Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

KŐRÉZKORI ÉS KORA-VASKORI TELEPÜLÉS NYOMAI at figyelmen kívül hagytuk. Az előbbi kiesett a sorból, ezért,, továbbá mert egybefolyt az 507bvel és a 413.-al, korábbi vagy későbbi lehetett. A lényegesen kisebb 506. ugyan benne volt a sorban, de oly közel a 409.-hez, hogy legfeljebb az épület javításával lehetett kapcsolatos. Az 507b és az 509. közötti nagyobb távolság alapján a korábbi vagy későbbi 508. területén egy hiányzó oszlopgödröt tételeztünk fel (F), amely annak ásásakor megsemmisült, vagy töltelékföldjében felismerhetetlenné vált. A hat oszlopgödörben egy-egy erős ágas állott. A két-két szomszédos egy-egy vízszintesen fekvő fát tartott. Ezekre ugyancsak vízszintesen megfelelő hosszúakat, majd ezekre keresztben ismét másokat, végül ágakat helyeztek (23. kép 2). Erre a vízszintes födémre csűesosan szalmát halmoztak. Az ágasok külső oldalára két-három sorban vízszintes irányú fákat erősítettek. Közéjük ágfát tűzdeltek. A tetőt tartó ágasok alkották így a sövényfal (kerítés) vázát is (23. kép 3). A 490a fölött állott épülethez öt fülkeszerű beásás (494., 496—498., 491.) és két függőleges irányú otsizlopgödör (492—493) tartozott. A 495nek valami más rendeltetése lehetett, esetleg az épület javításával volt kapcsolatos;, mivel nem illeszkedett be a szerkezeti rendbe (24. kép 1). A 492.-ben és a 493.-ban egy-egy függőleges irányú ágas, a 491.-ben és a 494.-ben, valamint a 496.-ban és a 498.-ban egy-egy befelé ferde állású szarufa állott. Nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy az utóbbi két párban egy-egy meggörbített erős fa (borda) feszült. A két ágas vízszintes irányú, erős fát tartott. Ennek közepén nyugodott a szarufák villáiban fekvő taréjszelemen, esetleg a bordák tetején azok rögzítése céljából fekvő és odaerősített szálfa. A szarufák, esetleg bordák külső oldalára vízszintes irányban két-három megfelelő hosszú fát erősítettek, hogy ne mozoghassanak. Ezeket a DK-i oldalon állott két ágashoz is hozzáerősítették. A szembenfekvő rövid oldalon a 497.-be megfelelő fát állítottak, ennek felső végét a 496.-ban és a 498.ban álló szarufák villájába, esetleg az ezekben feszülő bordához erősítették. A további lezárás úgy történt, hogy a fent csúcsban találkozó szarufák, esetleg a borda és a 497.-ben állott fa külső oldalára két-három meggörbített fát erősítettek. Ez az oldal így félköríves lezárású volt (24. kép 2). Erre a tetővázra további megfelelő fákat, majd vékonyabb ágfát helyeztek, amire a szalma következett. A bejárat a 492. és a 493. között volt. Az épület körül egyenes sorokban talált oszlopgödrökből kerítésre lehetett következtetni, ami kb. 3x4 m méretű téglalap alakú teret zárt be. Az 504.-ben valamilyen más használatra szolgáló faoszlop vagy ágas állhatott (24. kép 1). 24. héj), 1942. évi ásatás. X. ásatási szelvény, 490a gödör. 1: alaprajz (1:50); 2: szerkezet (rekonstrukciós kísérlet) 24. Bild. Ausgrabung aus dem Jahre 1942. X. Grabungsfläche, Grube 490a. 1: Grundriss (1:50); 2: Konstruktion (Rekonstruktionsversuch) A 472a fölött kisebb, négyzet alaprajzú épület volt (25. kép 1). A körülötte talált négy függőleges irányú oszlopgödörben egy-egy alacsonyabb, a gödör közepén lévő 472b-ben egy-egy magasabb ágas állott. Az oldalsó két-két szomszédos naindegyike egy-egy vízszintes irányú fát tartott. Mindegyikbe egy-egy szarufa is támasz-