Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Füzes Endre: Egy régi tanyaépület Mohács-Szigeten

EGY RÉGI TANYAÉPÜLET MOHÁCS-SZIGETEN 193 11. kép. A lakórész és bejárata. nak le, egy pad és egy háromlábú kisszék. Ezenkívül ott jártunkkor, 1957 őszén, a két ablak közötti sarokban nagy halom burgonyát tároltak. Az udvarfelőli fal mellett pedig kisebb-nagyobb kosarakban a tanyán termett különféle gyümölcsöket tartották. A szoba közepét lábszár-vastagságú faoszlop foglalja el, amely a már kissé korhadt mestergerendát támasztja alá. Az ablakokban különböző apróbb tárgyakat (gyufa, lámpa, gyertya, evőeszközök, edények, madzag, szeg, stb.) tesznek. A szobában áll még, az ajtótól jobbra, a kemence. A konyha még a szobánál is kisebb helyiség, mindössze 2 m hosszú és 2,7 m széles. A bejárattal szemben, a bal sarokban áll az alacsony, nyílt tűzhely, mellette különböző nagyságú padok. A bejárattól jobbra a sarokba állítják a tanyán használt kéziszerzámokat. Itt áll a padlásra vezető kis létra is. Az ajtótól balra, a sarokba, a söprűt szokták támasztani. A fonott falú istálló mintegy 3,8 ím hosszú és 3,3 m széles, eléggé szabálytalan alakú helyiség. Falai görbék és tapasztásuk sem egyenletes. Az egyenetlenségek a fonott fal következményei. Bejárata kettős ajtó, amelynek alsó és felső része külön nyitható. Tőle balra a fal mellett helyezkedik el a jászol. Az istálló közepén — ugyanúgy mint a szobában — a mestergerendát vastag oszlop támasztja alá, amely egyúttal az istállóteret két részre osztja. Az oszlop egyik, illetve másik oldalán kötik be a két lovat, ha éjszaka is kint maradnak a tanyán. A pajtának — mint már említettük — csak a hátsó, észak felé néző oldalán van valami falféle, egyébként nyitott. Az istállóval egybeépítették, de más szerkezetű tetőzetét három pár oszlop tartja. Hátsó részén, ahol az alacsony fonott fal van, az oszlopokat még egy-egy hasonló vastagságú oszloppal támasztották meg. A fonott sövény így a szorosan egymás mellé ledöngölt cszlop-párok között fut el (2. kép). — A pajtában a nyár folyamán gyűjtött szénát, esetleg kukoricaszárat helyeznek el, amit a tél folyamán kisebb-nagyobb tételekben behordanak a városi házhoz a jószág takarmányozására. Kukoricaszárral tüzelni is szoktak. Az egész tanyaépület legtanulságosabb része a tüzelőberendezés. A konyhában és a szobában levő kettős tüzelő a Mohács-környéki még élő legrégibb tüzelőberendezést őrizte meg. A konyhában^ a bejárattal szemben, a szoba válaszfala melletti sarokban áll a nyílt tűzhely. Mintegy 74 cm széles, 83 cm hosszú és 14 cm magas négyszögletes sárpadka, amelyet agyagból formáltak (12—13. kép). A jelenlegi tűzhelyet már Ivanacz József készítette, de ugyanolyan nagyságban és ugyanolyan alakúra, mint az eredeti volt. A közepét kicsit bemélyesztette; itt rakják a tüzet. Kukoricacsutával, héjával, vékony rőzsével tüzet gyújtanak, majd fát tesznek rá. Mikor már jól ég, ráteszik a vas háromlábat, arra pedig a cserépfazekat állítják. Az égő faágakat időnkint méteres rúddal, a „piszkálóval" (14. kép) tolják mindig beljebb a há13 J. P. Múzeum