Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Holub József: Pécs város pecsétei

138 HOLUB JÓZSEF ves emberei voltak Zsigmondnak.

3 Hogy csupán a saját elhatározásából kezdte volna használni ezt a pecsétet, nem tartjuk valószínűnek, a peesétkép is inkább a királyi adomány mellett szól. Az adománylevél nem maradt fenn, így nem ismerjük e kiváltság részleteit. Címerjog alanya csak szabad és királyi város lehetett — civitas —, pecsétet azonban mezőváros (oppidum) is kaphatott, ezt a különbséget azonban nem vették mindig figyelembe. Tolna mezőváros pl. címert kapott V. Lászlótól, mert II. Ulászlónak megerősítő levelében címerről van szó (arma et insignia dictorum civium et incolarum ... pro eisdem civibus et tota communitate eorum confirmamus), s ebben azt is olvassuk, hogy szabad királyi városok módjára élvezhesse a vele járó kiváltságokat. Bizonyára az első adományleveiből vették bele a megerősítő oklevélbe ezeket a részeket, s feltehetőleg hasonló volt Pécs városa címereslevelének 'megfogalmazása is. Tolna ezt a királyi kegyet kétségkívül annak köszönhette, hogy Zsigmond adományából Borbála, majd Albert adományából Erzsébet királyné birtoka volt.

4 Mátyás király Lednic trencsénmegyei mezővárosnak 1465-ben szintén címereslevelet adott Lednicei Bjel Vencel kérelmére,

5 viszont Keresztes mezőváros csak pecsétet (sigillum) kapott V. Lászlótól, hasonlóképp Budafelhévíz II. Ulászlótól. Míg Mátyás adománylevelében az foglaltatik, hogy Lednice más,, címert használó mezővárosok módjára viselhesse címerét és használhassa (more aliorum oppidorum armis utentium), addig Budafelhévíz kiváltságlevelében azt olvassuk, hogy a hiteles pecséttel bíró városokhoz és mezővárosokhoz hasonlóan ezzel a hiteles peosétjével erősítheti meg mindenféle okleveleit (ad instar aliarum civitatum et oppidorum sigilla authentica habentium).

6 A Hármaskönyv szerint „a városoknak és a mezővárosoknak is van a királytól nyert hiteles pecsétjük, amelynek 3 Zsigmond király 1426-ban a három Albenitestvérnek, köztük Henrik pécsi püspöknek címerjavítást ad (Wertner Mór: Turul, 1910, 176.) — Hogy a városnak már 1424-ben volt pecsétje, egy ebből az évből fennmaradt oklevele bizonyítja, amely függő pecsétjével van megerősítve (Orsz. Levt., DL, 11,500). Sajnos, a zöld-lila sodraton csak töredéke függ a természetes színű viaszpecsétnek, amelyből sem nagyságát, sem ábrázolását nem lehet megállapítani. 4 II. Ulászlónak oklevelét, amellyel megerősítette Tolna városának V. Lászlótól kapott címereslevelét, a jászóvári formuláskönyv őrizte meg. 5 Lednice címereslevelét Iványi Béla ismertette: Turul, 1934, 18. 6 Varjú Etemér: Turul, 1902, 38, az előttük felmerült és tárgyalt ügyekben teljes erejük van" (II. R. 13. с 3. §). A mezővárosok között igen nagy különbségek voltak. A XV. században említett 8—900 oppidum legnagyobb része lakosainak számát és gazdasági, valamint jogi helyzetét tekintve alig volt más, mint nagyobb falu, akadt azonban köztük néhány olyan, amely nem egy szabad királyi várossal, civitas-szal felvette a versenyt. Az ilyen városias jellegű helység korán jutott jelentős kiváltságokhoz akár földesurának adománya, akár az állandó gyakorlat, a szokás révén, amelynek kialakulását a földesúr tudomásul vette. Az ilyen mezővárosokban korán kialakult az igazgatás és a bíráskodás megfelelő szervezete, s velük kapcsolatban korán megindult az okleveles gyakorlat is, amelynek kifejlődését elősegítette, hogy mind számosabbak lettek a polgárok magánjogi ügyletei is, amelyekről hiteles bizonyságot akartak maguknak szerezni; ehhez pedig pecsétre volt szükségük. Pécset az ilyen földesúri városok közé sorozhatjuk. Elég, ha csak azt említjük meg, hogy már a Descriptio Europae Orientalis, amelyet a XIV. század legelején írt egy franciaországi domokosrendi szerzetes, a legnagyobb magyar városok között sorolja fel; hogy V. Orbán pápa az egyetem felállítását engedélyező oklevelében igen jeles városnak és egyetem céljaira alkalmasnak mondja; hogy a XIV. században a Dunántúl déli részét magában foglaló kamaraispánságnak a középpontja, s hogy a domokosrendieknek a budaihoz hasonló főiskolája működött itt a XV. században, de városias jellegéről tanúskodik az a néhány adatunk is, amely már a XIV. században kereskedő és kézműves polgárairól beszél.

7 Amikor II. Ulászló 1495. március és április havában itt tartózkodott, mint a számadáskönyveiben olvassuk, Bálint és Gábor aranyművesek (aurifaber) több ötvösmunkát készítettek és javítottak a részére; tudunk továbbá egy Elek mesterről, aki sodronyiriűkészítő volt (qui facit füum de auro), Ernuszt Zsigmond püspök (1473—1505) pedig egy évig foglalkoztatta palotájában Jakab festőt.

8 A püspöknek volt természetesen orgonistája is, már a XIV. század első felében olvasunk róla, név szerint pedig Stek Józsefet ismerjük közülük, aki 1513-ban innen irt levelet Stek Boldizsár selmeci jegyzőnek.

9 7 Mályusz Elemér, A mezővárosi fejlődés: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (Budapest, 1953), 161—162; Hodinka Antal, A pécsi egyetemről és Pécs város múlt járói Pécs, 1933; Századok, 1938, 238. 8 Századok, 1874, 423; 1876, 557. 9 Orsz. Levt. DL 47.061.