Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)
Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen
96 DÖMBAY JÁNOS Azok a kisebb-nagyobb gödrök, amelyek körül tetőnek vagy falnak semmiféle nyoma sem volt, vízszintes befedésű raktárgödrök lehettek. Bizonyosra vehető, hogy a gazdasági épületek köré is földhányást emeltek, védekezésül az esővíz és a hólé ellen. Egyes gazdasági épületeket kerítéssel vettek körül (19., 20., 22., 24. kép), sőt arra is van példa, hogy nagyobb bekerített térségen több gazdasági épület is állott (20. kép). Ez utóbbit úgy tekintjük, mint a házhoz tartozó gazdasági udvart. Bár ásatásunkat csak első próbálkozásnak tekintjük abban az irányban, hogy területünkön betekintést nyerjünk a korai vaskorszak településmódjába, mégis kiemeljük két megfigyelésünket. Bizonyosra vesszük, hogy a IV. és az V. ásatási szelvény DNy-i és a VI— IX. ÉK-i részén ugyanazon a helyen folyamatosan építkeztek. Ezt az alaprajz (I. melléklet) első tekintetre elárulja. Űgy látjuk, hogy a korábbi, kisebb, egyszerűbb épület helyére később nagyobbat, módosabbat, építettek. Ebből a család növekedésén és gazdasági gyarapodásán kívül a helyhez kötöttség is kiviláglik, ami a korszak társadalmi és tulajdonviszonyaival függhet össze. Ugyanazon a helyen hosszú időn át tartó folyamatos településsel és építkezéssel lehet magyarázni a házak körül talált sok gazdasági épületet is. Feltűnő ezek sokasága a VI— IX. és a ÍV— V. ásatási szelvényben levő lakóháznyomok közötti sarokban és az előbbiek DK-i oldalán. Valószínűtlen, hogy ezek mind egyidőben állottak fenn. Nagy számukat, azonfelül, hogy nem voltak hosszú életűek, a gazdasági igények növekedésével magyarázzuk. Nem toMjuk kizártnak, hogy a kisebb, bekerített 259. (19. kép) a VI—IX. ásatási szelvény ÉK-i részén fennállott kisebb, első-második épülethez, a nagyobb bekerített 325a, 320, és a 330. pedig az ugyanott később épült nagy, derékszögű épülethez tartozott (20. kép). Amikor tehát bővítették a lakóházat, valószínűleg ugyanazon okból bővítették a hozzátartozó gazdasági berendezést is. Mindenesetre űgy gondoljuk, hogy itt a kora-vaskori parasztház és a hozzátartozó gazdasági udvar áll előttünk. Arra nézve, hogy az állattartás vagy a mezőgazdaság állott-e előtérben, vagy ez a kettő hogyan viszonyult egymáshoz, egyelőre nincs elegendő adatunk. DOMBAY JÁNOS ÜBERRESTE EINER; AENEOLITHISCHEN UND FRÜHEISENZEITLICHEN ANSIEDLUNG AN BERG ARANY (GOLDBERG) BEI PÉCSVÁRAD (Zusammenfassung) Die Umgebung von Pécsvárad bildet in Bezug auf Naturschätze und an Reiz der Landschaft einen der reichsten Teile des Ost-Mecseks. Ausgehend von diesen günstigen Naturbegebenheiten begannen wir 1932 mit seiner archeologischen Untersuchung. Noch im selben Jahr entdeckten wir eine aeneolithische Ansiedlung am Berg Arany. Unsere Forschungen wurden jahrelang fortgesetzt. Es stellte sich heraus, dass ebenda und zwar teilweise in dem Gebiete der aeneolithischen Ansiedlung, eine neuere Ansiedlung ständigen Charakters in der Früheisenzeit zu finden war. Auf Grund unserer Forschungen führten wir 1941 eine kleinere Ausgrabung durch und erschlossen aus beiden Zeiten stammende Ansiedlungsüberreste und Bestattungstätten (Taf. VII.). Im Jahre 1942 wurden die Ausgrabungen fortgesetzt und es kamen auf einem Gebiete von 900 m 2 (I. Beilage) Überreste von aeneolithischen Erdhütten, früheisenzeitlichen Wohnhäusern mit den dazugehörigen Wirtschaftsgebäuden, sowie Bestattungstätten zum Vorschein. Durch die Ausgrabungen kamen wir auch in Besitz eines bedeutenden gegenständlichen archeologischen Materials, obwohl das nur ein bescheidenes Siedlungsmaterial war. Mit Hilfe dieses Materials war es jedoch möglich, die Ansiedlungsüberreste zu datieren. Die aeneolithischen Ansiedlungsüberreste zeigen sich in der Form von an die Erdoberfläche stossenden aschgrauen Flecken. Sie befinden sich grösstenteils in geraden Reihen. Das gewöhnliche Siedlung smaterial war meistens in ihrem Gelände zu finden. Unter ihnen befindet sich ein Grubensystem. Um sie herum fanden die Beerdigungen statt. Aus diesen Beobachtungen schlössen wir schon 1941 bei den Probeausgrabungen, dass die Grubensysteme Überreste von zur Wohnung dienenden Erdhütten und dazugehörigen Wirtschaftsgebäuden sind. Die erschlossenen Überreste boten vorläufig keinen sicheren Grund zur Rekonstruktion, im Jahre 1942 fanden wir aber etliche neue Anhaltspunkte, die die Stichhaltigkeit unserer Behauptung bewiesen. Solche sind z. В.: der in der I. und II. Grabungsfläche erschlossene Grubensystemteil, der zu einer Erdhütte gehörte, zeigte eine ovale Form (I. Beilage). Oval war auch das in dem nordöstlichen Ende der IV — VI. Grabungsfläche erschlossene kleinere vollständige Grubensystem (Erdhütte, I. Beilage). Die ovale Form ist im Hinblick auf die Be-
