—7; 92. kép 23—26; 93. kép 42—43; 97. kép 1; 99. kép 1—2. Szabó K., Az alföldi magyar nép művelő­déstörténeti emlékei. BHH III. (Bp. 1938) 26., 48— 49. kép. 11 Höllrigl J., i. m. 167, 91. kép 7; 92. kép 26; 93. kép 43; 99. kép 2. 12 Nabe M., Mannus 10 (1918) 85. " Kostrzewski J., Znaki na dnach naczyn wczesno — historycznych z Wielkopolski. Nieder­luv Sbornik 1925. 126. l * Höllrigl J., i. m. 160. hogy nem lehettek fenékdíszek, hanem mű­hely — vagy mester jegyek voltak, s a koráb­ban alkalmazott fenékdísz később mint mű­hely- vagy mesterjegy élt tovább. 35 Az újabb külföldi kutatás alaposabban és szélesebb körültekintéssel vizsgálta a fenék­bélyegek kérdését és közelebb került a meg­oldáshoz. B. A. Rybakov szerint a régészetben vég­legesen kialakult az az álláspont, hogy a fenékbélyegek mester jegyek. 16 A fenékbélye­geket a tulaj don jegyekkel veti össze, melyek­nek rajza közel áll a fenékbélyegekéhez. Megállapítása szerint a fazekasok fenékbélye­geinél is a tulaj don jegy ékhez hasonló folya­mat mehetett végbe. A tulaj don jegyek a bir­tok öröklésével vagy a család osztódásával bonyolultabbá válnak. A fiú, midőn külön­válik atyjától, átveszi apja jegyét, de új vo­nást tesz hozzá. Feltételezi, hogy a fazekas­ság öröklődő, apáról-fiúra szálló mesterség volt. Egy-egy kurgántemető anyagát vizsgál­va, megállapítja, hogy a fenékbélyegeknek egy közös rajzuk, alapsémájuk van, mely csak részleteiben és kiegészüléseiben váltakozik. 17 A bolgár régészeti anyagban a fenékbélye­gesek mellett olyan edények is vannak, ame­lyeknek peremén vagy vállán bekarcolt jegy található. 18 E bekarcolt jegyek között olyan is akad, amelyiknek rajza a fenékbélyegekével egyezik. St. Stanzev Stancev a bolgár korai építészet kőfaragó jegyei vei vetette össze a fenékbélyeget s az egyszerűbbek között ha­sonlókat talált. 19 A bolgár régészet is a ké­szítő jegyét látja az edényeken található bé­lyegekben. 20 Az edények jelölésénél nemzet­ségi jegyeiket használták fel, ami még erős nemzetségi kötelékekre mutat. 15 Höllrigl J., i. m. 164. 16 Rybakov B. A., Remeslo drevnej Russi. (1948) 176. 17 Rybakov B. A., i. m. 178. 35. kép. is Stancev St., Nekropolat do Növi Pazar. é. n. 63, 66, 91., 10. ábra 3—4. XXI. t. 7—8. Ezek a bekarcolt jegyek részben amphorákon és amphorákhoz hasonló edényeken fordulnak elő. A bekarcolt vagy bepecsételt jegyek már az antik amphorákon is megvannak. Jimenez Cisneros M. J., Germania 36 (1958) 469—473., 66. t., 1—3. kép. Való­színű, hogy egyes helyeken — így a bulgáriaiak is ezt bizonyítanák — az antik amphorák műhely és mesterjegyei a későbbi időkben sem mentek fele­désbe. 19 Stancev St., Razkophi i proucvanija 3 (1948) 241. s" Stanëev St., Nekropolat do Növi Pazar 93.

Next

/
Oldalképek
Tartalom