Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Füzes Endre: A duda (gájda) készítése Mohácson

A DUDA KÉSZÍTÉSE MOHÁCSON 181 5. kép. Pipa (rog) vezte. Most következett a sípkészítés legnehezebb része: be kellett hasítani a nyelvét (jezicak). Ezt is bicskával csinálta és vagy sikerült vagy nem. Megfújta és ha nem szólt, el lehetett dobni. Ez pedig a legügyesebb, leggyakorlottabb gájdakészítővel is előfordul. — Nem jó a síp akkor sem, ha nagyon „vastagon" szól. — Ha megfelelő volt a hangja, a nyelv hasadéka végét szorosan elkötötte cérnával, nehogy tovább hasadjon. A sípnak a kifúrt elejét pedig bedugta parafával, mert csak így ad hangot (4. kép). (A kipróbáláskor a nyelvével fogta be!) — Megcsinált így minden dudához 10—20 sípot, hogy legyen választék a hangolásnál. karcolt keresztbe rá, a lyukaik közé, a vonalak mellé ímeg pontokat szurkált (1. kép). Mélyebben nem lett volna célszerű bevésni, mert könnyen megrepedt volna a billegető amúgy is elég vé6. kép. összecsavart billegető és pipa. Metszet A kiválasztott és kipróbált két sípot, amelyeknek egyforma hangúaknak kellett lenni, ezután kevés kóc segítségével behelyezte, beszorította a billegetőbe és kipróbálta : jól szól-e? Előfordult, hogy a síp nyelve megszorult, a belefújt levegő nem tudta rezgésbe hozni, akkor vékony cérnát vagy kócot szorított a nyelv alá a tövéhez. Ezzel a nyelvet felemelte kissé. A billegetőket 'mindig valamilyen formában díszítette is. Legtöbbször késheggyel vonalakat kony fája. Ugyanilyen karcolással és pontozással Díszítette a billegető két végén lévő peremet is. Mikor mind a két síp kifogástalanul és egyformán szólt, elkészítette a pipát (rog, 5. kép). A pipa a billegető folytatása, pipa alakúra kifaragott tölcsér. Tulajdonképpen csak a kontrasíp hangja vezet bele (6. kép), résztvesz annak formálásában. Ezt sem lehet akármilyen fából készíteni. Ki kellett keresni egy pipa-formájú keményfát. Lehetett csinálni gyökérből is. — Mi-