Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Dombay János: Kőrézkori és kora-vaskori település nyomai a pécsváradi Arany-hegyen

60 DOMB A Y JÁNOS kélyebbek voltak, de befelé haladva ezek is mind mélyebbek lettek (21—24., 33—35.). Lehet, hogy a 33—34. nem is gödör, hanem csak lépcső volt. A 24.-et és a 25.-et löszfal választotta el egymástól, amelynek felszíne 118 cm mélyen volt. ÉK felől a 27. vezetett a gödörrendszer mélyebb részébe: a 25. és a 26. gödörbe. Itt egészen szembetűnő volt a gödörrendszerek azon sajátsága, hogy a középső legmélyebb gödrökhöz minden oldalról sekélyebbek csatlakoztak. Ez nem véletlen: A 25. gödör 180, a 26. 190 cm mély volt. Ilyen mély gödrökbe be- és belőlük kijutni nem könnyű dolog. Céltudatos tevékenységet lehet tehát látni a gödörrendszerek lépcsőzetes kialakításában, aminek célja a be- és kijutás, valamint a bennük való közlekedés megkönnyítése volt. A 20. gödör nagyságával és szabályos alakjával tűnt ki. Hossza 330, szélessége а К—L metszetnél 340 cm-t tett ki. Alja, a kisebb egyenetlenségektől eltekintve, egyenes volt. A 27. gödörtől löszfal választotta el, amelynek felszíne azonban kissé mélyebben volt, mint a kétoldalt levő löszfelszín. ÉNy-i oldalán 80 cm 'mély lépcső volt. Ehhez 50 cm imély járat csatlakozott, amely a 19. gödörtől a 22-hez vezető hasonlóba torkollott bele. Ebből másik, de szélesebb átjáró kissé hátrább vezetett a gödörhöz. Ezeket a járatokat aligha ásták; valószínűleg a hosszantartó közlekedés folytán koptak ki. A járat ÉK-i vége a 19. gödörhöz csatlakozott. Ennek alján kőrézkori őrlő- és csiszolóköveket, edénytöredékeket és állati csontokat találtunk. Csak kőrézkori leletek voltak benne. Használatával függhettek öissze a járatok, valamint a 20. gödörrel és a gödörrendszer belsőbb részével való összefüggése is (XI. t. 2). Szembetűnt szabályos alakja, nagysága, továbbá a gödörrendszer belsőbb részeitől való elkülönülése is. Gazdasági rendeltetése lehetett. Alakja is különleges volt. Ilyen alakú volt az 1. gödör is az I. szelvényben. 28. gödör is elkülönült, annak ellenére, hogy a 27.-en keresztül közvetlen kapcsolatban volt a gödörrendszer belsőbb, mélyebb részével. Elkülönüléséről mégis azért beszélhetünk, mert szélső, és mivel nagy mélységénél fogva — mint a 20. is •— nem illeszkedett bele a befelé lépcsőzetesein mélyülő gödörrendszerbe. Kétoldalt a 30. és a 36. gödörnél lépcsőhöz hasonló padkája volt. Három kisebb leásás csatlakozott hozzá: a 29—30. és a 36., nagyjából arányos távolságra egymástól. A 30. DNy. felől mélyebb, hosszúkás leásásba torkollott bele (31). A 35.-ről véleményt alkotni nem lehetett, mivel csiak kis része esett bele az ásatási területbe. Ezekben a gödrökben kizárólag kőrézkori leletek voltak; csak felül, a humusz alatti rétegben találtunk szórványosan koravaskoriakat. A 32. gödör kora-vaskorinak bizonyult (XI. t. 4). Fölötte rendszertelenül fekvő áglenyomatos paticsrögökből és ezek törmelékéből álló romhalmazt találtunk (XI. t. 3). A paticsrögök külső oldalán 1—1,5 cm vastag, a belekevert sok mésztől világossárga, fehéres, réteges vakolat volt (XII. t. 10). A kerekded gödör alakja tekintetében is különbözött az eddigiektől. Mélysége 70—90 cm-t tett ki. Oldala köröskörül egyformán meredek, de nem függőleges volt. Felső rétegében egy-két kőrézkori edénytöredéket is találtunk, a gödörben azonban csiak kora-vaskoriakat (XII. t. 1—9). A gödör fölött levő romréteg mellett égetett temetkezés maradványai voltak (XI. t. 3). A III—

V. szelvény területén összesen tizennégy, eléggé változatos alakú oszlopgödör volt (X. t. 1—6). Nem tudtuk eldönteni, hogy kőrézkori vagy a kora-vaskori épülethez tartoztak-e. Egy részük annyira távol volt a gödörrendszerlől, hogy már csak ez okból sem tartozhatott hozzá. Ezen első próbálkozások eredményeként megállapítottuk, hogy a felszínen mutatkozó, sötét, hamus foltok alatt gödörrendszerek rejlenek. Bizonyosra vettük, hogy Zengővárkonyban is azok vannak a hasonló, sötét foltok alatt. Abból, hogy Zengővárkonyban temetkezések voltak a közelükben, de az aranyhegyi tapasztalatokból is., azon véleményre jutottunk, hogy e gödörrendüzerek a kőrézkori telepesek földkunyhóinak és gazdasági épületeinek a maradványai. Más eredmény annak a megállapításia volt, hogy a kőrézkori telep területén a korai vaskorszakban újabb állandó jellegű megtelepedés történt. 1942-ben folytattuk a település vizsgálatát. Tíz ásatási szelvényben kb. 880 m

2 területet nyitottunk fel (I. melléklet, XXXV. t. 1). Nagyobbrészt kora-vaskori települési nyomokat találtunk, de beleesett iaz ásatási területbe egy kőrézkori gödörrendszer nagyobb részlete is. Ez utóbbi minden eddigi aggályunkat eloszlatta abban a tekintetben, hogy e gödörrendszerek kőrézkori földkunyhók és a hozzájuk tartozó gazdasági épületek maradványai. Az I. és II. szelvényben kőrézkori és koravaskori épületek maradványai voltak. Az alaprajzon (I. melléklet) vastagabb vonallal jelöltük meg a kőrézkori részletek határát. E két szelvény DNy-i részén levő kőrézkori gödörrendszer-részlet egyazon földkunyhóhoz tartozott. Köröskörül magasan jelentkező löszfelszín határolta, amelyet csak a K-i oldalon szakítottak meg kisebb vaskori gödrök (65, 66). A D-i oldalon meredek rézsűvel mélyült a löszbe. Belsejében nem voltak nagy mélységbeli eltérések, de mégis voltak akkorák, hogy azok alapján bizonyos belső tagoltság megállapítható volt, Nagyobb mélységénél fogva jól