Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Kodolányi János: Adatok a Nyugati Mecsek paraszti szőlőgazdálkodásához és borászatához

156 KODOLÄNYI JÁNOS Jakab Imre pincéje. 1. rajz. Jakab Imre pincéjének alaprajza. Cserdi sével. (2. rajz.) Első helyisége a voltaképpeni présház. A bejárati ajtóval .szemben nyílik a luk lejárata, egyik felén fölfelé nyíló, vízszintesen fekvő ajtóval, mögötte pedig egymás mellé fektetett pallókkal. A luk lejárata mögött van a szoba ajtaja. A szokottnál 'mélyebbre vájt lukja van. Első helyiséfgének nincs mennyezete, csak a szobának. A bejárati ajtótól balra tartották a hordókat, mellettük állt a sató, a másik oldalon volt a kád és különböző lim-lomok. A szoba falánál a sarokban vékony fallal szögletes részt kerítettek el a szabad tűz számára. Bogrács szokott ott lógni láncon. A gerendákra rakták föl keresztbe a karónak való ágakat. A gerendákra, a fogasra, szögre,, stb, szokták akasztani a szerszámokat, a hébert, stb. A szobát lakás céljára berendezték, áll benne két ágy, egy asztal, székek és pad, valamint tűzhely. Az ajtótól balra -ő falrészen ajtóval zárt, polcos falifülkét készítettek, ott tartják az edényeket, az evőeszközöket és a sótartót. Az épület gerendáit ácsolással faragták ki. Kb. a múlt század elején épült. Előfordulnak olyan szalmás pincék is, amelyeknek a hosszanti oldalukon van a bejáratuk. (Lásd: 4. kép.) Valamennyinek az első helyisége a présház s csak onnan lehet bejutni a szobába. Mint a lukat, ezeket a pincéket is általában maguk a gazdák építették, ritkán fordult elő, hogy kőművest hívtak. Akinek nem volt elég erős a családja, segítségül hívta a rokonait, jóbarátait. A szalmás, tömöttfalú pincék idők folyamán átalakultak. Aki tehette, cseréppel födte, mikor a zsupp pusztulni kezdett. De át kellett építeni a falakat is. Mikor megrokkant, ki akart dűlni, már nem töméssel, vagy vályoggal javították ki, hanem kőből vagy téglából raktak helyette új falat. Az újabb, a századfordulón épült pincék falait töméssel, vályogból, ritkábban pedig kőből vagy téglából építették, a tetejük cserépből készült. (11. kép.) Általában két helyiségből állnak: a présházból és a szobából. A szabadból a présházba lehet belépni, onnan pedig a szobába. (3. rajz.) Mint a szalmás pincéknél, ezekben is a présházban tartják a szerszámokat, hordókat, kádakat, a prést, a szögön lóg a rafia s a gerendán sorakoznak a karó céljára eltett rudak. (4. rajz.) A szoba berendezésében ágyat, asztalt, székeket, padot, tűzhelyt és különböző edényeket találunk. Ott tartják a kisebb, de finomabb szerszámokat is, pl. a metszőollót és az ojtókést. A présházban, néhol pedig a szobában van a helye a permetező ruhának. Előfordulnak olyan pincék is, amelyekben harmadik helyiségként istálló is van. (12. kép.) Távolabbi községből kocsin érkezők szokták bekötni oda a lovukat, a kocsi pedig a pince előtt áll, míg a szőlőben tartózkodnak. Ahol nincs istálló, kifogják a lovakat és a kocsi oldalához kötik, egyiket az egyik, másikat a másik oldalon, egymással szemben. A pinceépületek átalakulását többízben örökösödés idézte elő. Előfordult, hogy a gazda halála után az örökösök úgy osztoztak, hogy a szőlőt is és a pincét is kétfelé osztották. A pince présház része lett az egyik örökösé, a szobarész pedig a másiké. A bor elhelyezésére másik lukat is ástak. (13. kép.) Csatorna általában nincs a pincék ereszén, de néhol látható már, mivel az esővizet igyekeznek összegyűjteni. A csatornát beton medencébe ve-