Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy jégkori Mollusca-faunája

22 GEBHARDT ANTAL 2. A Mecsek-hegység környékén nem élnek: 1. Anisus (Spiralina) vortex L.,, 2. A. (S) vortioulus Trosch., 3. Succinea (Hydrophyga) oblonga v. elongata A. Braun., 4. Pupilla muscorum v. pratensis Cless., 5. Orcula dolium Brug., 6. Clausilia pumila С Pfeif f., 7. Retinella pura Aid., 8. Helicella (Helicopsis) striata v. costulata С Pfeif f., 9. H. (H) striata v. Nilssonia Bed., 10. Trichia sericea Drap. (15,87°/(У) A kihalásnak ez a meglepően magas aránya (a két csoport közel 40%), azt a további kérdést veti fel: mi volt az oka annak, hogy ezek a csigák faunaterületünkről, vagy éppen az egész magyar löszmedencéből eltűntek? A felvetett kérdésre a legmegbízhatóbb feleletet úgy kaphatjuk meg, ha további vizsgálataink keretében ismét löszcsigáink környezetigényeit vesszük közelebbről szemügyre. Tudvalevő ugyanis, hogy valamennyi, pleisztocénban nálunk élt, de időközben területünkön kihalt, illetőleg arról elvándorolt csigafaj ma is él, bizonyos okoknál fogva azonban elterjedési területét megváltoztatta. Ha tehát a kihalás és terepváltoztatás okát ki akarjuk deríteni, erre legalkalmasabb módszer bizonyára az lesz, ha közelebbről megvizsgáljuk azokat a terepviszonyokat és miliőfeltételeket, amelyek között a pleisztocénben nálunk elterjedt csigák korunkban máshol élnek, s azokat egybevetjük löszterületeinken ma észlelhető természeti adottságokkal. Ilyen irányban végzett fajelemzésünk során, figyelmen kívül hagyva a vízi elter jedésű fajokat, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a napos, sziklás terepeket kedvelő Abida, — Pupilla, — Chondrula, — Zebrina, — Helicella-nemek képviselőin kívül valamennyi faj részint erdőkben, gyökerek és növényi törmelékek, vagy kőrakások, lehullott lomb alatt, árnyékos helyeken, részint pedig nedves réteken, vagy víz közelében, patakok partján él. E mellett a kihalt fajok tekintélyes része, nevezetesen a Columella edentula ssp. columella Mart., Pupilla Sterri v. Voith., Vallonia tenuilabris A. Braun., Clausilia dubia v. transsylvanica A. Schmidt., Goniodiscus ruderatus Stud., Zonitoides (Perpolita) radiatulus Aid. (= Z. Hammonis Ström.), Semilimax (Semilimax) semilimax Fér. (= Vitriopugio elongatus Drap.), Trichia striolata C. Pfeiff. és a T. sericea Drap, fajok elterjedési köre vagy a magas északon, vagy az Alpesek, Kárpátok felső régióiban van. Amennyiben az ismertetett környezetigények figyelembevétele mellett a kihalás közvetlen okát keressük, azt megítélésem szerint nem annyira a pleisztocén csigáknak megfelelő kis biotopot biztosító táj rajzi müiő megváltozásában, mint inkább a klímaviszonyoknak és a talaj pH értékének a malakofauna szempontjából kedvezőtlenné válásában kell keresnünk. A Mecsek-környéke mint hegyvidék erdőt, szakadékot, mészsziklát, kőgörgeteget és nedves réteket, ezeken belül pedig lombhulladékot, növényi törmeléket, megfelelő táplálékot a pleisztocén egész tartama alatt, sőt annak letűnése után is tudott biztosítani. A klímaváltozás azonban nemcsak a Mecsek környékén, hanem az egész 'magyar löszmedencében döntő befolyást gyakorolt, a kisbdotopok életére, ami viszont a csigacönozis kisebb tűréshatárú tagjaira elimináló hatásban jelentkezett. A pleisztocén csigák életviszonyainak további tanulmányozása az előző fejtegetés tárgyával ellentétben annak a kérdésnek felvetését teszi Lszükségessé, hogy melyek voltak azok a ma is élő fajok, amiknek elterjedési köre, egyedsűrűsége a jégkorban a mostaninál jelentékenyebb volt. Erre minden részletesebb faj analízis nélkül is azt mondhatjuk feleletként, hogy bizonyára azok a fajok, amelyeknek tűréshatárai a legnagyobbak voltak. Ha ebből a szempontból vetjük vizsgálat alá löszcsigá inkát, úgy azt a további megállapításit tehetjük, hogy a pleisztocén Mollusca-fauna nagy példányszámban jelentkező tagjai nem 'minden esetben voltak egyszersmind a legjobban elterjedt fajok is. így pl. míg a Succinea (Hydrophyga) oblonga v. elongata A. Braun, Vitrea crystallina О. F. Müll, és a Trichia hispida L. fajok rendszerint jelentékeny példányszámban csiaknem iminden környékbeli löszben előfordultak és a Cochlicopa lubrica O. F. MülL, Pupilla muscorum I., Ghondrula tridens MülL, Clausilia dubia Drap, fajok is csak kevés löszfalból hiányoztak, — addig a Perforatella bidens Chemn. és az Arianta arbustorum v. alpicola Fér. fajok kizárólag csak a Harsány i-hegyben, — de itt tömegesen — voltak gyűjthetők. Annak szemléltetésére, hogy a pleisztocén csigák faji összetétele úgy horizontális, mint vertikális irányban az egész magyar löszmedencében milyen feltűnő hasonlóságot mutat, ötletszerűen kiválasztott példaként összeállításban közlöm Rotarides egyik Szeged környéki („Öthaloim") gyűjtésének

6 és Horváth Andor paksi mélyfúrásból (0—43,40 m) származó anyagának

7 jegyzékei mellett azoknak a fajoknak táblázatát, amelyeket első alkalommal, a Harsányi^hegyen gyűjtöttem. A felsorolás csak a szárazföldi faunát ismerteti. 6 Rotarides M.: A lösz csigafaunája, összevetve a mai faunával, különös tekintettel a szegedvidéki löszökre. Állatt. Közi. 8. p. 1—178. 1931, 7 Horváth A.; i. m,