Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Gebhardt Antal: A Mecsek-hegység és a Harsányi-hegy jégkori Mollusca-faunája

A MECSEK JÉGKORI MOLLUSCA-FAUNÁJA Í? (56), Sásd (350). A Mecsek környék lösz-szerű lerakódásainak kétségtelenül ez a faj a legjellemzőbb csigája, amely uralkodó populációkban csak egyetlen terepről hiányzik. A dominanciát minden terepen a törzsfaj képviseli. T. (T) hispida L. v. terrena Cless. Harsányihegy (1), Mecsekszabolcs (6), Nagyárpád (11), Komló I. (7), Siklós (17), Sásd (14). A törzsfaj között magas tekercsű példányok is előfordulnak, ezek azonban az előbbieknél sokkal ritkábbak. A magyar löszmedence területén nem él. T. (T) hispida L. v. nebulata Mke. Nagyárpád (22). A törzsfajnál laposabb példányokat egyetlen, helyen, de jelentékeny példányszámban gyűjtöttem. T. (T) sericea Drap. Komló III. (1). A Mecsekben nem él. Zenobiella rubiginosa A. Schmidt. Villánykövesd (11). Bár fosszilis; példányok alapján a két utóbbi faj egymástól nehezen különböztethető meg, mégis a külső bélyegek gondos egybevetésével a kizárólag Villánykövesd felett húzódó lösz-szakadékokból előkerült utóbbi faj jó megtartású héjait inkább Z. rubiginosa A. Schmidt fajnak tartom. Perforatella bidens Chemn. Villánykövecd, Fekete-hegy (30)., Harsányi-hegy (50). Ez a túlnyomóan a Kárpátokban és Erdélyben, valamint egyéb nedves, hűvös, árnyékos terepeken elterjedt csigafaj a Mecsek környékén ma már nem él, viszont kitűnő megtartású példányai a Harsányi-hegy pleisztocénjében helyenkint tömegesen fordulnak elő. Euomphalia strigella Drap. Villánykövesd (1), Mohácsi országút, téglagyár (1), Mecsekpölöske (3). Sérült, fosszilis héjukat mindössze három löszfalból sikerült gyűjteneni. Arianta arbustorum L. v. alpicola Fér. Harsányi-hegy (60), Vókány (11), Sásd (6). A törzs faj recens példányai területünkön egyedül DélBaranyában, a Dráva mellékén élnek. Ezeknek nagysága mintegy kétszerese a fosszilis változatnak. Az alpicola Fér. változat a magyar löszmedence területén már kihalt, viszont fosszilis példányai a Harsányi-hegy pleisztocén jenek jellemző csigái. Cepaea vindobonensis C. Pfeiff. Harsányihegy (1), Villánykövesd, Fekete-hegy (4), Siklós (2). Ennek a jelenkorban rendkívül elterjedt csigafajnak néhány sérült, fosszilis példányát kizárólag a Villány—Harsányi-hegy környékén átvizsgált löszfalak rétegeiből gyűjtöttem. Cepaea hortensis O. F. Müll. Mecsekszabolcs (J). Egyetlen héját, jellemző löszesigák között találtam. Helix pomatia L. Villánykövesd, Fekete-hegy (1). Fosszilis példánya mindeddig cziak a budai hegyek lejtőinek löszlerakódásából került elő, ahol azt Wagner J. találta. Lamellibranchia Sphaeridae Pisidium obtusale C. Pfeiff. Lauber-téglagyár (1). Mint a többi vízi eredésű csigák zömét, úgy ezt a törpe kagylót is csak egyetlen helyen és példányban sikerült gyűjtenem. A Mecsek-hegységben és a Harsányi-hegyen gyűjtött pleisztocén csigaanyag fajszám tekintetében az egyes családok között következőképpen oszlik meg: Gastropod a: Faj: Alfaj : Fajvál- Forma tozat: Acmidae 1 Limnaeidae 2 Planorbidae 4 Succineidae 2 1 Cochlicopidae 1 1 Pupillidae 9 1 1 Valloniidae 3 Enidae 2 1 Clausiliidae 3 1 Endodontinae 2 Zonitidae 8 Vitrinidae 1 Fruticicolidae 1 Helicidae 10 5 Lamellibranchia: Sphaeridae 1 összesen: Faj: 50 Alfaj: 1 Faj változat: 10 Forma: 2 III. ökológiai értékelés, — táj- és klimarekonstrukciós következtetés A különböző biotopok által biztosított környezetigény szempontjából a pleisztocén csigafaunát aszerint, hogy ma élő fajtársaik milyen életmódot folytatnak, a következő kategóriákba sorolhatjuk: 1. vízben élt, 2. víz közelében tartózkodott, 3. erdőkben, szakadékokban, nedves, árnyékos helyeken heverő fatörzsek vagy azok kérge alatt rejtőzködő, 4. hasonló terepeken heverő szikladarabok alatt, növény- és kőtermelék között elbújt, 5. cserjésekben, bozótokban, lige2 J. P. Múzeum