Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

A MECSEK PARASZTI SZÖLÖGAZDÁLKODÁSA 167 tisztogatására és gödör ásására használják a régi sarlóalakú metszőkést. Cserkúton ugyanígy ültetnek. Mikor elültették, közvetlenül utána megkapálják, mert az ültetéskor nagyon letapossák a földet; akkor csinálják meg a barázdát is. Cserdiben a szőlőben szeretnek közbül kocsiutat is hagyni, mert akkor azon be lehet vinni a trágyát és oda lehet ledobálni, ahol szükség van rá. Az ültetéssel kapcsolatos munkák során kapával, ásóval, vermelővel, fejszével, ültetőfúróval és metsző ollóval találkozunk. Cserdiben hegyes ásót használnak, a nyele általában az ásóba illeszkedő része fölött ívben meghajlik. Találkozik olyan is, amelynél a nyél végére mankót készítettek. A vermelőt gyárban készítik, alakja, mint egy keskeny, szögletes kapa,, anyaga azonban tömörebb, a csákányéhoz hasonló. Olyan nyelet használnak bele, mint a fejszéhez. (9. rajz.) Az ültetőfúró szára, fúró része régebben fából készült, a végén hegyes vékony karó formájára. (10. rajz.) Fölső végén fából készült fogantyút IIIOTilllTiaUl n-^Jj 9. rajz. Vermelő 10. rajz. Ültetőfúró erősítettek rá, keresztben. A hosszúsága 70—100 cm, a fogantyúé pedig 40—50 cm. Az újabbak fúró része már 2—3 cm vastag szögletes, a végén hegyes vasrúd. Fölső vége átér a fogantyún és ott csavar szorítja be. Az említett többi szerszámmal azokkal a munkákkal kapcsolatban ismerkedünk meg, amelyeknél inkább használják. Amint nő a szőlő, karót vernek mellé. A hazai szőlők termesztése idején alacsonyabb karókat használtak, mint most,, mivel annak a szőlőnek alacsonyabb volt a fája. A karót a gazdák maguk faragták, ha tudtak hozzá szerezni alkalms tölgyfát, vagy akácfát. Akinek van fája, ma is kifaragja maga, különben kénytelen készen megvásárolni. A szőlőben gyümölcsfákat is ültetnek, mást a pince körül, mást a szőlő közé. A pince köré kerülnek azok, amelyek nagy árnyékot vetnek, tehát kárára lennének a szőlőnek, főképpen a diófák. Leginkább cseresznyefát, őszibarackfát, mandulafát, meggyfát és körtefát látni a szőlőkben. Van néhol szilvafa és naspolya is. Szeretik az őszibarackfát, noha, mint mondják, .„nem díszlik úgy, mint a pécsi hegyben". A gyümölcsfát ősszel ültetik. Tavaszra el kell helyezkednie a gyökereknek, meg kell rokkannia a földnek. Fontos a szőlő számára, hogy gaz ne legyen benne. Kapálással kezdődik a vele kapcsolatos munka, már a metszés előtt. Ha korán fognak hozzá, olyan a föld, hogy még nem lehet kapálni, a tüke körül kapával kikaparják, hogy kiszabadítsák, hozzá lehessen férni. Metszés előtt általában nem szeretnek kikapálni, különösen azok, akik korán metszenek. A korai, februári, kikapálásnak az lenne a hátránya, hogy mikor az első kapálás ideje eljönne, már teljesen gazban lenne minden, tehát „megmentenek" egy kapálást. Vannak, akik metszés előtt a „tükesort félig kihúzzák, kihasítják". Ennek az a lényege, hogy a sorok feléről lekapálják a földet a sorok közé. Ezzel kiszabadítják az ősszel betemetett tőkéket, hozzá tud férni, aki metszi. Az az előnye is megvan, hogy egy újítást meg tudnak takarítani általa, később „gazlik". A másik felét metszés után kapálják ki. így végzik a kikapálást akkor is, ha megtrágyázzák a földet, betakarják vele a trágyát. Nyitásnak nem nevezik ezt a munkát, csak kikapálásnak. Cserkúton a már régebben telepített szőlőknél az első munka ugyancsak a „nyitás vagy kitakarás, márciusban, mikor a tőkékről leszedik a földet, amivel télre betakarták a fagy ellen". A kikapálás és metszés után később kapálni kell, ezt újításnak mondják. Lassúbb, nehezebb munka. A kapa mélyen a földbe vág. Ennek az ideje március-áprilisban van, de akad, aki csak májusban végzi el. Legalább háromszor meg kell kapálni. A harmadik kapálást hármolásnák nevezik. A kapálással elérik, hogy nem gazos a szőlő, laza a talaja és a nedvesség is kevésbé szívódik el. Nyár végén és ősz felé már nem kapainak, hanem csak sarabolnak, hogy akkor se legyen gaz. Végül ősszel, a tél beállta előtt bekapálják a szőlőt, a barázdák között húzódó földhányásokat ráhúzzák a tőkékre. (24. kép.) Nemcsak azért jó bekapálni, mert akkor nem árt neki a fagy, hanem tavasszal is jobb dolgozni benne. Ha nincs bekapálva, tavaszig úgy megtippad a a föld, hogy igen nagy erő kell a kitisztításához. A kapáláshoz gömbölyű kapát használnak, csak néhol szögleteset, de azt általában nem szeretik.