Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Holub József: Pécs város pecsétei

I 140 HOLUB JÖZSEF 2. kép. A város 1543 és 1605 között készült pecsétje Az 1543. év mint terminus post quem nem szorul bővebb magyarázatra, az 1605. évet pedig mint terminus ante quem-et az a levél adja, amelyet ebben az esztendőben írt Pécs városa Rátky Menyhértnek Egerszegre, s amelyen az újabb pecsétje látható.

19 Ebből a levélből annyit tudunk meg, hogy egy Pécsett szolgáló szpáhinak, zsold fejében javadalom-birtokot élvező lovaskatonának az inasát és egy dervis rabot uruk házában meggyilkolták. Ügy látszik, hogy a szpáhit és embereit vették gyanúba, mert a város hatósága levélben az 19 A levél a Batthyány-család körmendi levéltárának rendkívül gazdag missilis-anyagában maradt fenn. Dr. Iványi Béla professzornak, aki szíves volt figyelmemet reá felhívni, e helyen is őszinte köszönetet mondok. Érdekes maga a levél is, becses adalék Pécs törökkori történetéhez, azért közöljük a szövegét is: „Én pécsi főbíró, Korssós István, az több tisztösséges polgártársainkkal egyetemben köszönetünket és szolgálatunkat ajánljuk Uraságodnak. Továbbá írásunknak summájában ezt adhatjuk Uraságodnak tudtára adni az bálványi iszpája szolgája felől, az szegény dervis rab felől, hogy az minemű eset és nyomorúság estek itt városunkban rajta, ne tulajdonítsa Uraságod a bálványi iszpájára avagy szolgáira ű esetét, mert abban sem híre, sem tanácsa sincsen sem ű magának, sem peniglen szolgáinak, sőt még otthon sem voltának, mert mind szolgástul akkoron az falujában volt. Több annál a dervisnél ismét avval egy inas(sal) több férfi az háznál nem volt. Azért tisztelendő Uram ez nyilván vagyon, tudjuk, ki cseleködte, mert az szomszédjának, Zülfikár bégnek szolgái cseleködték, kik pribékök voltának mindkettő; az uruknak is peniglen minden marháját elvitték volt. De az isten megfordította ismétlen, mert az rab asszonynépek, az kik velők elmentenek volt, azok kézben akadtanak, nálok lévén minden morha, az latrok penig elszaladtának. Ennek az bálványi iszpájának is mindön marháját el akarták vinni, mint szintén amannak. De hogy az isten úgy adta, hogy az belső házakban be nem menetiének, mert, ha bemenetiének volna, minden háznépét megölték volna és mind szintén az uroknak mindön portékáját elvitték volna. Ez peniglen az szegény dervis rab az egy inassal ott kinn feküdtenek az kilső házakban, azok