Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Fülep Ferenc: A vasasi kora-császárkori temető

A VASASI KORA-CSÁSZÁRKORI TEMETŐ 115 sének virágkora Willers szerint Claudius és Nero uralkodási idejére,

116 Radnóti megállapítása szerint

117 a flaviusi időkre esik. Működése az I. sz. T

/égén, a II. sz. elején szűnt meg.

118 11. Csonttű (5. ábra 5,11 és LVII. t. 7). Világossárga, feje kézformát mutat. Az ujjak részben letörve. H: 6,8, Sz: 1 cm. 12. Háromoldalú csonthasáb; egyik vége hegyben végződik. Színe zöldessárga. H: 8,4, Sz: 1 cm. (5. ábra 5, 12 és LVII. t. 8). 13. Szürke, finoman iszapolt agyagból készült kis bögre (5. ábra 5, 13 és LII. t. 6). Felülete sima volt, sötétszürke festéssel, amely már erősen lakopott. Teljesen ép. M: 8,8, Sz: 6,4, Tá: 3,8 cm. Megfelel Bonis Eva XVIII. t. 36. típusnak. Az itt felsorolt edények legnagyobb része Poetovioból és a Dráva-Száva közéről származik.

119 14. Sárgásbarna agyagból készült bögre, felületén erősen lekopott narancsvörös festés nyomaival. (5 ábra, 5, 14 és LII. t. 2). Oldalán esetleg égéstől eredő nagy, barnás festékfolt. Pereme belső részén egy helyen narancsvörös festés. Teljesen ép. M: 12,, Szá: 8, Tá: 4,5 cm. Schörgendorfer hasonló példányt közöl Katschból (Steiermark), amelynek korát a II. században állapítja meg.

120 Ezeket a bögréket La-Téne formákra vezeti vissza.

121 15. Kis kétfülű amphora (5. ábra 5, 15 és LII. t. 5), szürke agyagból. Felülete egykor sima lehetett, most erősen kopott. A kissé kihajló perem alól fényes-, besimított vonalkötegek futnak le az edény válláig. A fényes, besimított csíkok fénytelen felületekkel váltakoznak. Az edény vállán bekarcolt vonal alatt besimított zegzug vonal erősen lekopott nyomai fedezhetők fel. Oldalán bekarcolt N betű. Száj pereme kissé törött. Fülei inkább a perem alól indulnak ki és kevésbé a szájperemből, imint a 4. ábra 5, 3. számú edényünknél. M: 9,2, Szá: 7,, Tá: 4,3 cm. Az 1. sír 2. és 4. ábra 5, 3. számú edényekkel megegyező típus. 116 Uo. 72—73. 117 Radnóti A., DissPann. 44—45. tov. irod. ш Willers, H., i. h. — Radnóti A., uo. 44—45, 53— 55. tov. irod. 119 Bonis É., i. m. XVIII. t. 36. — 122. sk. lapon felsorolja a típus egyes variánsait. — A Nr. 36/1 megfelel Schörgendorfer, A., i. m. Nr. 223-nak, XVI. t. amelyet Schörgendorfer a II. századra datál. Bonis É., i. m. XVIII. t., 122. Nr. 36/16. Stenjevacról, a 63 sírból származik. Ui. a 64. sírból Domitianus érem került elő. 120 Schörgendorfer, A., i. m. Nr. 190. Grazi Múzeum I. 2808. 121 Schörgendorfer A., i. m. Nr. 75. 16. Kékesfehér, üvegbalsamarium (5. ábra 5, 16 és LIII. t. 5). Szájpereme törött. M: 7, Tá: 0,6 cm. 17. U. az (5. ábra 5, 17 és LIII. t. 4). Teljesen ép.

122 M: 10,5, Szá: 2,3, Tá: 1,5 cm. 18. Nyersszínű, érdesfelületű pohár (5. ábra 5, 18 és LV. t. 2). Ép példány. M: 9,8, Szá: 5, Tá: 1,6 cm. Bónis XVIII. t. 42. típusa, amelyet itáliai eredetűnek tart, s amely a Rajna vidékén már i. e. I. sz. második felétől kezdve feltűnik.

123 A Bónis által közölt poharat Laibachban találták.

124 A vasasi példány alja annyira elkeskenyedik, hogy a legkisebb érintésre feldől. Emiatt feltehető, hogy korsó vagy amphora szájnyílásának elzárására használták. 19. Szürke firmamécses discusának töredéke (5. ábra 5, 19). Nem állapítható meg, hogy discusa nyitott vagy zárt volt-e. Átm: 7,8 cm. 20. Nyersszínű firmaméeses oldaltöredéke (5. ábra 5, 20). 21. Szürke firmamécses oldaltöredéke (5. ábra 5, 21). 22. Világossárga volutás mécses, felületén kopott vörösesbarna festéssel. Discusának közepén kétfülű edény (kantharos). Teljesen ép. M: 2,3, H: 7,5, Tá: 2,5 cm, discus átm: 5,6 cm (5. ábra 5, 22 és LIII. t. 2). Volutás mécsesünk abba a csoportba tartozik, amelyet Iványi az I. típus harmadik változataként említ,

125 s megfelel Loeschcke I В—

С csoportjának.

126 Iványi Pannóniára vonatkozólag némileg .módosítja Loeschckének a volutás mécsesek e típusaira vonatkozó kormeghatározását és poetovioi leletek alapján megállapítja, hogy az I С típus még a II. században is élt.

127 Hasonló véleményen van Kuzsinszky

128 is. A vasasi volutás mécses díszítéséül szolgáló kétfülű edény (kantharos) eléggé általánosan elterjedt díszítő motívum.

129 Mócsy, aki legutóbb -Szombathelyről 122 Az üveg balsamariumokkal kapcsolatban vö. 1. sír 5. 123 Bónis É., i. m. 17. tov. irod. 124 Uo. 124. 125 Iványi D., i. m. 8. sk. III—XIV. t. 123 Loeschcke, S., i. m. 488—489 (300—301.) 127 Iványi D., i. h. 128 Kuzsinszky В., BpR 11(1932) 245. sk. 129 Iványi D., i. m. Nr. 1141 = XLV. t. 15. Mus. Carn. — Fischbach. О., i. m. 39. VII. t. Nr. 356— 358. — Kuzsinszky В., BpR 11. 246. 250. kép, tov. irod. — Loeschcke, S., i. m. 366 (178), III. t. 72., VII. t. 72. feltételezhetően Vindonissaból. — ORL 59. VIL t. 22. Cannstatt. — ORL ббОэ. 10. III. t. 26. Heidenheim. — ORL 66/c. 103. IX. t. 44. Faimingen. Még négy hasonlót említ Augsburgból és négyet Günzburgból. ti*