Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) (Pécs, 1957)
Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei
40 BORSY KÁROLY az évekig tartó ellentét az egylet és. Ramazetter, sőt egyidőben az egyletenbelül a Madarász- és a Lyceum-nyomda dolgozói között. Ez az ellentét majdnem az egylet felbomlásához vezetett. Kissé talán részletesen foglalkoztunk Raimazetterrel, de szükségesnek látszott e különös egyéniség közelebbi megismerése, mert az ő sajátságosan önző, rideg, tipikusan kapitalista magatartása erősen próbára tette a fiatal egylet életképességét és az első évek torzsalkodásainak úgysizólván egyedüli sugalmazója volt. 23 A Typograpihia pécsi levelezője már júniusi levelében sajnálkozását fejezte ki Ramazetternek az egylet iránti közönyösséige miatt. 24 Következő levelében pedig — mivel Ramazetter a gyűlésre szóló meghívást „Nincs időm ilyen gyűléseikre járni" szavakkal visszautasította, — önérzetesen felszólítja, hogy „válogassa ímeg szavait akkor, — amidőn egy egylettel van dolga". 25 Ugyanitt szóváteszi a levélíró, hogy Ramazetter 2 szedő és 1 gépmester mellett 6 tanoncot tart, majd a következő számiban folytatva a csipkelődést, közli az egyleti illetékekkel hátralékos Lyceum-nyomdaibeliek nevét. Ez már sok volt: a hatás nem is maradt el. Ramazetter a Typograpihia következő számában nyílt levelet tett közzé,, melyben fensőbbséges „úri" gőggel utasítja vissza a — szerinte — magánügyeibe való beavatkozást, majd ezeket írja: „Feleletem rövid: Miután azzal, hogy a Pécsett czélbavett Betegseigélyző-egylet alakulását némileg elősegítettem, magamnak és másoknak rosszul szolgáltam: hibáimat mindig megjavítni kész — visszavonom jövőrei részvétemet, a közzé tett egyéb ízetlenségeket válaszra nem méltatván". 26 Ramazetter tehát hadat üzent az ifjú egyletnek, de nem maradt meg csak a szavaknál. Gondolhatta, hogy az ő személyes kilépése nem sokat árt az egyletnek. Nem tudhatjuk, — bár valószínű —, hogy az ő személyes hatására, vagy kondicióféltesből eredő taipnyalásból? — a Typographia következő számában „A Lyceum könyvnyomda személyzete" aláírással megjelent Ramazetter rabszolgáinak nyilatkozata. E nyilatkozat rosszakaratnak és rágalomnak 'minősíti a főnökükről írtakat, majd így folytatja: „No de büszke lelhet (ti. a levelező) szavainak alakító hatására, mert íme, kiléptünk azon egyletből, melynek tapintatteljesen felfogott érdekében felszólalt s alakítottunk külön Betegisegélyzőegy letet, melyre az általa vakmerőn rágalmazott főnökünk Ramazetter Károly úr 40 forintot o. é. tett le alapul". 27 Nem különös, hogy az a Ramazetter, aki munkásait krajcáros bérkülönbözetekért beperelte, minden szakmunkása mellett két gyermek tanoncot dolgoztatott, az egylet működéséről megvetően nyilatkozott, — most egyszerre ennyire nemes és nagylelkű? Nem, ez a „nagylelkűség" egészen 'mást takart: Ramazetter robbantani akarta az egyletet, mint az összes pécsi nyomdászok egységes erejét, amely megakadályozhatná munkásai teljes kiszolgáltatottságát. Gyűlölte a Madarász-nyomdát, de gyűlölte az összegyle23 Érdemes feljegyezni, hogy Ramazetterről — családi hagyomány alapján — fentiekkel egyező véleményt közölt velünk Soproniból írt számos értékes adatot tartalmazó leveliéiben Taizs Mihály ana is élő fia, Taizs Károly, kinek szíves közléseiért ezúton is. köszönetet mondunk. 24 T. 1869. június 10. 25 T. 1869. szeptember 1. 26 T. 1869. szeptember 20. 27 T. 1869. október 1.
