Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1958) (Pécs, 1958)

Fülep Ferenc: A vasasi kora-császárkori temető

A VASASI KORA-CSÁSZÁRKORI TEMETŐ Pécstől északra, kb. 8 km távoliságra, ahol a Budapest—Pécs közötti új múútból a Vasas község felé vezető út elágazik, a vasasa állomás közelében fekvő homokbányában 1957 áprilisában homokbányászás közben római sírra bukkantak, amelynek anyagát beszolgáltatták a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak. A bánya munkásainak elbeszélése szerint a bánya már feltárt részén, a homokdomb keleti felén „több edényt és csontokat" találtak. Az 1957. április 15-én megkezdett és 11 napig tartó leletmentő ásatás célja az volt, bogy a domb nyugati részét közvetlenül a bányafal mellett megvizsgáljuk, vajon nem rejt-e magában további sírokat. Mivel a feltételezett temetőnek a bányafal mellett fekvő részét a földmunkák közvetlenül veszélyeztették, ezért a bányafállal párhuzamosan jelöltük ki az 1. számú blokkot (kb. É—D-i irányban), ott, ahol az 1. számú sírt a munkások megtalálták. Ettől délre, ahol a 32 m mély bányafalban fent egy nagy fekete folt, feltehetően sír helye (1. ábra III) mutatkozott, jelöltük ki a 2. sz. blokkot és a fenti két blokk közötti területen a 3. számút (1. ábra). Ezáltal egy 20,5 m hosszú és kb. 6 m széles területet ástunk fel. Az 1. számú blokk ÉK-i szélén a mai talajfelszíntől 145 cm-re feküdt az 1. hamvasztásos sír. Ugyanebben a blokkban a nyugati részen 35 cm mélységben megtaláltuk a 2. hamvasztásos sírt, amelynél a hamvak kerek, 60 cm átmérőjű kis gödörbe voltak leszórva. A 2. sírtól északra 4 m-re, a gödör közepe táján 45—55 cm mélységben feküdtek a 2, 4—6. szám alatt jelzett edények. Az 1. számú blokk keleti felében, 80 cm mélységben bukkantunk rá a 4, 1. alatt jelzett kis edényre. Ugyancsak az 1. számú blokk közepén két nagyjából kerek alaprajzú őskori gödröt találtunk, amelyeiknek alja 140 cm mélységig, közvetlenül a homokrétegig ért le (1. ábra I—

II). Átmérőjük lent 140, illetve 130 cm volt. A blokk közepén szórványosan számos, a péceli kultúrához tartozó őskori edény töredéke és egy erősen megsérült koponya töredékei kerültek elő.

1 A 3. számú blokkban 50 cm mélyen néhány szórványos római edénytöredéket találtunk (4, 2—3). Az 1. számú blokktól nyugatra ástuk ki az 5. számú blokkot, amelynek nyugati részében bukkantunk a 3. hamvasztásos római sírra. Az 5. számú blokktól Ny felé, a domb tetején tártuk fel a 4. számú blokkot, amelyben sírt nem találtunk (1. ábra). 1957 júliusában a homokbánya munkásai újabb leleteket szolgáltattak be a Pécsi Múzeumba (4—6. ábra 5, 1—46). A leletek nagy száma arra mutat, hogy ebben az esetben nem egy sírt, hanem egész sírcsoportot találtak meg. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a három sír anyagát, illetőleg a beszolgáltatott leleteket. 1. sír. Hamvasztásos római sír (1. ábra). A 145 cm mélyen fekvő sír gödrének már csupán kisebb, nyugati felét találtuk meg. Megállapítható volt, hogy a sír részére kerek gödröt vájtak, ebben helyezték el a hamvakat tartalmazó nagy edényt. A munkások elbeszélése szerint a hamvak az edényben feküdtek, és a kalcinált csontok között Vespasianus- és Domitianus-kori római érmek kerültek elő. A többi edény az urnául szolgáló nagy edény körül volt elhelyezve. A temetkezés módját illetően tehát a találók elbeszélésére vagyunk kénytelenek támaszkodni. A sírgödör körül téglákat nem találtunk,, építmény nyomát megállapítani nem lehetett. 1 Hasonló gödrök és edénytöredékek a bánya munkagödreiben igen nagy mennyiségben kerültek elő. A 2. számú blokktól délre az egyik munkagödörben kerek alaprajzú, a péceli kultúrához tartozó, földbesüllyesztett lakógödröt sikerült feltárnunk. (1. ábra IV.) A 2. számú blokk keleti felében, közvetlenül a bányafal mellett, a péceli kultúrához tartozó csontvázas sírt tártunk fel egy meglehetősen nagy, kerek alaprajzú és 205 cm mélységig lenyúló gödörben (1. ábra III.). A csontvázat a medencétől lefelé homokbányászás közben már elpusztították. Az őskori leletek feldolgozása külön cikk keretében történik.