Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

A MECSEK PARASZTI SZÖLÖGAZDÁLKODÁSA 171 zés elég. A kékkövet le kell áztatni. Többen csúcsos keskeny kosárba teszik és belelógatják a vízbe úgy, hogy a kosárra madzagot kötnek s a hordó száján karót tesznek keresztbe, a kosár madzagját a karóra kötik. Ügyelni kell, hogy ne érjen le a hordó fenekére, mert ott nehezebben oldódik. Mások vászonzacskóban lógatják a vízbe. Erre a célra külön hordót használnak. Ügy készítik a levet, hogy az oldott gálicot hozzáöntik a mésztejhez. A permetezéshez szükséges vizet a községhez közelebb eső szőlőkbe a községi kútról, a hegy más részeire a legelőről viszik. Vannak ugyan kutak is a hegyben, de kevés és mindenki nem használhatja, csak esetleg a szomszédok. Ezek hozzájárulnak a fönntartásához vödörrel, javítási költséggel. A permetező gép csövének szóróját bibacsnak nevezik. A gép töltésére rosisz edényt, cserépkorsót használnak. A permetező külön erre a célra használt rossz ruhát vesz magara, hogy a (másikat kímélje. A gép használata előtt Cserkúton is rövidnyelű söprűt mártogattak a psrmetbe, azzal locsolták meg a szőlőt. „Űgy szokták, hogy mindig a szőlőnek azon a végén kezdik a permetezést, ahol nem áll a présház, illetve az a tartály, amelyikben a permetvizet tartják. Azért csinálják így, hogy ha fárad az ember,, mindig közelebb kelljen menni a permetért". A cserdi hegyben újabban többen fognak esővizet. Gyűjtik a permetezéshez, ültetéshez. A betegség ellen porozással is védik a .szőlőt. Később, mikor a vesszők már megnyúltak, letördelik a fölösleges hajtásokat, leveleket, leveszik a nem odavaló vesszőt, elvagdalják a tetejét. Ezt a műveletet JcacsoZásnak nevezik. Az ojtást maguk végzik, a pécsi szőlőhegyből odakerült vincellértől tanulták. Vasárnap ojtott egy forintért. Vad alanyba ojtanak különböző fajtájú szemet. A megvágott részt boltban beszerezhető ojtógumival szorosan becsavarják. Ojtókést használnak hozzá. Mikor a szőlő mellett megy el valaki s látja, hogy ott dolgoznak, így köszön: „Adjon isten jó munkát!" A szőlővel kapcsolatos munkákat férfiak is, nők is végzik, vannak mégis olyan tennivalók, amelyeket csak a férfiak végeznek. Férfiak dolga a metszés, az ültetés, a bujtás, a permetezés, a bor és a hordó kezelése. A nők a többi munkában nyújtanak segítséget: kapálnak, kötöznek, kacsolnak és résztvesznek a szüretelésben. Ha valahol hiány mutatkozik férfiban, akkor végzik azokat a imunkákat is, ami különben a férfi dolga lenne. Az asszonyok szívesen mennek a szőlőbe dolgozni, változatosságot visz az életükbe s ha dolgozniuk kell is, hasonlít egy kiránduláshoz. Három-négy is összejön olyankor a szőlőben, munka köziben elbeszélgetnek, tréfálkoznak, olykor olyan jól érzik magukat, hogy dalszóval mennek haza. Sok szőlőt lugas övez, a szélső tőkéket metezik úgy, hogy drótra kötözött lugas váljék belőlük. Jobban kell félteni, mint a magányos tőkéket, ímert fönt vannak a vesszők s ha jön a hideg, könnyebben elfagy, megvakulnak a szemek. A szőlő földjét az asszonyok kerti vetemények termelésére is fölhasználják. A férfiak nem szeretik ugyan, mert szerintük zavarja a munkát, de azért eltűrik. Az ízfej melletti barázdavégekre ültetnek paprikát, káposztát, paradicsomot, az urmába vetnek zöldséget, ültetnek hagymát. Jó helynek tartják a vetemények számára, mert a földjét többször kapálják, nem nyomja el a gaz, hiszen kapáláskor mindig kitisztítják, tehát szépen megnől. A veteményekkel kapcsolatos munkákat az asszonyok végzik. A talaj javítása végett a szőlőt is keli trágyázni. Akkor végzik, „mikor rájut a sor." Űgy tartják, a marhatrágya a legjobb a szőlőnek, nem válogathatnak azonban, mert együtt van a lótrágyával. Az egymagában használt lótrágyát nem tartják olyan jónak, mert „hamarabb fölemészti a föld". Leginkább ősszel és télen végzik, aimíg nincs hó, mert akkor már nem tudnak vele dolgozni. Urma alá szórják, tehát abba a barázdába, ami a szőlő bekapálása után a két sor között keletkezik. Tavasszal aztán, mikor kikapálnak, ráhúzzák a földet. Előfordul az is, hogy tavasszal, vagy ősszel a tőkét trágyázzák. Akkor kevesebb trágya kell, A tőke körül ki16. rajz. Trágyahordó sarogla